A nagy mennyiségű nem poláros kötéssel rendelkező molekulák általában hidrofóbak. Poláris kovalens kötés A poláris kovalens kötés akkor fordul elő, ha az elektronok egyenlőtlen megosztása van az egyesületben részt vevő két faj között. Ebben az esetben a két atom közül az egyiknek az elektronegativitása lényegesen nagyobb, mint a másik, és ezért több elektronot vonz az unióból. A kapott molekula enyhén pozitív oldallal rendelkezik (ami a legalacsonyabb elektronegativitással rendelkezik), és enyhén negatív oldala (a legnagyobb elektronegativitású atommal). Ezenkívül elektrosztatikus potenciállal is rendelkezik, ami a vegyületnek gyengén kötődik más poláris vegyületekhez. A leggyakoribb poláris kötések azok a hidrogénatomok, amelyek több elektronegatív atommal rendelkeznek, így olyan vegyületeket képeznek, mint a víz (H 2 O). tulajdonságok A kovalens kötések struktúrájában egy sor olyan tulajdonságot veszünk figyelembe, amelyek részt vesznek a szakszervezetek tanulmányozásában, és segítenek megérteni ezt az elektronmegosztás jelenségét: Oktet szabály Az oktett szabályt az amerikai fizikus és kémikus Gilbert Newton Lewis fogalmazta meg, bár tudósok voltak, akik ezt előtte tanulmányozták.
A kovalens kötés típusa a fajok közötti elektronegativitás különbségétől függ, ahol a 0 és 0, 4 közötti érték nem-poláris kötést eredményez, és a 0, 4 és 1, 7 közötti különbség poláris kötést eredményez ( az ionkötések az 1. 7.. Nem poláros kovalens kötés A nem-poláris kovalens kötést akkor hozzuk létre, amikor az elektronok egyenlően oszlanak meg az atomok között. Ez általában akkor fordul elő, amikor a két atom hasonló vagy egyenlő elektronikus affinitással rendelkezik (ugyanaz a faj). Minél jobban hasonlít az érintett atomok közötti elektronikus affinitás értékei, annál erősebb lesz az eredmény. Ez általában gázmolekulákban fordul elő, más néven diatóma elemek. A nem poláris kovalens kötések ugyanolyan jellegűek, mint a polárisak (a nagyobb elektronegatúra atomja erősebb vonzza a másik atom elektronját vagy elektronjait). A diatóma molekulákban azonban az elektronegativitások törlésre kerülnek, mert egyenlőek, és nulla terhelést eredményeznek.. A nem poláris kötések a biológiában kulcsfontosságúak: segítenek az aminosavak láncaiban megfigyelt oxigén- és peptidkötések kialakításában.
Ilyen például a CO-molekulában a harmadik kötés, amelyhez az elektronpár kizárólag oxigénatomtól származik. A kovalens kötés speciális esete a delokalizált kötés, amelyben a kötést létesítő elektronpár kettőnél több atomtörzs vonzása alatt áll. A kovalens kötés kialakulhat azonos atomok között. Az azonos atomok magja egyenlő erővel vonzzák a kötő elektronpárt, az ilyen kötés apoláris. Ha különböző atomok között jön létre kovalens kötés, akkor a két atommag nem egyforma erővel vonzza a kötő elektronpárt. Minél nagyobb a magban lévő protonok száma, és minél kisebb az atom sugara, annál erősebb vonzó hatást fejt ki az atom a kötő elektronpárral. Ebben az esetben a kötés mindig poláris. A különböző elektronnegativitású atomok között kialakuló kötést poláris kovalens kötésnek nevezzük. Ionos kötés Az ellentétes töltésű ionok között elektrosztatikus vonzás alakul ki. Pozitív és negatív töltésű ionokból (kation és anion) áll. Fémes kötés Ha sok fématom közel kerül egymáshoz, akkor azok vegyértékelektronjai a többi atom magjának vonzó hatására leszakadnak az atomokról, és utána valamennyi atomhoz tartoznak.
az kovalens kötések az elektronpárok megosztása révén molekulákat képező atomok közötti kapcsolat. Ezek a kapcsolatok, amelyek viszonylag stabil egyensúlyt képviselnek az egyes fajok között, lehetővé teszik, hogy minden atom elérje az elektronikus konfiguráció stabilitását. Ezek a kapcsolatok egy-, két- vagy hármas változatokban vannak kialakítva, és poláris és nem poláris karakterekkel rendelkeznek. Az atomok más fajokat vonzhatnak, ezáltal lehetővé válik a kémiai vegyületek képződése. Ez az unió különböző erőkben fordulhat elő, amelyek gyenge vagy erős vonzódást generálnak, vagy ionos karakterek, vagy elektroncsere. A kovalens kötéseket "erős" szakszervezeteknek tekintik. Ellentétben más erős kötésekkel (ionos kötésekkel), a kovalens kötések általában nemfémes atomokban és azokban, amelyek hasonló affinitással rendelkeznek az elektronokhoz (hasonló elektronegativitások), a kovalens kötések gyengék, és kevesebb energiát igényelnek a töréshez.. Az ilyen típusú kapcsolatokban általában az oktett szabályt alkalmazzák az osztandó atomok mennyiségének becslésére: ez a szabály kimondja, hogy a molekula minden atomja 8 valenselektronra van szükség ahhoz, hogy stabil maradjon.