Korábban csak szabálysértésnek számított, ha valaki a vezetéstől való eltiltás hatálya alatt vezetett autót, ám néhány napja már bűncselekménynek számít, amiért a körülményektől függően akár börtönbüntetés is kiszabható. Egy évet kaphat, aki érvényes eltiltása ellenére vezet, de ha büntetőeljárásban kapta az eltiltást, és úgy kapják rajta, az minősített esetként már három év börtönnel büntethető. Aki pedig ittasan ülne a volánhoz az eltiltása alatt, négy és fél év börtönbüntetést kockáztat. Emellett a korábbinál súlyosabb büntetésre számíthatnak azok is, akik engedély nélkül vezetnek, vagy engedéllyel nem rendelkezőknek engedik át a járművük vezetését: őket legfeljebb elzárással engedi büntetni az érvényes jogszabály. Gondolhatnánk, hogy nem túl gyakori eset az engedély nélküli, vagy eltiltás alatti vezetés, de úgy néz ki, nem egészen ez a helyzet. A rendőrség az új szabályok hatályba lépése óta Jász-Nagykun-Szolnok megyében tartott komolyabb ellenőrzést, ahol 16 esetben indítottak eljárást: hat esetben bűntett, tíz esetben vétség miatt.
Hírek 2021. 05. 19. 08:00 Megelégelte a jogalkotó, hogy az utóbbi időben egyre több és súlyosabb közlekedési balesetet okoztak eltiltás hatálya alatt vezető sofőrök. Egy évet szabadságvesztéssel büntethető, aki szabálysértési eljárás keretében tiltanak el az autóvezetéstől, és mégis autót vezet. Három év börtön jár azért, ha valaki annak ellenére ül a volán mögé, hogy a bíróság büntetőeljárás keretében tiltotta el a járművezetéstől. Bár a bírói gyakorlat ismeretében talán még nem kell aggódniuk azoknak, akik a "nem a jogsi vezet, hanem én" elvet követve habozás nélkül a volánhoz ülnek akkor is, ha korábban jogerősen eltiltották őket a gépjárművezetéstől, azért jobban teszik, ha a jövőben már nem teszik. Módosította ugyanis az Országgyűlés a Büntető Törvénykönyvet, fogházba vagy akár börtönbe is kerülhet az, aki annak ellenére ül volánhoz, hogy jogerősen eltiltották a vezetéstől. Mit mond a módosított Btk? Járművezet é s az eltiltá s hat álya alatt [239/B. §] Aki a járművezet é stől eltiltá s hat álya alatt annak é rv é nyesül é si k ö r é be tartozó járművet vezet, v é ts é g miatt egy é vig terjedő szabadságveszt é ssel b üntetendő.
A koreai háború amerikai részről megelőzhető katasztrófák és könnyen elkerülhető ballépések sorozata, legalábbis a könyv írója így ábrázolja a konfliktust. A legmagasabb szintű katonai és civil vezetés közötti kommunikációs malőröktől kezdve, a kiképzésbeli hiányosságokon át, a túlbürokratizált beszerzés, diplomáciai balfogások, a túlságosan magabiztos, hírszerzői jelentéseket figyelmen kívül hagyó főparancsnok: ami rosszul sülhetett el ebben a háborúban az amerikaiak (és a koreaiak) számára, az rosszul sült el. Számos történelmi kitekintést is tartalmaz a könyv, a szerző elég sokat polemizál a hivatásos és a sorozott hadsereg különbségeiről, erényeiről és hátrányairól. Az egyik vesszőparipája az hogy a hivatásos hadsereget a római légiókkal hasonlítgatja össze, ami engem a kelleténél sokkal jobban zavart, de végső soron érthető. Elvégre, amikor a legtöbb ember azt mondja hogy légió, akkor inkább a késő-köztársaság-kori, illetve a principátus alatti légiókra gondol. A végső verdiktem az hogy ez inkább trakta mint történelemkönyv, a szerző azt kívánja bemutatni a jövő, valamint a saját kora amerikai politikusainak és hadvezéreinek hogy hogyan ne háborúzzanak.
