Érdekes tulajdonsága, hogy egy-egy elhanyagolt jelzőt pedánsan észben tart s utóbb felhasználja. Egyik helyen például az ő fordításába nem illik bele az "őr" szó mellé a "zord" jelző, de egy másik strófában megint szó kerül az őrökről s ekkor már beszúrja mellé a jellemző melléknevet, bár Wilde itt elejti. (Ugyanezt a fogást látjuk a Browning "Egy gondolában"-jánál, az eredeti "Smyrna" szavát, mely ott egy fa jelzője, később használja fel, egy szőnyeg leírására, jól érezvén, hogy itt nem is ennek a szónak a fogalmi pontossága a fontos, hanem az a dekoratív, buja színfolt, melyről kár volna lemondani, inkább tehát más fogalmi kapcsolatban él vele. ) S mindeközben a Babits különös, olvatag zenéjű nyelvét halljuk, édesen áradó, szeszélyes fordulatait, melyektől az eredetinek itt-ott mereven ható sorai is átlelkesülnek. Wildenál például a teli hold csak "elönti ragyogó hullámaival a márványpadlózatot", Babitsnál így remeg a sor: "a teli hold a márványpadlót fénnyel ringatá". Translator – Wikiszótár. Büszkén sorozhatja kincsei közé az új magyar irodalom Babits fordítás-kötetét.
Még megrajzolja a tizenkilencedik század irodalmának demokratizálódását, már látja az átlagirodalom, a középszerűség, az újságirodalom csábítását, az irodalom megalázkodását az élet és a cselekvés előtt, s végtelen kalandozásában az irodalom holtpontjáig ér. [833] De szabad-e Babits Mihálynak ennyire pesszimisztikusnak látni Európa irodalmát akkor, amikor a világ minden zűrzavara ellenére a világirodalom éppen tőle kapja egyik legjelentősebb művét, magyar szelleme teremtő géniuszának nagy bizonyságát? Mert ez Homérosztól Adyig ívelő, hatalmas opus, amely az újkor századainak világirodalmi eseményeit már csak szaggatottan, töredezetten adja, s így mindenképpen elkötelezett arra, hogy folytassa, abból a klasszikus humanizmusból fakadt, amelynek életfeladata közelebb hozni a nagy szellemeket és szellemük erejével világítani. Babits műfordításai – Wikiforrás. Úgy érezzük, a nagy Babits életművének legjellegzetesebb alkotásával állunk szemben, amellyel a világ kritikája értéke szerint fog foglalkozni, és túl emberöltőkön, sokszor és egyre megértőbben fog rá visszatérni.
- jobban tetszett! S még érdekesebb, az Előszó ama második mondata, ahol kéri az olvasót: ne keresse ezekben az összegyűjtött fordításokban a babitsi ízlés történetét! Verseket, melyeket bizonyára pepecselve, becézőn csiszolgatott s melyeket egészen átjárt a velük bíbelő művészkéz élő melege, hogy így annál szebb fénylést kapjanak, akárcsak az igazgyöngy, ha lüktető emberi bőrön pihen, - egész verseket lekicsinyel, szinte megtagad, inasévek kísérletévé degradál, amelyekből ne következtessen senki a költő fejlődésére vagy fordítói készségére. Fordító magyar angol online. Mindezt azért, mert a túl szigorú műgond, a művészi pedantéria, mely Babits ízlésének és tehetségének egyik legfőbb vonása, utólag még egyre berzenkedik, amiért a költő egyénisége rajtahagyta bélyegét a fordításokon is. Pedig minderről és mindez ellen Babits nem tehet s hiába utal Shakespeare- és Dante-fordításaira, mint amelyek kevésbé vannak átitatva az ő babitsosságaitól, mert azokból is ki lehetne elemezni a Babits-féle eredeti alkotás okozta eltolódásokat és színeződéseket.