Ide tartozóan jegyezzük meg, hogy az "olvasói igények" előtérbe kerülése óta folyik a vita, hogy nem fontosabb-e az újság eredeti küldetése – például, a kultúra-, és ismeretterjesztés -, mint az egyre terjedő gyakorlat: az úgy nevezett olvasói igények kielégítése. Ennek során az "olvasó" nem annyira olvasni, inkább látni akar. Nem annyira szépet, inkább érdekeset. Már nem "polgárpukkasztót", hanem botránkoztatót, nem a virágoskertet, hanem a borzalmat. Nem a születést, hanem a halálnak különböző módozatait. Lásd: Pletykalapok, bulvár, pornó, stb. Ezért is terjed mind ez rohamléptekkel az elektronikus sajtó képében, illetve a televízió képernyőjén. Apróhirdetés faladása online a(z) Heti Hírek újságba!. Az úgynevezett igények kielégítése mögött egyre jobban érzékelhető módon a nyereség áll! A kezdeti időkben a profit hajszolása ebben a körben elképzelhetetlen volt, szemben a mai gyakorlattal, mikor a pozitív szaldót meghaladó nyereség erőltetése, minden más szempontot megelőz. Mielőtt ily mértékben előre szaladnánk, tekintsünk vissza a kezdetekre.
Úgy tűnik, már nem csak Orbán Viktor kiváltsága megkérdőjelezni a legerősebb ellenzéki párt vezetőinek szexuális irányultságát. Most egy önkormányzati lapocska is úgy döntött: nem akar elmaradni gusztustalanságban a kormányfő mögött. Az ügy pikantériája, hogy a "sajtótermék" kiadásért felelős személy, valamint a felelős szerkesztő is dr. Czira Szabolcs, a település fideszes polgármestere. Az Önkormányzati Hírek Nagykőrös színvonaltalan cikkében Volner Jánost, a Jobbik alelnökét igyekeztek kellemetlen helyzetbe hozni egy hihetetlenül bénán összeszerkesztett fotóval, mely az ellenzéki politikus és Zágráb Nándor, a Jobb Nagykőrösért Egyesület képviselőjének homoszexuális vonzódását sejteti. Egyébként, ha hinni lehet a "lap" Facebookon hozzáférhető impresszumának, a kiadásért felelős személy, a felelős szerkesztő és a szerkesztőbizottság elnöke is maga a fideszes polgármester, dr. Czira Szabolcs. A kiadványt a Magyar Posta terjeszti, a nyomdai munkákat pedig a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.
S ahogy guggolt zordon ében méltóságu tollmezében, Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár – S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste, Zord holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ, Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói mély, vad ár? " S szólt a Holló: "Soha már. " Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár, Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó, Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár, Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny vagy madár, Kinek neve: "Soha már. " S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már; Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta, S én szólék, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messzi száll, Mint remények, mint barátok, holnap ez is messzi száll", S szólt a Holló: "Soha már! " Megriadtam: csendziláló replikája mily találó – "Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár; Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott Ajkán leste el a jajszót, mást nem is hallhatva már, Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva már, Ezt, hogy: "Soha – soha már! "
Erre felnyitom az ajtót - szétvigyázva sebtiben: künn az éj, más semmi sem. A sűrű sötétbe nézek, álmodok vadat, merészet, mint az őrült, mint a részeg, bódorogva kétesen. Csöndes az éjféli óra, szám susogja csak: "Lenóra" s a visszhang a drága szóra halkan hívja kedvesem, hívja-hívja, hívogatja, szólogatja kedvesem - a visszhang, más semmi sem. A szobámba már fehéren mentem vissza, forrt a vérem, mert az ablak zára koppant, roppant újra érdesen. "Meg kell tudnom minden áron, hogy mi zörren ott a záron; most az ablakot kitárom, az okát megkeresem; csöndesülj szív, tébolyult szív, az okát megkeresem: zúg a szél, más semmi sem. " Nyílik az ablak, s az árnnyal méltóságosan beszárnyal óriási lomha szárnnyal egy vén holló peckesen. S mintha mi se volna ebben, a viharnál sebesebben a szobám szobrára lebben, s úgy ül ott, mint a lesen, Pallasz szobrán mozdulatlan ül, csak ül, mint a lesen: nem történik semmi sem. Én nevettem őt, hogy ében-tollal talpig feketében gőgösen guggolt a szobron, és szóltam fölényesen: "Bár alig van rajtad toll, ó fergeteg-vert csúnya Holló-, bús heroldhoz vagy hasonló, mondd, mért jöttél édesem?
