A fordulatszámáról nem kapunk infót, de sokszor még az sem világos, hogy jár-e vagy sem. A kormány mögötti műszer ugyanis (amely a tavalyi modellfrissítés óta már digitális) ebben a modellben nem tartalmaz fordulatszámmérőt, hanem csak a hibridekben szokásos töltés/fogyasztás kijelzőt. Nem kell unszolni az autót, hogy tisztán elektromosan menjünk, amíg van szufla az akkuban, addig előszeretettel pihenteti a benzinest magától is. Talán túlságosan is, én szívesebben mennék többet hibrid módban, azaz villanymotorral és benzinessel is egyszerre. Melyik autó számít nőinek? - Leteszteltük a legújabb MINI-t, és bizton állíthatjuk: tökéletesen uniszex - Terasz | Femina. A BMW-kben használt tölthető hibrid hajtáslánc is ugyanezt csinálja, de mégis hatékonyabbnak érzem, pedig ott nem másfél, hanem kétliteres turbómotor szolgáltatja a benzines részt. Próbáltuk 330e -ben és 530e -ben is. Odabent olyan ez is, mint a márka többi modellje: a belsőépítészet gyönyörű, a dizájn egyedi, hamisítatlan MINI stílusban fogant, az anyagminőség kifogástalan. Csak a csomagtér kisebb valamivel, mint a nem hibrid Countrymaneké, 450 helyett 405 literes.
Hát úgy kb. minden. A hossza például pont kétszer akkora lett, így a közel 4, 3 méterével már nem is "mini". Technikai szempontból is csak nyomokban hasonlítanak egymásra, de ezen a fronton igazán dicséretes, hogy alapváltozatban (létezik összkerék meghajtású változat) megmaradt az első kerék hajtás és a négyhengeres erőforrás. Ami viszont talán ennél is sokkal fontosabb, hogy a BMW tervezőinek zsenialitása révén ebbe az új, modern autóba sikerült átörökíteni a Mini géneket. Hangulata, megjelenése ugyanazt az érzést sugallja, amit a Mini már több, mint 60 éve. Másfelől viszont a Mini minőségi kategóriát vagy inkább kategóriákat lépett. A belső minőség, kidolgozás és anyaghasználat BMW színvonalat képvisel. Természetesen másképpen, mint az anyagcég autójában. Hiszen a Mini stílusa, összeállítása fiatalos, extravagáns megjelenése miatt a hangulat egészen más. A vezetési élmény nem összehasonlítható. És itt nem arra gondolok, hogy jobb vagy rosszabb, egyszerűen más. A Miniről nem lehet érzelmek nélkül írni, a Minit nem lehet érzelmek nélkül vezetni.
A vezérműtengely ez esetben nem közvetlenül, hanem egy közbeiktatott további emelőkaron keresztül mozgatja a szelepeket, amelynek forgáspontját elektromos motor mozgatta excenteres tengely állítja. A Mini Cooper S Countryman a márka első modellje, amelyben a teljes mértékben változó szelepvezérlés a turbófeltöltés és a közvetlen benzinbefecskendezés technikáival együtt szerepel. Az 1, 6 literes, a kettős turbófeltöltő rendszerével szerelt négyhengeres 5500 percenkénti fordulatszámnál 135 kW/184 LE maximális teljesítményt produkál, 240 newtonméter legnagyobb forgatónyomatéka – amely az Overboost-funkció révén átmenetileg a 260 newtonmétert is elérheti – pedig 1600-as fordulatnál megjelenik. Az álló helyzetből 100 kilométer/óráig tartó sprint a Mini Cooper S Countryman számára mindössze 7, 6 másodpercet vesz igénybe, legnagyobb sebessége pedig eléri a 215 kilométer/órát. A sajtóanyag szerint ehhez a teljesítményhez az EU-tesztciklus során 100 kilométerenként csupán 6, 3 literes üzemanyag-fogyasztás, illetve kilométerenként 146 gramm szén-dioxid-kibocsátás párosul.
