Bár a levegőtől való elzárással és az alacsony hőmérséklettel is kivédhető a legtöbb támadás, előfordulnak olyan baktériumok is, amelyeknek nincs szüksége levegőre, ezért összességében a minél gyorsabb feldolgozás jelenti a legtöbb garanciát a minőség megóvására. A lepárlás alkímiája A törköly lepárlása két lépcsőben történik: a 300-900 literes térfogatú főzőüstbe először törkölyt és annyi borseprőt vagy vizet adagolunk, hogy a folyadék a törkölyt ellepje, nehogy égés induljon meg az üst belsejében. Az üst általában vörösrézből készül, ami azért fontos, mert egyrészt jól vezeti a hőt, másrészt, ellenáll a cefre savainak. Ezeken túl olyan kémiai reakciók lezajlását is segíti a vörösréz, amelyek azáltal javítanak a pálinka minőségén, hogy nem engedik bizonyos kellemetlen anyagoknak, hogy a cefréből a párlatba jussanak, így tisztítják a pálinka illatát és ízét. A lepárlás során a cefréből melegítés hatására először gőzök szállnak fel, majd ezek válnak cseppfolyóssá, hogy létrejöjjön az ún.
Az 1960-as évektől létezik a tokajiaszú -törkölypárlat, amelyben egyesül az olasz törkölypárlatra ( grappára) jellemző íz az aszúborok illatával. Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ 2008. törvény a pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról. Magyar Közlöny- és Lapkiadó Kft.. [2019. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 20. ) ↑ Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15. ) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról ↑ Szathmáry László: Újabb adatok a törkölypálinka történetéhez hazánkban. Magyar Elektronikus Könyvtár (Általános Szeszipari Közlöny, 1933. No. 21–22. p. 2., No. 23–24. pp. 4–5. ) ↑ Mitterpacher Lajos. Rövid oktatás a' szőlő miveléseröl és bor, pálinka és etzet készíttéteséröl.. Budán: a' Királyi Magyar Universitás' betűivel (1815) Források [ szerkesztés] Balázs Géza - Pálinka, a hungarikum, Állami Nyomda Részvénytársaság Budapest 2004 ( ISBN 9789638567437) Farnadi Éva (szerk.
A pálinkától elválasztott vizet a lepárlás során nem sokkal a fogyasztása előtt rehidratálni vagy újra hozzáadni kívánták. Aztán kiderült, hogy ha fahordókban tárolják, a kapott termék jelentősen javult az eredeti párlathoz képest. Onnan számos más párlatot találhatunk: az elismert francia konyak, az öccse, Armagnac vagy a perui pisco, a brandi jelenlegi panorámájának egyik legnagyobb képviselője. Javier Campo sommelierünkkel mindegyiket áttekintjük, felfedezzük, hogy a különbség sok esetben az eredetből származik, és nagyon széles körben elterjedt hibákat oldunk meg. Tegyünk egy kis történelmet, mióta készülnek borpárlatok? Bár Kr. e. 800-ban rizspárlatok már Kínában készültek, az arabok voltak azok, akik az alembik feltalálásakor tökéletesítették a lepárlási technikát. Gyümölcsöket és virágokat desztilláltak, hogy parfümöket és zúzott ásványi anyagokat készítsenek sminkeléshez, például Kohl. Innen ered az Al Kohl szó. Még a 10. században a bort terápiás célokból kezdték desztillálni, és a 13. században történt, amikor egy katalán orvos és teológus, Arnau de Vilanova, miközben a Montpellieri Egyetemen közzétette az Aqua Vitae formuláját.
Északról délre haladva Európában az átlagos évi napfénytartam és hőmérséklet is nő. Nyugatról keletre tartva viszont nő a napfényes órák száma, de csökken a csapadék mennyisége. A pálinkának szánt gyümölcsnek a csapadék, a napfény és a hőmérséklet vonatkozásában is speciális igényei vannak, így a kelet-nyugati és észak-déli irányok találkozási pontjánál meghatározható az a terület, ahol ezen gyümölcsök fejlődéséhez minden környezeti feltétel kedvező. Ez a régió pedig - több kutató egybehangzó állítása szerint – éppen a Kárpát-medence. További előny, hogy a magyar talaj szerkezete egyedien változatos: homok és lösz síkságok, mészkőből és vulkáni kőzetekből felépülő hegységek valamint agyagos, homokos dombságok váltják egymást. Ez a sokszínűség, a kedvező éghajlati adottságokkal párosulva eredményezi, hogy a magyar gyümölcsök ízvilága kivételesen gazdag, amely a belőlük készült párlatok egyediségének a záloga. A pálinkát ez – gyümölcseink másokhoz nem hasonlítható kiválósága – teszi egyedivé és emeli ki az egyéb párlatok sorából.
kicsi segítség a próbálkozóknak. ez fodros nagykocka, a legolcsóbb verzió, ami, ha forró vízbe teszel, azonnal szétátik. fontos még, hogy sok tészta legyen kevés vízben, külön még nem lesz ilyen mászkos állagú. felejtsd el, hogy hogyan főzik az olaszok a tésztát! egy kiló tészta mehet max 5 liter vízbe, h megmozdulni se tudjon benne. a főzési időhöz adj még hozzá 5 percet! ha eléggé szétfőtt, szűrd le. a feltét: zsírazegény túró 12%-os frissföllel, kevés túró, sok frissföl. ezt baszd rá a tésztára, és próbáld meg összevegyíteni az eddigre összeragad tésztával. Sütőben sült túrós tészta recept. maradnak tészta- és túrócsomók is, az úgy jó! tálald!
Ahány tojást teszünk bele, annyi csipet sót is tegyünk, nem fog kiérződni. Cukrot is csak keveset (pl. : 25 dkg liszthez 1 kk cukor), mert könnyen leragad. A sós palacsintákat általában kisebbre készítjük és vastagabb lesz a tésztája. Töltelékük lehet hús, sonka, gomba, velő, káposzta és egyéb zöldségek, melyeket különböző módon fűszerezzük, ízesítünk. A húsos, paprikás, gombás palacsintákat úgy is elkészíthetjük, hogy a megtöltött darabokat felgöngyöljük, a végeit betűrjük, panírozzuk (liszt, tojás, zsemlyemorzsában), és forró olajban kisütjük. Tálalása [ szerkesztés] Az édes palacsintákat felgöngyölhetjük, egy jénai tálba rakjuk és a tetejét tejföllel megkenve, sütőben átforrósítjuk, (pl túrós palacsinta), vagy félbehajtjuk és ezt újra félbehajtva kis tányérra helyezzük, porcukorral megszórjuk, illetve valamilyen édes mártással (vaníliás, csokoládés, gyümölcsös stb. ) lecsurgatjuk. A sós palacsintákat minden esetben a hozzájuk illő mártásban tálaljuk. Előételként kisebb adagot, főételként dupla adagot adjunk és ne hiányozzon az asztalról a hozzávaló ital sem.