A TÁJI TÍPUSOK VIRÁGKORA (19. sz. ) Az egész magyar társadalom s benne a paraszti gazdaság fejlődése érthető módon serkentőleg hatott a népi építkezésre is. A minőségi javulást a technika, az építési gyakorlat mellett előmozdította a hatósági rendelkezések hatékonyságának növekedése is. Baksa Brigitta: Élet a házban (Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 2004) - antikvarium.hu. A fal magasságának meghatározása, az ablak méretének növelése, a gyúlékony anyagok és szerkezetek háttérbe szorítása, a meszelés megkövetelése stb. mind a minőségi javulás irányába hatottak. Kedvező befolyást gyakorolt az építésre a falusi mesteremberek számának növekedése és szakmai tudásának emelkedése is. A centralizáló tendenciák, a szállítási lehetőség javulása ellenére a falusi építészet fő meghatározó erővonala továbbra is lokális jellegű, s így a pozitiv irányú hatások is a táji jellegzetességeket erősítik. A lakóházak s gazdasági épületek táji típusai a 18. század végéig mindenütt kiformálódtak, korszakunkban lényegesen újak már nem alakultak ki, a meglévők viszont minőségileg fejlődtek. A falakat, a tetőszerkezetet gondosabban, kimódoltabb technikával, szakszerűbben készítik, specialistákat, ahol lehetett kisiparosokat vontak be az építésbe.
Ez olyan népességmozgásokkal járt, belső migrációval, az elnéptelenedett vidékek tervszerű betelepítésével stb., melyek esetenként jelentősen megváltoztatták a Kárpát-medence egyes vidékeinek etnikai képét. Az 1730 körüli állapotokat rögzítő Notitia Hungariae novae historico geographica c. művében Bél Mátyás az országot általánosságban (Hadik B. 1926a), de az egyes megyéket, mint például Hevest (Bél M. 1968), Pestet (Bél M. 1977) vagy Tolnát (Bél M. 1979) bemutatva a falusi építészet jelentős különbségeiről szól. Már nem nagytáji jellegzetességek ismerhetők föl, mint az előző században (Barabás J. A MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZET TÁJI TAGOLÓDÁSA A 18–20. SZÁZADBAN | Magyar néprajz | Kézikönyvtár. –Gilyén N. 1987: 167), hanem egy részletesebb, mezotájinak mondható tagolódás, de az sem kizárt, hogy már a csak néhány településre korlátozódó, egyes kistáji építészeti formák is megjelentek. A lakóépületek alapján megállapított "típusok" (Bátky Zs. 1930a) vagy "házterületek" (Barabás J. 1987: 167–172) – az előbbiből öt, az utóbbiból hét van – a 18. század elejére már tovább osztódtak. A Dunántúlon, ezen belül esetleg a Dél-Dunántúlon, a Palócföldön, az Alföldön és Erdélyben, de a Kisalfölddel és a Szamos-mentével kiegészítve is, azt tapasztalhatjuk, hogy a lakóházak ennél kisebb területeken rendelkeznek azonos vonásokkal, nem is beszélve arról, hogy a népi építkezés egészének táji tagolódása felvázolásakor egyéb építményeket és jellemzőket is figyelemmel kell kísérni.
Elterjedtek az üvegezett, nyitható ablakok, a vésett, betétes ajtók, amelyeket asztalosok készítenek. A higiénia, a presztízs és az esztétika szempontjai jelentősen megerősödtek. Lényeges változás állt be a fal építőanyagában. A boronaépítkezés erősen visszaszorult, Zala és Vas megye nyugati felére, a Székelyföldre és Erdély egyes pontjaira korlátozódott. Csökkent a talpas-vázas és a cölöpvázas házak száma, és mindenütt nőtt a földfal – elsősorban a vályog és tömött/vert – jelentősége. Lokálisan fontossá válik a kő, a tégla a század végén még a legjobb módúaknál is csak alig-alig jelenik meg. A tetőszerkezetben megfigyelhető a hosszúágas használatának további visszaszorulása, s inkább ollóágast alkalmaznak. Az északi házterületen, valamint a Délkelet-Dunántúlon az egyszerű, azaz szarufás szerkezet, s ennek is leginkább a födémgerendák végére támasztott változata, terjedt el. Baksa Brigitta: Élet a házban (Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 2003) - antikvarium.hu. Nagyobb lakóépületeken a székes tető egyszerűbb vagy bonyolultabb példányai országszerte feltűnnek. A fedőanyagban még nincs jelentős változás, a cseréptető a század közepétől helyenként felbukkan, de jelentősége csak az utolsó két évtizedben, különösen a városközeli és a gazdag agrárvidékeken számottevő.
