A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez 1. SZERELEM AZ ÉLETBEN I. Szobára, szobát, fölhajtom mind utánad a házat! …Ne félj, szivem, egyszer megleled őt még, és nemcsak a függönyön lépte szellőjét, és nemcsak fekhelye illatát, vagy fodra tükörből vissza ha int s ujját virággal ekózza a váza! II. De hervad a nap – Előre még! – s ajtóra jön ajtó… Óh végig ezer benyilót és termet! … Hiába! kilép, mire én ott termek s hajszolva – ki bánja? – megy kárba a nap. Már este van és még hány menedék! milyen szobasor! hány rejtekes alkóv! 2. ÉLET A SZERELEMBEN Menekvés? Tőlem? Mit ér?! Mig én vagyok én s te vagy te; mig ketten vagyunk a világban, én a szerelmes, és te a kőkemény: egyik üldöz, a másik fut s buvik. Már félek, az életem kudarc. A menedék 1.1. Valóban, mint egy végzet, olyan; és bárhogy igyekszem, hasztalan: de mi kár, ha vesztes e földi harc? Csak torna ez, ideget edzeni! Szárítsd föl könnyed, ugorj, kacagj, ha elestél, ujrakezdeni: e hajsza az Élet, ennyi csak! Még egyszer villantson szeme rám egy sugarat ebben a ködben, s én ha összedől remény-palotám, ujraépítem!
S a mitikus való tovább egészül, hisz' szikrázóan hű asszonyi tettek labirintusaidból kivezettek, - ám Hádész kínban elragadta végül. Kívánság-szonett a meséről (A 75 éves Hegedűs Gézának) A világban még örvénylő a "jaj"; mesemondó kedvvel maradj velünk! : Míg szántva száguld száz gyilkos robaj, mesélő ajkadon feledkezünk s újult erővel tesz is a kezünk, hogy elnyugodjon minden harci zaj. - Múltat tudva, hogy' lesz jobb jelenünk? s mondd, mit sejtet a bölcs idő-moraj? : Kívánság-szonett az időről Időnk legyen (ne hiányának mérge), infarktus-mentes, bölcs szívdobbanásra - nem eszeveszett, "modern" rohanásra -, ezt eltanulni vágyunk, Tőled kérve! Egek ékessége – Wikiforrás. Múlt s Jelen katedrálisába térve, legyen időnk könyvtárnyi olvasásra; legyen érlelődő időnk egymásra, - az érdemet igaz mércével mérve! Hegedűs Gézához (Nyolcvanadik születésnapján) Mindentudásra törő szellemed időtlen idők mélyeire hágott, s ki figyelt rád, az köszönhet neked egy egész újra-teremtett Világot. A nem-értés, a közöny sose bántott: legyőzte azt derűvel kellemed; tekinteted múltból jövőbe látott, - s a hívek, lásd, mind itt vagyunk veled: Esküvői prológus (Linka Ágnesnek és Siposhegyi Péternek) "Színház a világ" - mondta Shakespeare úr: s ma egy "drámá"-ból látjuk magyarul az esküvői részletet itt, menten.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Miljom átok! bort a billikomba, Részegítő, lánghullámu bort! Melly keservet és bút martalékul A felejtés örvényébe hord. Bort öblébe váltig a kehelynek. Bort elémbe szakadatlanúl! Ide nézzen a puszták homokja, És ha nem tud inni, megtanúl. Kedvben ég e csont velője már is, És eremben a kéj habja forr; Üdv neked, te mámorok homálya! Üdv neked, te mámor anyja, bor! Hah, e kancsó a mesés világnak Feneketlen hordaja talán? Bort belé! mert nem szivelhetem, ha Puszta szájjal ásitoz reám; Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam ─ Éljen a nemes keblű barát, Ki, midőn a vész harangja zúgott, Szent hűséggel nyujtá jobb karát; Éljen a világ dicső folyása... És az élet... és a szép világ... S az igazság védpalástja, melly az Üldözöttnek menedéket ád; Éljen a sziv biztató vezére, A varázsdalt pengető remény; Éljen a menny, a pokol és minden, Minden éljen... A menedek teljes film magyarul. oh csak vesszek én!