Szerzői jogi védelem alatt álló oldal. A honlapon elhelyezett szöveges és képi anyagok, arculati és tartalmi elemek (pl. betűtípusok, gombok, linkek, ikonok, szöveg, kép, grafika, logo stb. ) felhasználása, másolása, terjesztése, továbbítása - akár részben, vagy egészben - kizárólag a Jófogás előzetes, írásos beleegyezésével lehetséges.
Cookie beállítások Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztató ban foglaltakat. Működéshez szükséges cookie-k Marketing cookie-k
Ügyfélszolgálat HÉTFŐTŐL PÉNTEKIG: Megbízható webshop Hátsó lámpa (LED) Gyárival megegyező minőségű V-Parts hátsó lámpa, utángyártott áron. A Vicma hátsó lámpa kiváló minőség és ár-érték arány jellemzi. A spanyol gyártó 1957 óta a legnagyobb motorgyárak beszállítója. Bicikli, motor, kerékpár, szelep PÁRBA világító LED Zöld - V. Cikkszám: 1-000-001-578 Gyártó: VICMA Készleten, azonnal szállítható db 14 285 Ft Kosárba Helyettesítő termék SGR 1-002-041-798 Rendelhető, a várható szállítási idő 5-10 munkanap
Fura dolog ez a pszichológia, gondolja a tudósító a Nyitott Akadémia legújabb szombathelyi előadása után a jegyzeteit böngészve, miközben kitalálja, hol tudja megfogni az este mondanivalóját. Mert a lapokon főképp magától értetődő összefüggések szerepelnek, amelyek felismeréséhez – ahogy mondani szokták – nem kell diploma. Nem akarom ismételni magam, mindezt megírtam már többek között egy Müller Péter-előadás kapcsán. Legjobb Almási Kitti idézetek - IdézetABC. Mindazonáltal Almási Kitti előadásán is teltház van, annak ellenére, hogy a pszichológus először szerepel a helyi közönség előtt. Meg is említi a rendezvényt felkonferáló hölgy, hogy "el van ájulva" a hatalmas érdeklődést látva, sőt, az előadó is, aki néhány perccel később ugyanezekkel a szavakkal megerősíti az ájulás tényét. Persze Almási Kitti nem ismeretlen szakember, hiszen rendszeresen hívják televízió-műsorokba, cikkeket ír különféle lapokba és könyvek is fűződnek a nevéhez. És nem mellesleg szimpatikus nő – ez az előadáson is bebizonyosodik: vicces, önkritikus, saját magán is nevet, láthatóan élvezi az előadást, ugyanakkor, ha kell, komoly és okosakat mondó, akár egy ideális barátnő.
Az első egy fiatalemberről szól, akinek mindene megvan, ami csak kell, valahogy a párkapcsolatban azonban mégsem ér el sikereket. A doktornő elmeséli, hogy négy alkalommal ment el hozzá, de végig csak arról tudott beszélni, hogy ő mennyire tökéletes. Ám amikor a doktornő megpróbált rávilágítani, hogy ez a hozzáállás talán nyomasztóan hathat a környezetére, a férfi közölte vele, hogy nem a megfelelő orvost választotta. ( Nem ilyen szépen fogalmazott, mint most én. ) Nagyon elgondolkodtatott a dolog, hiszen a napokban nekem is volt hasonló élményem. Én olyan neveltetést kaptam (ezáltal számomra ez a természetes), hogy nem szégyen nem tudni. Pláne nem az ezt elismerni. És soha de soha nem tartanám magam sem tökéletesnek, sem pedig felsőbbrendűnek másnál. Lehet azt mondani, hogy felnőttként tanultam meg ezt a leckét, de én mindig ilyen voltam. Néha sikerült néha nem, de mindig igyekeztem úgy kiharcolni a helyem, hogy más ne sérüljön. Természetesen ebben nagyon sokat segített a megfelelő erkölcsi normák átadása, de azt gondolom, hogy ennek valamelyest belső késztetésként is része kell hogy legyen az ember életének.
Sokszor elhangzik, hogy valaki a párja miatt nem tud dolgozni, tanulni, elutazni, barátkozni stb. Valójában azonban meg sem próbálja, mert el akarja kerülni a konfliktust, így belekényszeríti magát a másik által kialakított életvitelbe. A leggyakrabban akkor érhető ez tetten, amikor szakítás után fellélegeznek emberek és megfogalmazzák, mennyire jó, hogy újra önmaguk lehetnek. Ez a mondat azonban nem tér ki arra, hogy eddig mi tartotta vissza őket ettől – feltehetően a félelem, hogy úgy nem kellettek volna a másiknak. Sok párkapcsolatban éppen az a legnagyobb baj, hogy már nem egymást szeretjük, hanem egy elképzelt partnert, illetve magát a kapcsolati létet, hogy azt mondhassuk, párkapcsolatban élünk. Ezért azonban mindketten felelősek vagyunk, amikor nem merjük megkockáztatni, hogy kiálljunk magunkért, pedig lehet, hogy az csak rövid távon lenne nehéz, hosszabb távon viszont lehetővé tenné, hogy hitelesek maradjunk. Elvárások kereszttüzében A kapcsolatainkba sok olyan elvárást is beleviszünk, ami nem is feltétlen belőlünk ered, hanem rokonaink, szüleink és barátaink elvárásain alapul.