A viccek ellenére azonban Bea asszony úgy érzi, férje nagyon hiszékeny, mindenkiben és mindenben a jót látja, emiatt pedig könnyen belerángatják olyanba is, amibe nem feltétlen kéne. Sajnos nagyon naiv, nem jó emberismerő. Múltkor egy teljes napra eltűnt, azt mondta, hogy elmegy valakihez házikolbászt venni. Mint kiderült, ott egy szektába akarták behúzni, a belépő pedig közel kétmillió forint lett volna. Ezzel együtt elfogadtam, hogy nála sosem lehet tudni, hogy mikor kattan be, és keríti hatalmába a depresszió vagy a kényszeres viselkedés. Paprikás tejfölös csirkemell ozgerinc formaban. Nem könnyű egy ilyen emberrel együtt élni, alkalmazkodni hozzá, de már tudom, hogy minden mélypont után egy jó időszak jön – zárta a beszélgetést Gáspár Bea. (Borítókép: Papajcsik Péter / Index)
ALAPANYAGOK Szükségünk lesz: vöröshagyma csirkemell só őrölt édes pirospaprika bors alaplé húsleves kocka búzafinomliszt főzőtejszín A vöröshagymát megtisztítjuk, felaprítjuk, megpirítjuk, majd rátesszük a kockára vágott csirkemellet. Miután a csirkemell már kifehéredett, sózzuk, borsozzuk, őrölt édes pirospaprikával megszórjuk, alaplével felöntjük (ha nincs alaplé, a húsleves kockát feloldjuk 3-4 dl forró vízben, majd ezzel öntjük fel). Addig főzzük, amíg a hús meg nem puhul. Mikor a hús már puha, ízlés szerint ízesítjük, akár húsleves kockát is morzsolhatunk bele. Tomakonyha: Tejfölös-gombás csirkepaprikás. Egy evőkanálnyi lisztet elkeverjük a főzőlével, majd a főzőlevet ezzel sűrítjük. A végén egy kevés tejszínnel tesszük krémesebbé. Rizzsel vagy burgonyával tálaljuk. Forrás: Vaření a pečení s radostí Chcete si přečíst tento recept v češtině? Prohlédněte s Kuřecí na paprice. Chcete si prečítať tento recept v slovenčine? Prezrite si Kuracie na paprike.
Jéggel, hóval és sárral kellett megbirkóznunk, hogy megkerüljük a Börzsöny kalderáját, de a téli díszletbe öltöztetett táj pompája megérte a küzdelmet. 1 / 18 Vannak olyan teljesítménytúrák a naptárban, melyek múltjuk, népszerűségük, vagy éppen nehézségük miatt tűnnek ki a sorból. A múlt szombaton 16. alkalommal megrendezett börzsönyi vulkántúrára mindhárom állítás igaz. De ezt, csak azok tudhatják igazán, akik olyan körülmények közt teljesítették a 42 km-es távot, mint amilyet az idei december is tartogatott. 2 / 18 A mára legendásnak számító "vulkán" minden évben több száz túrázót és terepfutót vonz, akik élményt, vagy kihívást keresnek hazánk egyik legszebb vidékén. Sokan évről évre visszajárnak erre a rendezvényre, mint ahogy két túratársam is, akikkel ellentétben én első alkalommal álltam idén rajthoz. File Balázs: Tortúra 65 (2017) - 2017.12.16.. Korábban sokat hallottam erről a túráról, melynek történetei az ember és a természet már-már heroikus küzdeleméről szóltak, ahol a célba érés több mint sportteljesítmény, inkább a túléléshez hasonlatos.
Útvonala olyan látványos helyszíneket érint, mint a Mátyás-kút környéke, a Hétvályús-forrás, a Vörös-kő és a Rekettyés-forrás. A 25 kilométer hosszú táv Visegrádtól Leányfaluig vezet. A rövidebb táv 12 kilométer hosszú, és Tahitótfalutól Leányfaluig kanyarog. december 10. 00 - 16. 00 Hol? Visegrád, Tahitótfalu Bővebb infó ide kattintva. 4 / 5 5. Mogyoród terepfutás Aki a hideg ellenére is szeretné űzni kedvenc sportját, a futást, az a mogyoródi terepfutó programon vasárnap megteheti. A hosszútáv közel 12 kilométer, a rövid pedig 5 kilométer. Helyszíni nevezéssel csak 30 indulót tudnak fogadni a szervezők. 11. 00 - 13. 00 Hol? Beszámoló a Börzsönyi Kék 65-ről. Mogyoród, Iskola utca, Szent László Általános Iskola Bővebb infó ide kattintva. 5 / 5 Forrás:
Ekkor volt csak módom a déli irányból újból előbújó kilátás megcsodálására, amit addig a bakancsaimra szegezett tekintetem észre sem vehetett. Alaposan megkínzott a mászás, ezért a másodjára is megpillantott Nagy-Hideg-hegyi turistaház még többet jelentett, mint a reggeli órákban. Ez már a célegyenest jelentette. 16 / 18 Kilátás a Börzsöny déli hegyeire Felértünk utolsó hegyünkre, de a Királyrétig tartó csúszós ereszkedés még bőven tartogatott erőpróbát. Társaimra a csúszásgátló szegecses gumitalppal együtt is várt még egy-két kicsúszás és esés, de ezek szerencsére nem voltak komoly balesetek. Sötétben és kimerülten, a fejlámpák bólogató fényében értünk le a királyréti célba, ahol büszkeséggel töltött el minket a 10 óra 40 perces szintidőnk, ami esetemben kimondottan jónak volt mondható az aktuális fizikai állapotom és a terepi viszonyok tekintetében. 17 / 18 Nagy-Hideg-hegy másodjára Rengetegen voltunk a túrán, futók és gyalogosok egyaránt. Ezen a tényen - mikor nem a tájat csodáltam, vagy zsibbadó tagjaimmal foglalkoztam - monoton lábemelgetésem közben elméláztam.
