Az utolsó vacsora (latin cena Domini, cœna Domini, 'az Úr vacsorája') Jézusnak és tizenkét apostolának utolsó közös pászkavacsorája a Jézus elfogatását és keresztre feszítését megelőző estén. A vacsorára Jeruzsálemben, egy ház " berendezett emeleti termében " került sor. A Biblia szerint Jézus ekkor mondta a kenyérre és borra, hogy az az ő teste és vére. Bizonyos keresztény egyházak hívői az eseményre a nagycsütörtöki úrvacsora - liturgia keretében emlékeznek. Története [ szerkesztés] Jézus elfogása előtti utolsó vacsorája a szinoptikusok szerint pészah ünnep volt, a mai széder. Első írásos említése Pál apostoltól származik: " Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
Az utolsó vacsora (1. rész) - YouTube
Az Utolsó vacsora freskókép története Leonardo da Vinci 1495 és 1498 között festette az Utolsó vacsorát a milánói Santa Maria delle Grazie templom reflekóriumának falára. Lodovico Sforza pártfogolta az akkor 43 éves mestert. Egy évvel korábban a 17 éves Cecilia Galleraninak az portréját festette meg vele, ez a kép- a Hermelines nő- most a krakkói Czartoryski- gyűjtemény előkelő darabja. A Milánóban akkor épülő Sforza várban pedig különlegesen kusza ágrendszert festett, amikor a megbízást kapta, hogy készítse el az evangéliumokból híres utolsó vacsora jelenetét a kolostor falán. A kép elkészítésére sok időt fordított, erről több előtanulmánya árulkodik. Leírások szerint órákat- napokat töltött el a festménye előtt munka nélkül, csak nézte a képet, majd napokon át le sem tette az ecsetet. Egy szemtanú beszámolójából: " Néha hajnaltól napnyugtáig ott maradt a templomban, le sem tette a kezéből az ecsetet, és feledve evést és ivást, szünet nélkül festett. Máskor viszont két-három vagy akár négy napon át a kezébe sem vette az ecsetet; órákon át nem tett semmi mást, csak összefont karral álldogált szemben a művel, szigorú tekintettel fürkészve a figurákat" A mester gondosan válogatta meg, hogy a képen szereplőket kiről mintázza meg.
Tizenhárman ültek le vacsorázni a tizenhármas szobában, a vacsora színhelyére egy létra alatt mentek be. Mind a tizenhárman túlélték. A következő harminc évben az egész Egyesült Államok területén elterjedtek a tizenhármas klubok, ezek mintegy négyszáz tagot számláltak, köztük öt amerikai elnökkel (Chester Arthur, Grover Cleveland, Benjamin Harrison, William McKinley, Theodore Roosevelt). Minden igyekezetük ellenére péntek 13-a kultusza fennmaradt, sőt, a nyugati világ egyik legismertebb babonájává vált. Terjedésében fontos szerepet játszott, hogy a sajtó és a szórakoztatóipar meglátta a hiedelmekben rejlő kereseti lehetőséget, és péntek tizenharmadika a huszadik század első évtizedétől egyre többször került az újságok címlapjára. Thomas Lawson 1907-ben jelentette meg könyvét, ( Friday the Thirteenth) amelyben egy gonosz üzletember próbálta megsemmisíteni a tőzsdét a rettegett napon. A hatásos reklámkampánynak köszönhetően a babonára alapozó regény igazi bestseller lett, 28 ezer példányt adtak el az első héten, és később némafilm formájában is feldolgozták az alkotást.
A XVI. Század végéig már több botanikai faját tartottak nyilván: Fragaria-F. vesca, F. moschata, F. viridis. Camerarius német utazó és botanika professzor (1665-1721) szerint a fehér F. vesca különösen gyakori Báden környékén és Svájcban. A folytontermő F. sylvestris semperflorens szintén az 1500-as években került a figyelem homlokterébe, mint az Alpokban folyamatosan termő eper. Sokáig úgy gondolták, hogy csak életereje miatt terem folyamatosan, 3-4 hónapon át tartó virágzása és késő novemberig tartó gyümölcs hozama miatt. Bár 1764-es újrafelfedezéséig nem került be a termesztésbe. A harmadik fajtát, a zöld epret, F. viridis a Fekete Erdőben találták. 1588-ban Jean Thale német botanikus írta le először. A szalmamulcs tisztán tartja a gyümölcsöt, kiszorítja a gyomokat, és gátolja a gombaspórák fölverődését, ezzel csökkentve a fertőzésveszélyt. Gyümölcstermesztés szakirodalom-1: A szamóca termesztése - 1958. &. A szamóca termesztése, gondozása A szamócák szabadföldi termesztésből származó gyümölcsei május utolsó harmadától június végéig frissen fogyaszthatók.
Ilyenkor szükség van talajfertőtlenítésre. Nézzünk körbe csigaügyben is. Ha van a kertben csiga okozta kár, akkor az az epren is meg fog jelenni. Szamócatermesztés szabadföldön és hajtatásban - Agrofórum Online. Tehát csapdázzuk, szedjük, gyérítsük az állományt! Ha megtisztítottuk a területet, akkor jöhet a tápanyag. Saját komposztot keverjünk komposztált trágyával és terítsük ki a felszínre. Homokos talaj esetében Alginitet, kötött-agyagos talajokon pedig homokot is terítsünk el rajta, majd ássuk be. Az így előkészített talajba ültessük a töveket, végül takarjuk száraz, tiszta szalmával.
