Ez olyan népességmozgásokkal járt, belső migrációval, az elnéptelenedett vidékek tervszerű betelepítésével stb., melyek esetenként jelentősen megváltoztatták a Kárpát-medence egyes vidékeinek etnikai képét. Az 1730 körüli állapotokat rögzítő Notitia Hungariae novae historico geographica c. művében Bél Mátyás az országot általánosságban (Hadik B. 1926a), de az egyes megyéket, mint például Hevest (Bél M. 1968), Pestet (Bél M. 1977) vagy Tolnát (Bél M. 1979) bemutatva a falusi építészet jelentős különbségeiről szól. Már nem nagytáji jellegzetességek ismerhetők föl, mint az előző században (Barabás J. –Gilyén N. 1987: 167), hanem egy részletesebb, mezotájinak mondható tagolódás, de az sem kizárt, hogy már a csak néhány településre korlátozódó, egyes kistáji építészeti formák is megjelentek. A lakóépületek alapján megállapított "típusok" (Bátky Zs. 1930a) vagy "házterületek" (Barabás J. 1987: 167–172) – az előbbiből öt, az utóbbiból hét van – a 18. Baksa Brigitta: Élet a házban (Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 2003) - antikvarium.hu. század elejére már tovább osztódtak. A Dunántúlon, ezen belül esetleg a Dél-Dunántúlon, a Palócföldön, az Alföldön és Erdélyben, de a Kisalfölddel és a Szamos-mentével kiegészítve is, azt tapasztalhatjuk, hogy a lakóházak ennél kisebb területeken rendelkeznek azonos vonásokkal, nem is beszélve arról, hogy a népi építkezés egészének táji tagolódása felvázolásakor egyéb építményeket és jellemzőket is figyelemmel kell kísérni.
A szabadkémény a két Alföldről minden irányba terjed, folyamatosan benyomul a dunántúli füstöskonyhás, az északi kürtős-kemencés és a keleti kandallós házterületre. Széles vegyes zónák jönnek létre, ahol még fellelhetők a régibb füstelvezetési módok maradványai és a szabadkémények is. A hegyes vidékeken a terjeszkedés főleg a folyóvölgyekben, a Sajó, Hernád, Szamos és Maros stb. mentén erőteljes, ez utóbbi esetben a Székelyföldig nyúlóan, több esetben a nyelvhatárt is átlépve. Visszaszorulása csak a nagyobb városokban erőteljes, bár korszakunkban még ezeken is (Budapestet is beleértve) jócskán fellelhetők egyes kerületekben. A főzőhelyeket tekintve az erőteljes korszakforduló az 1880–1910 közötti évtizedekre esik. Ekkor válik széles körűvé a vaslapos, ún. takaréktűzhely vagy rakott tűzhely, amely felváltja a nyílt tűzön főzést, nyugaton és északon talán valamivel gyorsabban, mint keleten és délen. Azért meglepő a takaréktűzhelyek lassú terjedése, mert ennek egyetlen házilag elő nem állítható elemét – az öntöttvas lapot – a vashámorok már a 18. században készítik, sőt hirdetik (Némethy E. 1956: 273).
266 A MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZET TÁJI TAGOLÓDÁSA A 18–20. SZÁZADBAN A török alóli felszabadító háborúkat, a Rákóczi-szabadságharcot követően a 18. század elején alakultak ki azok a viszonyok, melyek a következő két, két és fél évszázadban a Kárpát-medence falun élő lakosságának életét alapvetően meghatározták. A mezőgazdaságban nemcsak a 20. századig lényegükben már nem változó művelésmódok és technikák állandósultak, hanem következményük, vagyis az, hogy kialakultak azok a vidékek, melyek kellő produktivitásra képesek, és azok, melyek végleg úgy leszakadnak, hogy még az ott élő népességet is alig vagy nemritkán egyáltalán nem képesek eltartani. A 20. századi földrajzi környezetünk alapvető jellemzői is a 18. századra formálódtak ki. Már akkor, és a következőkben is az erdőtakaró folyamatos pusztulása a legfontosabb tényező. A táj képét a 19. században az ármentesítések változtattak még. A 18. században megszilárdul, helyenként, mint az Alföldön, rekonstruálódik és egyben új jellemvonásokat vesz fel a településhálózat.