A Kopasz-hegyre kapaszkodva Itt érdemes megtenni az első hosszabb pihenőnket: enni, inni, feltöltődni a látvánnyal. Miután visszatért az erőnk – amire még jócskán szükségünk lesz – a Só-hegy és a Nagy-Sas-hegy közötti nyeregben haladunk tovább, ahol nagyobb esőzések vagy hóolvadás után egy kisebb tó is ki szokott alakulni. Út a Nagy-Sas-hegyre A rét felső, virágoktól illatozó részén szintén elnyúlhatunk a fűben, hogy a körülöttünk lévő csodás kilátásban gyönyörködhessünk – ezúttal megint más szögből. Ez a túra hihetetlen módon hat az érzékekre, szinte minden lépésnél izgalmasabbnál izgalmasabb látvány fogad. Persze meg is kell dolgozni érte; innen újabb – ám ezúttal rövid –, és szintén gyönyörű virágokkal borított kaptató visz fel a hegy valódi csúcsára. A kilátás azonban már kevésbé olyan zavartalan, sűrű fák fedik ugyanis a csúcsot. Mindenesetre az utolsó csúcstámadás örömétől mámorosan ereszkedhetünk le a hegy aljába, hogy Nagyirtáspuszta felé vegyük az irányt. Ha a lábunk már alig visz, a Nagyirtás kisvasút-állomásnál felszállhatunk a kisvasútra, amivel egészen Márianosztráig pöföghetünk vagy gyalog tehetjük meg az utat.
Egyébként a legtöbb ellenőrző ponton esőálló jelzéseket is kiraktak, amiből könnyen áttekinthető módon távonként lehetett látni az addig megtett és hátralévő távot és szintet. Mivel nem indultunk sokan ezen a túrán, legtöbbször ugyanazokkal a túratársakkal tartottuk lépést (a két kezemen meg tudom számolni, hogy ez hány főt jelent). Volt köztük ránézésre fiatalabb és tőlem jóval idősebb is, de a lelkesedés, kedvesség, figyelmesség itt nem hiánycikk, no és a magas fű sem, aminek alján azért ott lapult a túraút. A tisztás után csak egy matricás igazolóhely maradt hátra a Sukola-keresztnél, ahonnét a hátralévő táv már csak 3, 1 km volt, 2 méter szintemelkedéssel. (Viccesen meg is jegyezte egy srác, hogy az a két méter bizony a szobi célnak helyet adó söröző lépcsőfoka lesz! ) Ez a három kilométeres szakasz látványban is pazar volt. Bevallom, az utolsó tíz kilométeren már sajgott a talpam, többször is megpihentem az út szélén, de a 15 órás szintidő korántsem volt veszélyben, hiszen így is 11 és fél órán belül sikerült teljesítenem a 65 kilométert.
(A bot nagyon sokszor jól jött - Dr. Ökrös Csaba) A táj az ösvény és az erdő még mindig hófehér. Néha már úgy érzem, mintha egy helyben vagy éppen körbe-körbe haladnék. Az úton kisebb-nagyobb hullámok váltogatják egymást. Itt-ott azért akadnak ismerős részek és táblák, amik jelzik persze, hogy haladok. Várkúton (6. EP) két idős bácsi sürgetve veszi ki a kezemből a cetlimet. Odabenn jó meleg van, de én mégis kint pocsolok a vízzel. Mire beérek, már ott vár a lepecsételt papírom és jó utat kívánnak. Még egy kisebb emelkedő és nem sokkal később a Nagy-Egedről kezdődik a nagy ereszkedés. Van is egy kis kilátás, talán innen lehetett a túráról a legmesszebb ellátni. Jól éreztem magam, mintha nem is a 60 km-t közelíteném, hanem csak a felét. Úgy érzem, hogy ez a lejtő még így sem lesz nagy kedvenc. A célhoz közel már az ember megpróbál hajrázni, de nagy odafigyelést szánok a lépéseknek a laza-köves talajon. Gurulok lefelé, mint egy nagy hordó, váltogatva a nyomok között és azért a botot sem vagyok rest még mindig használni.