Kezdőlap / Cirko / A remény receptje 990 Ft 2021. január 14. 20. 00 Művész Távmozi Cikkszám: 202101142000MV Leírás Sweet Bean / színes japán-francia-német filmdráma | 2015 | 117 perc | japán nyelven, magyar felirattal Rendező: Naomi Kawase Forgatókönyv: Naomi Kawase Főszereplők: Kirin Kiki, Masatoshi Nagase, Kyara Uchida, Miki Mizuno Tokue, a kedves idős asszony megkeresi Sentarót, az utcai palacsintasütő tulajdonosát, és munkát kér tőle. A férfit meggyőzi Tokue házi készítésű édesbabzseléjének mennyei íze. A remény rabjai · Film · Snitt. Felveszi az asszonyt, és ezzel kezdetét veszi egy kapcsolat, amelyből Sentaro sokkal többet tanul meg, mint a tökéletes babzselé elkészítésének mesterségét.
Mert zseniális az egész film elejétől a végéig és csak le kell vennem a szekrényem polcáról. Popovicsp87 2021. szeptember 6., 10:04 Nem rövid film, de nézeti magát. Hangulatos, de arra nem jöttem rá, hogy miért övezi ekkora kultusz. Remény | Filmek | Uránia Nemzeti Filmszínház. A színészi játékkal nincs gond, Tim Robbins és Morgan Freeman hozza a kötelezőt. Ugyanakkor olyan tingli-tangli a hangulata, sok feszültség nincs benne. Valentine_Wiggin 2017. július 19., 20:36 Mindig Monte Cristo grófja feelingem volt tőle, csak éppen ez a film inkább a börtönre koncentrál, és a bosszú sem annyira véres, de maga a zseniálisan megtervezett szökés és elégtétel, és a félelmetesen okos, de ártatlanul bebörtönzött főhős stimmel. Andy karaktere számomra abszolút szerethető és megérthető volt, ahogy Reddingé is, az alakítások hibátlanok, az érzelmek erősek. Hiába állítom, nem szabad az alapján megítélni egy filmet, hogy mások mit mondanak, mégis, gyakran engem is visszatart egy történet megismerésétől ez az érzés… és "A remény rabjainál" pont arról volt szó, hogy annyian dicsérték, tartottam tőle, vajon megérdemli-e. Nem életem filmje ugyan, de fantasztikus mű, amit semmiképp nem szabad kihagyni, tényleg meg kell nézni.
Mindez mindenképp elismerést érdemel, de a megvalósítás kapcsán vannak jogosan felvetett aggályok: például a kisbaba megtalálása nélkül valószínűleg ugyanolyan működőképes lett volna a történet. A szegénységet bemutató szociodrámák a dokumentarista megközelítésből a szegénység-szabadság tengely irányába fejlődtek az utóbbi években. A filmművészek már nem pusztán bemutatni akarták a szegénységet az eredeti formájában, hanem kijelentették, hogy a mélyszegénység nem egyenlő a boldogtalansággal. A remény receptje – Budapesti Távmozi. Emlékezzünk csak a Gettómilliomosra, amely szinte kizárólag erre a gondolatiságra épült. Évekkel később Stephen Daldry Szeméttelepje nem érzékelte a filmművészetben zajló változást, így a nemes szándék ellenére a filmet szinte teljes érdektelenség övezte. A csúcsteljesítmény egyértelműen a Floridai álom volt, amely már tudatosan szakított a szánalomra építő narratívával. És így jutunk el a 2018-as cannes-i fesztiválig, ahol a megújult zsűri a Kafarnaum mellett két olyan mozit is meghívott a versenyprogramba, ami a mélyszegénység témáját tárgyalta: a leprásokról szóló, életigenlő road movie-t, a Yomeddine -t, valamint a japán Bolti tolvajokat.