A 23. könyvben Fraga néven említi a szamócát, mint Itáliában vadon termő gyümölcsöt. Egy későbbi fejezetben már eperfát emleget, Terrestribus fragis. Sok természettudós szerint mind a latinok, mind a görögök termesztették és fogyasztották a gyümölcsöt, bár ez inkább feltételezés csupán, hiszen írásos nyoma nem maradt fent. Szamóca a középkorban Írásos emlék az eperről legközelebb a XIV. századból maradt fent, Nicholas Myrepsus görög orvostól, aki az arabok által felhalmozott ismereteket közvetítette Európába. Receptjeit széles körben használták. Botanika könyve valójában orvosságos könyv, melyből megtudhatjuk, hogy az epret hűsítő, oldó és étvágygerjesztő orvosságnak használták. Az 1300-as években az erdei szamócát, Fragaria vesca, virágának díszítőértéke miatt már kertekben ültették, és később gyümölcsét is fogyasztották. Erre utal egy 1324-ben kelt Észak-Francia kórházi könyvelés. V. Termesszünk rengeteg és finom szamócát akár az erkélyen!. Károly kertésze, Jean Dudoy nem kevesebb, mint 1. 200 epertövet gondozott a párizsi Louvre-ban. Később már a francia kastélykertekben is feltűnt.
Náluk a termésmennyiség megoszlik tavasz és ősz között, miközben keveset nyáron is "potyogtatnak". Teljesen fajtafüggő az arány. A régi, klasszikusok 70%-ot tavasszal, 20%-ot ősszel, 10%-ot pedig nyár folyamán hoztak. Ma már a modern fajták terméseloszlása kiegyenlítettebb és a nyári termés minősége is jobb. milyen ágyásba ültessünk? Az egyszer termő fajtákat a biokertekben hagyományos síkművelésben szokták alacsony szalma mulcs takarással. Itt a mulcs leginkább a gyümölcs védelmére szolgál, hogy az eső, vagy locsolóvíz ne verje fel rá a talajszemcséket és kórokozókat. A tőszám nagyobb, mint a vegyszeres gazdálkodásban, mert a gombabetegségek ellen főként agrotechinkával, a szellőzés fokozásával dolgozunk. Akár 50x50x50-es kötésben is telepíthetjük, de az ikersoros elrendezés kényelmesebb a kezelés szempontjából. Ilyenkor 50-60 cm-es sorközt hagyunk, ahol kényelmesen közlekedhetünk, a sorokba pedig duplán ültetünk oly módon, hogy hosszában 30 cm-re legyenek a tövek, az egymás melletti sorok pedig 20 cm-re.
Lajosmizse a hazai szamócatermesztés egyik központjává nőtte ki magát az elmúlt években. Szabadföldi és hajtatott termesztéstechnológiát is alkalmaznak, ami kiváló lehetőséget nyújt a kétféle módszer összehasonlítására. Lajosmizse határától nem messze fekszik az a nagyjából 1 hektár területű ültetvény, ahol Kisjuhász Attila feleségével, Kisjuhász Attilánéval és segítőjével, Suba Tiborral évtizedek óta foglalkozik szamócatermesztéssel. A termesztés kizárólag fekete fóliás talajtakarással borított bakháton történik szabadföldön és hajtatásban. Az öntözés és a tápanyag-ellátás csepegtetőszalagos öntözőrendszeren keresztül valósul meg. A palántákat ikersorba ültetik nagy adagú szerves trágya kijuttatása és a bakhátak elkészítése után, palántatípustól függően július-augusztus hónapban. A cikkünk tárgyát képező összehasonlító vizsgálat az'Alba' fajtával telepített ültetvényben készült. A teljes állomány szabadtériként, takarás nélkül telelt át, csak február 20-a után került fel a fólia a vázakra a hajtatott állomány fölé ( 1. kép).
Többek között néhány folytontermő fajta is szerepelt a bemutatón. "1988-ban, az első cesenai szimpóziumon láthattuk először az folytontermő fajtákat. Az akkoriakhoz képest ma már olyan fajták állnak rendelkezésünkre, amelyek garantálják az ismételt virágzást, és amelyek gyümölcse mindig megfelel az elvárásoknak, mind méretben, mind ízben" - folytatta Baruzzi. Baruzzit időről időre megkeresi néhány tájékozatlan ember, akik azt kérdezik, hogy abszolút értelemben melyik a legjobb fajta. Ez viszont sok változótól függ, többek között a termőterülettől, az éghajlati tendenciától és nem utolsósorban a gazda képességeitől. "25 év alatt minden bizonnyal hatalmas fejlődés történt a termelési potenciál, a brixérték, a rusztikusság és az aroma tekintetében. Ma már képesebbek vagyunk a fogyasztók és a termelők igényeit ötvözni, ahelyett, hogy csak a szántóföldi terméshozamra fókuszálnánk " - zárta. / NAK