Ha mondjuk erre építenék fel egy sci-fit, hogy mi közeledik felénk, leírom a jelenséget, a fényeket, a hangokat, a sötét útszakaszt, majd kiderül hogy egy traktor, az szerintem csalódás lenne az olvasóknak. Persze nem kell minden kő alól egy aliennek kimásznia, de néha el lehetne engedni az embert, és a nyűgjeit. Az ember szerintem ezért olvas sci-fit. Hogy elrugaszkodhasson a földhözragadt dolgoktól, a kicsinyes emberi szemétkedésektől. De lehet jól ötvözni, mint pl. az Avatarban. A regény, mint sci-fi-thriller nem olyan erős, inkább lélektani dráma, némi tudományos mázzal leöntve. Alapvetően egyszeri olvasmánynak jó, de sokáig nem marad velünk. Karen Rose: Egyedül a sötétben (Cincinnati 2.). A könyvet Benkő Ferenc fordította, akinek a nevéhez már sok, a fantasy-sci-fi műfajban már szinte kultikussá vált regény tolmácsolását is köszönhetjük. Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.
Ha valaki nagyon ügyes, pár óra alatt kipörgeti, de ha először játszol vele, ezt a tényt kétlem, hogy tudná valaki teljesíteni. Ugyanis a legtöbb időt azzal fogjuk eltölteni, hogy újra és újra nekiesünk a kihívásoknak, amikkel a játék megkínál. Ez vonatkozik a puzzle és az ügyességi részére is. Én többszöri neki futásra tudtam csak végigvinni a játékot, mivel eléggé fel tudott húzni, ha már valami századjára nem jött össze. Szóval a rövid játékmenet relatív. A környezet nagyon változatos és hangulatos. Egyedül a sötétben. Kalandunk során járunk erdőben, elhagyatott épületekben, mocsarakban, küzdünk a természettel, illetve embertársainkkal is. A hangok nagyon élethűre és félelmetesre sikeredtek, minden kis neszt és természeti jelenséget meghallunk – a teljes élmény érdekében érdemes fejhallgatóval játszani –. Többszöri nekifutásra is érdemes végigvinni a játékot, ha esetleg nagy achievement – avagy trófea – gyűjtő vagy, és esetleg nem tudtál elsőre mindent megszerezni. Összességében a játék hangulatos, stílusos, nehéz, idegesítő, de minden percet megéri, ha másért nem is, saját magunk elismeréséért biztos; ugyanis ha megoldasz egy puzzle-t vagy sikerül túljutnod egy ügyességi szakaszon, azért az egyfajta büszkeséggel tölt el.
Ron nem igazi ütést érzett, annál sokkal borzasztóbb érzés kerítette hatalmába. Mintha megfagyott volna belülről, jégszilánkok indultak útjukra a beleiben, közben halálfélelem szorította össze a gyomrát. A legijesztőbb mégis az volt, hogy nem tudott megmozdulni, vagy kiadni akár a legcsekélyebb hangot is. Bénán feküdt, látszólagos nyugalomban figyelve, ahogy az a rettenetes alak lassan felszívódik a hasában. Csak befelé üvöltött, egyre kevesebbet érezve a külvilágból. Szeme előtt szétszaladt a szoba, rövidesen már csak ő volt, és ez az őrület, aztán ez a kettősség is eltűnt, feloldódott valami pokoli rettegésben, ahol íze, szaga, teste lett minden félelmének. - Sokszor még köztünk sem nyugszik meg. Ha nincs fény, sehogy sem érzi magát biztonságban. Egyszer azt hittük, hogy elaludt, kikapcsoltam a tv, erre sikítani kezdett. Nem mondott semmit, csak sikított. Olyan volt, mint valami állat, minden értelem nélkül, zsigerből félve valamitől. Vásárlás: Egyedül a sötétben (2020). Ron már csak azt vette észre, hogy valaki megöleli, és vele együtt reszket.