A szabadkémény a két Alföldről minden irányba terjed, folyamatosan benyomul a dunántúli füstöskonyhás, az északi kürtős-kemencés és a keleti kandallós házterületre. Széles vegyes zónák jönnek létre, ahol még fellelhetők a régibb füstelvezetési módok maradványai és a szabadkémények is. A hegyes vidékeken a terjeszkedés főleg a folyóvölgyekben, a Sajó, Hernád, Szamos és Maros stb. mentén erőteljes, ez utóbbi esetben a Székelyföldig nyúlóan, több esetben a nyelvhatárt is átlépve. Visszaszorulása csak a nagyobb városokban erőteljes, bár korszakunkban még ezeken is (Budapestet is beleértve) jócskán fellelhetők egyes kerületekben. A főzőhelyeket tekintve az erőteljes korszakforduló az 1880–1910 közötti évtizedekre esik. Ekkor válik széles körűvé a vaslapos, ún. takaréktűzhely vagy rakott tűzhely, amely felváltja a nyílt tűzön főzést, nyugaton és északon talán valamivel gyorsabban, mint keleten és délen. Azért meglepő a takaréktűzhelyek lassú terjedése, mert ennek egyetlen házilag elő nem állítható elemét – az öntöttvas lapot – a vashámorok már a 18. században készítik, sőt hirdetik (Némethy E. 1956: 273).
Baksa Brigitta: Élet a házban (Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 2003) - Hon- és népismeret 5. osztály Szerkesztő Grafikus Lektor Kiadó: Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2003 Kötés típusa: Tűzött kötés Oldalszám: 87 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 28 cm x 20 cm ISBN: 963-19-2721-0 Megjegyzés: Fekete-fehér és színes fotókat, illusztrációkat tartalmaz. Tankönyvi szám: 00556. Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg Reményeink szerint az "Élet a házban" című tankönyv megnyeri tetszésedet, és felkelti érdeklődésedet a néphagyományok iránt. Megismerheted hazánk népi értékeit, és önálló gyűjtéseid nyomán felfedezheted településed múltjának kincseit. Így szinte észrevétlenül fonhatod meg a szülőföldedhez kötő aranyszálakat. Tartalom Köszöntő 3 Lépjünk vissza a múltba!
A nemzeti programok és a nemzetközi együttműködés új korszakát bevezető új agenda valamennyi országot egy sor akcióra kötelez, amelyek nemcsak a szegénység alapvető okaival foglalkoznak, hanem a gazdasági növekedés és jólét fokozásával, továbbá az emberek egészségügyi, oktatási és szociális szükségleteivel miközben a környezetvédelemre is koncentrálnak. Linkek: Civil Kerekasztal a Fenntartható Fejlődési Célokért:
Bár Kína nyugodtan zárhatta volna a ciklust, hiszen javított az összesített FFC-pontszámán, de az új, részletes mérési metódus szerint nagy különbségek jellemzik az ország egyes térségeit: 2000-ben a gazdasági fellendülés központjaként szolgáló Kelet-Kína jobb pontszámot ért el a nyugati régiónál, 2015-ben pedig a dél-kínai térség előzte az iparosodott északot. A kínai régiók között nagy a fenntarthatósági szakadék Fotó: Liu Ying/XINHUA "A természeti kincsek védelme, a pozitív gazdasági változások vagy az egyenlőtlenség csökkentése sohasem statikus" – mondta a tanulmány vezető szerzője és a Michigani Egyetem fenntarthatósági mérnöke, Jianguo Jack Liu. "Azt tapasztaltuk, hogy a fenntarthatóság fejlődése dinamikus, és hogy néha egy fontos terület fejlődése egy másik terület rovására megy. ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals, SDGs) - AJBH. Ezeket a kompromisszumokat nehéz, de fontos felmérni, mert végeredményben a teljes fejlődést akadályozhatják. " A 17 fenntarthatósági fejlődési cél A szegénység felszámolása. Az éhezés megszüntetése. Egészség és jólét.