1916-ban katonai szolgálatra sorozták be, de a forradalom idején elhagyta a sereget, baloldali fegyveres csapatokhoz szegődött. Megunva a harcokat Moszkvában telepedett le, ahol előbb egy kis kiadót alapított, amjd ismét megnősült. Felesége, Zinajda Reich színésznő, egy kislányt és egy kisfiút szült neki. Az 1917-es oroszországi forradalmakat boldogan üdvözölte, társadalmi és szellemi átalakulást remélt, amelyben a falu, a népi kultúra megőrzi érintetlen szépségét, idilli tisztaságát. 1919-ben csatlakozott az úgynevezett imaginisták akkor alakuló csoportjához, melynek hamarosan egyik szellemi vezetője lett. Esztétikai nézeteiket a Mária kulcsai vagy A lélek forrása című esszéjében fogalmazta meg. Szergej Jeszenyin - lysa.qwqw.hu. A polgárpukkasztás és a szabadszájúság az imaginisták költészetében és bohém életmódjában is megnyilvánult, Jeszenyin az irodalmi kávéházak törzsvendége volt, felolvasásokat tartott, emellett mértéktelenül ivott. A forradalomból már régen kiábrándult, nehezen találta helyét az új világban, a költészetbe és a tivornyákba fojtotta csalódását.
Én a sírig imádom a nyírfa patyolat-derekát s haját, ha a hajnali harmatot sírva a ködökbe csavarja magát. Ma a szívemnek szűnik a kínja, ma a bor meg e dal ad erőt - te vagy nékem az otthoni nyírfa, aki bókol az ablak előtt. /Ford. : Nagy László/ Vádlón ne kutass a szívemben Vádlón ne kutass a szívemben, megvetlek örökre, ma lásd, de imádom a fényt a szemedben s a ravasz hitetést, a csalást. Holtként kiterülve lefekszel, s kérdőn hajolok föléd: a róka halált így színlel s ragadoz hollócsemetét. De ki bánja? Ölelj: sose félek. Hamis úgyis e vad lobogás. Lelkem viharedzett lélek, sokat érte goromba csalás. Nem téged imádlak, drága, csak árny vagy, echo-zene: arcodban a más arc álma, akinek csoda-kék a szeme. Az a másik tán sose jámbor, s látszatra - ki tudja? - hideg, de a léptei fénysugarától lelkem zuhatagja remeg. Szergej alekszandrovics jeszenyin. Ilyet árnyba, tudom, sose vonhatsz, s elmégy, ha akarsz, ha nem. Te még befelé sem mondasz hazugságot szelíden. Megvetlek téged örökre, de végül is ezt rebegem: ha a menny s a pokol nem lenne, kitalálnánk, hogy legyen.
1920 és 1921 között Pugacsov címmel költői drámát írt, melyben hosszan dicsőítette a parasztfelkelés vezérét. 1921-ben egy társaságban találkozott össze a Moszkvában tartózkodó Isadora Duncan amerikai táncosnővel, s egy pillanat alatt egymásba szerettek. 1922 májusában összeházasodtak, ezt követően Jeszenyin elkísérte kedvesét európai és amerikai turnéira is. Isadorát vonzotta a költő kettős jelleme, amit Duncan így hívott: "angyal és ördög". A szerelmi szenvedély hamarosan pusztítóvá vált, az amúgy gyengéd hangú és törékeny költő jó párszor alaposan megverte Duncant, részeg indulatában számos hotelszobát is összetört, a sajtó a művészpár botrányaitól volt hangos. Házasságuk nem tartott sokáig, Jeszenyin depresszív hajlama és Duncan hisztériukssága nem fért meg egymás mellett. Utolsó nyilvános összeveszésük után Jeszenyin összepakolt, és 1923 májusában visszatért Amerikából Moszkvába. Nem sokkal később újranősült, de néhány hónap múlva el is vált. Ebben az időszakban tudatosan cinikus és hivalkodó kocsmaverseket írt, amelyek A csavargó vallomása és a Kocsmás Moszkva című kötetekben jelentek meg.