Elég vegyesek: Lady Gaga alakítását a többség dicséri, de az abszurd módon vicces film sokak szerint teljesen szétesik, nem találja a fókuszt. Kedden oldották fel a közösségi médiára vonatkozó embargót, most már szabadon lehet nyilvánosan véleményt nyilvánítani Ridley Scott legújabb filmjéről. A Gucci-ház a család történetének hírhedt eseményét dolgozza fel: 1995 tavaszán Milánóban egy bérgyilkos az utcán agyonlőtte Maurizio Guccit, a divatház alapítójának unokáját. Noha az indíték felől csak sejtéseink lehetnek, a férfit a felesége, Patrizia Reggiani ölette meg, és ezért 29 év börtönre ítélték, amiből tizennyolcat le is ült, majd 2016-ban szabadult. A szereplőgárda Scott-filmhez illőn egészen impozáns: Adam Driver, Lady Gaga, Jeremy Irons, Al Pacino és Jared Leto játszik benne – utóbbit ( nem először karrierje során) lehetetlenség felismerni, annyira elmaszkírozták. A Fandango és a Rotten Tomatoes kritikusa, Erik Davis áradozott a filmről, hangulatát tekintve egyenesen A keresztapá hoz hasonlította.
De haladjunk csak időrendben. Ha véletlenül még létezne olyan ember a bolygón, akit Lady Gaga nem győzött meg sokrétű tehetségéről, annak ezt a filmet látnia kell, és kész. Mega / Getty Images Hungary A bő két és fél órás mozi az ő alakításának köszönheti, hogy a dohányosok nem akarnak félóránként kimenni a teremből rágyújtani – folyamatosan fújják a füstöt ugyanis –, mert amikor a figyelem éppen lankadna, a vibráló Patrizia Gucci megjelenik, és azonnal átragasztja éppen aktuális hangulatát a nézőre – olyannyira, hogy megszabadulni sem lehet tőle. Legyen ez, amikor éppen behízelgi magát Aldo Guccinál, amint eléri, hogy Maurizo akarata ellenére részt vegyen a családi összejöveteleken, vagy amikor éppen remegő kézzel alkudozik a bérgyilkosokkal a férjének megöléséről. Bizony. Lehetne ezt szépíteni, de a helyzet az, hogy amikor a történet éppen egy másik szálon fut, és nem annyira köti le az ember figyelmét, azonnal megjelenik a folyamatosan vibráló Patrizia, és ekkor senki nem akar felállni a székből.
Ez a film túl amerikai a Guccihoz. Ez is hülyén hangzik, de nagyon helyénvalónak érzem. – Ilyen szereplőgárda megérdemelt volna sokkal mélyebb párbeszédeket, monológokat, önigazoló és őrült cselekményeket. Ehhez képest Mr. Ironshoz volt a legkevésbé méltó a szerep. Imádtam, gyönyörű korosodó férfi, úriember szerepben és ha nincs a tartása, nincs a személye, akkor sajnos Rodolfo Gucci jelentéktelen alak marad a történetben. Még leírni is szörnyű. Ha valaki, neki nagyon fontos szerepe volt ebben a sztoriban, erre csinálnak belőle egy majdnem komikus karaktert. A kertben játszódó jelenet párbeszédét meghallgatva éreztem úgy, hogy itt van ez a két hatalmas jelentőségű ember, a két Gucci, az a két férfi, akik miatt a Gucci valóban korának legfontosabb márkája volt (La Dolce Vita), itt ez a két csodálatos férfi Al Pacino és Mr. Irons személyében, akik mindent megtesznek, hogy átütővé váljék a beszélgetés, de a beszélgetésük tartalmatlan, kidolgozatlan és nem hogy nyomot nem hagy, de nyomatéka sincs.
Gimnazistaként, már beleláthattam az újság szerkesztés rejtelmeibe, de szerettem volna kipróbálni magam egy új környezetben is. Kedvenc témáim a nemek közötti egyenlőség, az otthoni receptek, a könyvek és filmek világa.