Az ENSZ 2015-ös közgyűlésén 193 ország kötelezte el magát 17 fenntarthatósági fejlődési cél (FFC) mellett, a nemzetközi együttműködési terv végrehajtását pedig 2030-as határidővel vállalták. Civil Kerekasztal a Fenntartható Fejlődési Célokért. A célok a legfontosabbnak ítélt globális problémákra javasolnak megoldást, ezek közé tartozik a szegénység, az egyenlőtlenség, a klímaváltozás és a környezetszennyezés is. A határidő lejárta előtt tíz évvel azonban nem túl rózsás a helyzet, és egy friss, a Nature-ben megjelent elemzés szerint a jelenlegi ütemmel számolva a 17-ből csak 2 cél elérése valószínű 2030-ig: az újszülöttek és az öt év alatti gyerekek megelőzhető haláleseteinek felszámolásához, valamint a gyerekek iskolázottsági céljainak teljesítéséhez jó úton halad a világ. Ezzel szemben a mélyszegénység felszámolásáról le lehet mondani, hiszen a legfrissebb becslések szerint még 2030-ban is legalább 430 millióan élnek majd a legmostohább körülmények között. Az éhezés megszüntetése, valamint az éghajlat és a biodiverzitás védelme tekintetében is jócskán alulteljesít a világ, de a Nature megjegyzi, hogy az elmúlt években jelentős fejlődés látható a fenntarthatósági, környezeti vagy egészségügyi kutatások terén és az érintett területek egyetemi oktatásában.
A kutatók a szélenergia példájával élnek: a szélfarmok telepítésének nagy szerepe lehet a klímaváltozással szembeni harcban, de ha nem megfelelő helyen építik fel, akkor a szélturbinák magassága a madárpopulációkat is veszélyezheti, így cserébe a biodiverzitás és az ökoszisztémák fejlődési céljára lehet negatív hatással. A célok összevonásával viszont az éghajlati és biodiverzitási feladatok egy kategóriába kerülnének, így a példa analógiája mentén a szélfarmok telepítésénél már eleve fontolóra kellene venni a beruházás biodiverzitást érintő hatásait. Országhatáron belül is rendet kell tenni Mivel a célok az élet rengeteg területét felölelik, és rövid időn belül kell cselekedni, már a fejlődés mérésével is problémák akadnak, ezért a tanulmányt készítő kínai-amerikai kutatócsoport új fejlődéskövető módszert javasol, ami a folyamatos újratervezést is megkönnyítené. A fejlődés számszerűsítése nemzeti és régiós szinten is hasznos lehet, ahogy azt Kína 2000 és 2015 közötti céljainak elemzésével be is mutatták a kutatók.
Béke és igazság. (A fenntartható fejlődés érdekében békés és befogadó társadalmak létrejöttének elősegítése, mindenki számára elérhető igazságszolgáltatás biztosítása, és minden szinten hatékony, felelősségre vonható és befogadó intézmények létrehozása. ) Partnerség a fenntartható fejlődésért. (A végrehajtás módjainak biztosítása és a fenntartható fejlődés globális partnerségének felélesztése. ) Jegyzetek [ szerkesztés]
Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljait 2000-ben fogadták el a tagállamok. Ez a világszintű célrendszer elsősorban a fejlődő országok problémáira, ezen belül is a társadalmi problémákra koncentrált. Ennek egy igazított változata a 2015-ben elfogadott Agenda 2030 határozat, amely a környezeti, társadalmi problémák globalizálódó jellegére tekintettel már nem csupán a fejlődő, hanem a fejlett országok szempontjait is figyelembe veszi, és a környezeti szempontok is hangsúlyosabbá váltak benne. A dokumentumban megfogalmazott 17 fenntartható fejlődési célhoz (Sustainable Development Goals – SDGs) 169 alcélt társítottak, amihez a mai állás szerint 231 indikátort rendeltek, hogy ezek mutassák az egyes országok, illetve a világ közeledését a meghatározott célokhoz. Az indikátorok fejlesztésében 2020-ban érkezett el oda az ENSZ, hogy már minden mutatónak van kidolgozott módszertana. Az Agenda 2030 nem kötelező érvényű ajánlás, ebből következően az országok, országcsoportok a célok teljesülését más, a saját országukat, régiójukat jobban leíró, relevánsabb mérőszámokkal is mérhetik.
nemek, korcsoportok, területi bontás), hogyan lehet a mérésbe bevonni az ún. Big Data-forrásokat – vagyis nagy tömegben keletkező feldolgozatlan adatokat -, illetve hogy a legújabb térinformatikai vívmányok (pl. műholdas felvételek) mennyiben tudnák a megfigyelést hatékonyan elősegíteni.