Azonban így sem sikerült megmentenie filmjét, ugyanis ezzel együtt sem tudott értelmet adni sem jelenetei többségének, sem a film egészének, így az úgy tűnik el a süllyesztőben, hogy talán a következő generációk majd újra felfedezik maguknak, felkarolják, és korunk 'Manos' The Hands of Fate -je lesz belőle. Maga a film sok helyütt a Texasi láncfűrészes mészárlás 4: Az új generáció -ra emlékeztetett. Egyedül a sötétben videa. Ha valaki látta, biztosan emlékszik rá: annak a filmnek semmi értelme nem volt a pocsék rendezés következtében. Több hírforrás jelentette azonban, hogy van remény, mert a német filmtörvény eddig tartalmazott egy elég diszfunkcionális részletet: eszerint az, aki nagy összegből forgatott egy hatalmas buktát, kompenzálásképp jelentős adóleírásokat kaphatott – Boll tehát ölbe tett kézzel várhatta filmjei elhasalását a mozipénztáraknál. A német filmtörvény 2006-os módosításával remélhetőleg mindannyiunk "kedvenc" filmese végre befejezheti a filmezést, nem készít több szemetet az IMDB bottom 100-as listájára.
Predator, Mortal Kombat), ugyanis egy az egyben lekoppintotta a Resident Evil végét, a kiürített várost, csak kérdés, hogy minek, ugyanis itt semmi értelme a dolognak - a lényeket elvileg elpusztították. A kaput bezárták. Az akció végig a legnagyobb titoktartás közepette folyt. Akkor minek ez a kiürítéses jelenet? Ki csinálta? Hogyan? Minek? De kérdezhetném azt is, hogy egyáltalán minek készítették ezt a filmet? Nem kapunk válaszokat (talán jobb is). Az meg, hogy Bollnak végképp annyi esze sincs, hogy az egyik jelenetben még éjszaka menekülnek a lények elől, a következőben meg már fényes nappal van (mindez menekülés közben, tehát nem telhetett el hosszú idő), az egyenesen szánalmas! Az akciójelenetek is nevetségesek. Hihetetlen, mennyire látszik rajtuk, hogy összedobottak, olcsóak, szánalmasak. Nem látni bennük semmit, mert Boll kapkodja a kamerát, az olcsó CGI pedig szabályszerűen bántja a szemünket. Rettenetes például az a jelenet, amikor a gépágyúk lövéseinek fénye világítja meg a szobát.
- Éjszakánként gyakran felébred, hangosan sír utánunk. - Álmodik valamit, mesél róla? - Mindig csak annyit mond, hogy fél a sötéttől, hogy rosszakat lát. Újra hallotta azt a rettenetes zenét. Mintha a földszintről jött volna, de eddig bármikor kérdezett rá a szüleinél, mindig azt a választ kapta, hogy ők nem hallgattak semmit sem. Idegen nyelven énekelt egy nő, borzasztó halkan, távolról ért el hozzá a hangja, de nem tudott szabadulni tőle. Monoton ritmusa semmit sem változott egész idő alatt, olyan volt, mint amikor az ember lázasan álmodik és szeretne felébredni, de képtelen szabadulni a fejében zakatoló képektől. - Pontosan miket? Nem szokta részletezni? - Valami olyasmit, hogy lát valamit az ágya körül. Valami alakot. Fogalmam sincs, mire gondolhat, még az utcai lámpa is bevilágít neki az ablakon. - Talán az árnyékok. - Lehet. De értse meg, ez a gyerek retteg valamitől! Van úgy, hogy egyik este gond nélkül elalszik, és reggelig fel sem ébred. Máskor pedig… Ron szeme fájni kezdett az erőlködéstől.