Oszd meg másokkal is!
Házakon vannak ajtók. Ablakok is vannak. Szemben van egy sárga ház. Tetején kémény. Ablakból fekete ruhás nő néz ki, fehér arccal, szája rendes. Kikönyököl, egyik karján felcsúszik a blúz. Lent egy villamos megy, 622-es számú. Két katona átmegy a sínen. Az egyiknek piros orra van. A másik gondolkodni látszik. De csak látszik. Egy fekete ruhás nő siet. Gyorsan megfordul. Visszanéz. Egy cilinderes úr csóválja a fejét. Egy kiskutya keresztülszalad rajta. Egy tégla leesik egy épülő háznál. Nagyot csörren. Egy úr elesik. Egy rendőr odamegy, és fejbe üti, rákiabál, hogy ne csoportosuljon. A rendőr hangja másodtenor. A szemben levő nő most idenéz. Rám néz, kacsint, és int valamit a kezével. Amanda Gorman újabb műfordítóját léptették vissza, mert nem fekete, nem fiatal és nem nő : hungary. Lent a kapu alatt egy munkás áll. Valamit káromkodik. Pucolja a ruháját. Egy zsákot akar fölemelni. A zsák fehér. Egyik oldalán ránc van. A munkás most felnéz. Ránéz a barátomra, aki mellettem ír, és ezt kiabálja fel neki: "A pofájuk istenit ezeknek az uraknak, még van pofájuk tátani rám a pofájuk, míg én itt kínlódom, a teremtésit neki! "
Az álma beteljesedett. Megérkezett az ifjú, külföldi királyfi is, a bécsi gavallér, az egzotikus szerelmes, cilinderén vastag gyászszalaggal, és ő vetette koporsójára az első rögöt. Három fekete-ezüst ruhás pap énekelt fölötte latin éneket, és füstölt neki tömjénnel. Zarándokló tömeg kisérte a sírig. A gavallér, aki a temetést rendezte, talán kihívja a kényes ízlés berzenkedését, de nem lehet eltagadni, hogy mindvégig bátran állta a helyét, következetes maradt önmagához, hipermodern moráljához, külön esztétikájához, és ahhoz is, akit szeretett. Fekete ruhás biztonsági őrök fogadták az SZFE diákját a bejáratnál : hungary. Megható volt, kérem, a temetés, mint egy szentimentális tucatregény utolsó fejezete, cifra, mint a konyhaedények alá csipkézett színes papiros, és fényes, egzotikus, könnyekkel és misztikummal teljes. Nézzétek: ilyen a tót mennyország.
Viccet félretéve 1975-ig létezett a spanyol gyarmatbirodalom, és van elég nyelvész szakos aki tud katalánul, és történetesen fiatal, fekete, és nő. Azonban, és ez egy fontos azonban, itt is kezdődnek el a gyökeres különbségek. Fekete ruhás nő no credit. Azok a körülmények, melyek Amanda Gorman-t formálták, nagyon specifikusak az USA-ban, elvégre kevés hely volt a világon, ahol olyan lassan vezették ki volna a nyilvános lincselést, lettek volna külön vízivók, elkülönített rész a tömegközlekedésben, és talán Dél-Afrikát leszámítva máshol nem volt white flight vagy sundown town, mely utóbbiról még Maya Angelou is írt verset. Továbbmenve, az afroamerikai társadalom sem jeleskedik annak megismerésében milyen másfajta diszkriminációban volt azoknak része, akik önként vállalták, hogy a vasfüggöny mögött akarnak élni. Ilyen volt például az Eulenspiegel szatirikus magazin NDK-beli rajzolója, aki egy korábbi francia kitérővel élte le élete hátralévő részét a megszűnt országban, de boltak fekete közkatonák, és természetesen Angela Davus akit tavaly még egy Black Lives Matter tüntetésre is meghívtak, mert gondolom nem tudják, hogy sosem kért bocsánatot a kommunizmus támogatásáért, és komolytalannak tartotta a rezsimek politikai célú börtönzését.