137. 283 bejegyzés | legalább három betű kell a kereséshez | írd be a keresendő kifejezést Keresés: a holló költöje ‹‹ Vissza 1 találat [ 1] A Holl ó költője Elfogadás állapota: Beküldte: Judit › Poe Copyright © Rejtvé, 2008 - 2021. | Impresszum | ÁSZF
Mindhárman határhelyzetű szereplők: költő és pásztor között és mindhárom alak a költő véleményét tükrözi. Menalcas valószínűleg maga Vergilius, a műben kiragadott részleteket idéz elfeledett vagy befejezetlen költeményeiből,. Ez érdekes és szokatlan kísérlet a költői töredékek bevonására. A harmadik költő meg tudta védeni földjét "Verseivel néktek megvédte Menalcas a földet". A polgárháborúk zűrzavarában a költészet is háttérbe szorul, így a költőknek el kell hallgatniuk, a költőket figyelmezteti egy holló: "Hisz ha a holló épp az imént a baloldali odvas / Tölgy tetején nem szól s a viszályt le nem inti jelével". A két pásztor-költő is abbahagyja a dalt. Az ekloga keserű bírálat is Vergilius korának viszonyairól. Vergilius eklogáinak hatása: Az ekloga műfaja Radnóti Miklós XX. századi költő lírájában él tovább 1937-ben felkérték Radnótit Vergilius eklogáinak fordítására. A költő alkalmasnak érezte ezt a formát arra, hogy benne az embertelen kort, veszélyeztetett létét és boldogságigényét kifejezésre juttassa.
ecloga, mely egy születendő gyermekhez kapcsolja az új aranykor eljövetelét. A különböző keleti vallások Messiást ígérő tanításai és a cumaei (kumé) Apollón papnőinek, a Sybilláknak (szibilla) a jóslatai táplálták az emberekben a polgárháborúk vérontása közepette a világ megtisztulásának vágyát. A költemény tele van olyan motívumokkal is, amelyek elősegítették, hogy a keresztény egyházatyák később a IV. eklogában Krisztus születését megjövendölő próféciát lássanak, és Vergiliust a középkorban valóságos "pogány szent"-ként tisztelhessék. Ez a kivételes megbecsülés teszi meg Vergiliust Dante kísérőjévé. Ilyen motívumok pl. : " már megtérhet a Szűz"; "már új sarjat küld a magasból a földre az ég is"… a most születő gyermekkel beköszönt az aranykor, s letörlik rólunk a bűn nyomát; az "isteni szent gyermek, nagy magzata Jupiternek" isteni életet él, s "ujjong a világ a jövendő korszak elébe". Vergilius nem jövendölhette meg Jézus Krisztus eljövetelét Kr. e., a vers megírása idején. Valószínűleg a brundisiumi béke megkötésével állhat kapcsolatban.
S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sose sejtett torz iszonyt suhogva jár, - Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam: "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze, S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár, Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, Nem is hittem a fülemnek. " S ajtót tártam, nyílt a zár, Éj volt künn, más semmi már. S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten, Látást vártam, milyet gyáva földi álom sose tár, Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen, Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra! ", - halk, sóvár Hangon én búgtam: "Lenóra! " s visszhang kelt rá, halk, sóvár, Ez hangzott s más semmi már. S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem, Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent némi zár, S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak, No te zaj, most rajta kaplak, híres titkod most lejár, Csitt szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár, Szél lesz az, más semmi már! "