A magány és a szomorúság rendkívül érzékeny téma, a mesék által viszont olykor a felismerés, majd a megoldás útjára léphetünk. Nem csak gyerekek számára lehet tanulságos Boldizsár Ildikó író-meseterapeuta és Szegedi Katalin illusztrátor Amália álmai – Mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról című mesegyűjteménye, amely az előző évben a Magvető Kiadónál látott napvilágot. Amália karaktere ismerős lehet a szintén Szegedi Katalin által illusztrált Boszorkányos mesék (Móra Kiadó, 2006) című kötetből. A fiatal, tűzvörös hajú és csodaszép boszorkányt ezúttal a világ legszomorúbb kis varázslényeként ismerhetjük meg. Gyönyörű, kép, napraforgók. Gyönyörű, becsuk, kép, napraforgók, fénykép. | CanStock. Boldizsár Ildikó kilenc meséje egy érzékeny lányt, egy rendkívül törékeny világot mutat be. A problémákból való kilábalás színtere az álom, az ébredés pillanatával legtöbbször megszűnik a tehetetlenségérzés, a bánat. "Egy esős, őszi napon, amelyen tizenhat éves lett, elbúcsúzott társnőitől és tanítómestereitől, és egy kicsiny kunyhóba költözött az erdő bal sarkába, az óriási vén diófa alá. "
Budapest első és legrégebbi kerülete sokak szerint egyben a legélhetőbb is. A belváros csak egy karnyújtásnyira van, mégis tele van a környék romantikával: történelemmel átitatott utcái legendákról mesélnek, mesés parkok, gyönyörű kilátás és a legjobb éttermek csábítják ide nemcsak a budapestiek, de a turisták ezreit is. Talán ezért is olyan nehéz ezen a környéken lakást vásárolni, hiszen ki akarna innen elköltözni? Sétáltunk egyet a Naphegyen és környékén, hogy visszatekintsünk, miként változott a környék az évszázadok során. Budapest I. kerülete nem véletlenül kapta ezt a sorszámot, hiszen a budai Várhegyen született meg a város, ez volt évszázadokon át az ország központja. Bármerre is járunk, a történelem különböző korszakait magukon viselik az utcák és az épületek. A városkép változását sokszor nem a szándék vezérelte, sokkal inkább a harcok, a katasztrófák. Vannak épületek, amiket sikerült restaurálni, mások áldozatul estek, a változás azonban elkerülhetetlen és - még ha elsőre nem is mindig tűnik úgy - sok esetben akár jót is hozhat a következő nemzedéknek.
Vajon mi történhet a boszorkánnyal azután, hogy elbúcsúzott társaitól, majd elköltözött egyedül egy kunyhóba? Nos, Amália kettős terhet cipelt, hiszen még egy átokkal – azt hiszem, nyugodtan nevezhetjük így – is együtt kellett élnie: ha nem térít el minden földi halandót az eredeti céljától, mérhetetlen szomorúság lesz úrrá rajta, boldogtalan lesz. Egy nap azonban Amáliát sajnos utoléri a sors, egy királyfi ugyanis mégis továbbáll egy szebb lány eszménye miatt, az egyedül maradt lány szívébe pedig örökös vágyódás, meg nem szűnő fájdalom költözik. A lány sorsán keresztül a könyv azt is bemutatja, hogy ha valaki magára marad és szomorú, könnyen elhagyhatja magát, a boszorkány viszont elég bátor és erős ahhoz, hogy kilábaljon a depresszióból, újra rendezgetni kezdje a pöttyösbögre-gyűjteményét, s belekacagjon a világba. A könyv borítója. (Forrás: Magvető) A természetközeli boszorkány meséről mesére a növény- és állatvilág varázsába kerül. A természet az illusztrációkban eleven, gyönyörű színkombinációban elevenedik meg.
Ekkor azonban feltűnik egy misztikus lény, a zseniálisan nyugtalanító külsejű Zöld Lovag, aki egy "karácsonyi játékra" invitálja a bátor lovagok egyikét. A szabály egyszerű: egy önként jelentkező kardjával egyetlen csapást mérhet rá, amelyet a Zöld Lovag egy évvel és egy nappal később, egy pontosan ugyanakkora csapással viszonozhat. Gawain – a könnyen jött siker reményében és kissé meggondolatlanul – elvállalja a szabályokat és egyetlen suhintással lefejezi a furcsa idegent. A Zöld Lovag azonban feláll (immár fej nélkül) és emlékezteti az ifjú Gawaint: egy év múlva a Zöld Kápolnában viszonozza a csapását. A nézői elvárás innentől azt diktálná, hogy főhősünk aktívan felkészítse magát lelkileg az egy év múlva esedékes találkozóra. Ám a rendező meghökkentő fricskákkal írja felül a hős lovag archetípusát. A Zöld Lovaggal való incidens után Gawain népszerű, messze földön híres lovaggá válik, akinek portréját a legnagyobb műgonddal festik meg, de hősünk ugyanolyan léha, céltalan életet él, mint azelőtt.
Ebben az olvasatban pedig kifejezetten modernnek is mondhatnánk. Az a szép, hogy bár az idealizált lovagi eszmények világába kalauzol, a történet olyan, ma sokat hangoztatott, mondhatni divatos értékek örökérvényűségére mutat rá, mint az önreflexió, a belátás, a tanulási képesség, vagy hogy nem a kudarc számít, hanem hogy mihez kezdünk vele. Van itt még egy izgalmas figura Gawain mellett A Zöld Ember ábrázolása a bambergi katedrálison Németországban, a 13. század elejéről. Az archaikus történetek törvényszerűségei szerint az ilyen tapasztalatok mellé mindig jár egy beavató is, aki felkavarja az állóvizet, mozgásba lendíti az eseményeket, és az ő legyőzésével vagy próbáján lép szintet a hős. Ez a beavató most a Zöld Lovag, akiről úgy gondolják, hogy a Zöld Ember (Green Man) alakjából eredhet. Az alapvetően az újjászületést, a természet tavaszi megújulását megtestesítő istenséget legtöbbször zöld levelek közül előbukkanó, levelek alkotta arcként ábrázolják. Az évezredek során számos kultúrában felbukkant szerte a Földön, Sir Gawain történetébe minden bizonnyal a kelta örökségből érkezett.