A harcsa szokatlan abban a tekintetben, hogy teste hatalmas fejből és hatalmas farokból áll. A legértékesebb édesvízi hal Az orosz folyami halak a legértékesebbekpéldányok. Ezek közül a legdrágább az orosz beluga. Például egy, a Tikhaya Sosna folyóból kifogott nőstény 1227 kg súlyú 240 kg nagyon jó minőségű kaviárt készített. A költsége ma körülbelül kétszázezer dollár. A második legdrágább a ponty. A különösen értékes kereskedelmi halak kategóriájába tartozik. Például a hetvenes években a Volga-folyó deltájában a ponty fogása évente legalább tízezer tonna volt. Trópusi halak úszkálnak a Hévízi-tó csatornájában | Sokszínű vidék. Primorye folyók halai Oroszország hatalmas területe van a vizekbenamely sokféle halfajnak ad otthont. Tehát, figyelembe véve a Primorsky terület édesvízi testének lakóit, mintegy százötven fajtánkat számolhatunk. Néhányan, például a Szahalin taimen, még a Vörös könyvben szerepelnek. Az Primorye más folyami haljai a legszokatlanabb neveken is büszkélkedhetnek - például a kígyók, lógubár, tojássárgája és a mocsarak. A megemlített halakon kívül a helyi édesvizekben amur csuka, harcsa, kereszta ponty, közönséges ponty, lazac, lenok, szezámmag és őszibarack él.
Szaporodása kora tavasszal kezdődik, március-április hónapokra esik, az ikrás az ikráit a hím által kiválasztott növényzet gyökereire rakja, amely gondoskodik az utódok biztonságáról is. A süllő kapási ideje tavasszal és ősszel napközben jellemző, nyáron pedig reggel vagy késő délután, az esti órákban, de az eredményesség függ a vízterület sajátosságától, az időjárástól, a vízjárástól és a választott csalitól is. Ma már minden horgász ismeri a süllő és fogas nevet, amely ugyanazt a halat takarja, csak a másfél-két kiló feletti süllőt népies nevén fogasnak nevezik. A fajról az 1700-as évekig azt gondolták, hogy ez a faj a csuka és a sügér keveréke. A 16. században még csukasügérként emlegették. Kíméletlen pusztítást végeznek Nyugat-Európában a harcsák | Sokszínű vidék. A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény szerint méret- és mennyiségi korlátozás, fogási tilalmi idő vonatkozik rá. Fajlagos tilalmi ideje 03. 01-04. 30-ig tart, a kifogható halak mérettartománya legalább 30 cm, a naponta kifogható mennyiség 3 db.
A hidrológiai rendszerben a felső szakasz alja, középső szakasz teteje tartozik ide. fejes domolykó A pér szinttáj után a víztömeg egyre nagyobb, az aljzat kavicsossá, homokossá válik, de még mindig nagy sodrású. Nos ez a márna és a paduc igazi otthona, tehát a márna szinttáj. Különösen a paduc tud nagy tömegben megjelenni ezekben a vizekben. A márna megél a zavarosabb, lassabb vízben is, de a szaporodásához tiszta, gyors oxigénben gazdag vízre van szüksége, aminek alja homokos. Kísérő fajként már megjelenik a bagoly és a laposkeszeg, a domolykó, itt-ott a süllő is. A kecsege, a bucók és a selymes durbincs mellett igen értékes faja ennek a szinttájnak, a dunai galóca, amely egyetlen igazán nagyra növő édesvízi lazacféle Európában. Kedvenc tápláléka a paduc, amiből a 20-25 kilós méret eléréséig szép számmal fogyaszt. Hazánkban bizonyítottan előfordul, csak az a kérdés, hogy itt szaporodik-e, vagy ezek csak lesodródott példányok. A Dráva felső folyása, a Szigetközi-Duna, valamint a Felső-Tisza és a Szamos iskolapéldák erre a szinttájra.
Egyik leggyakoribb fajunk a viszonylag kis méretű (5–15 cm), világos színű tejfehér giliszta (Octolasium lacteum). A földigiliszták a talaj szerves anyagaival táplálkoznak, lebontásukban szerepük igen jelentős, emellett a talaj kémhatását és szerkezetét is javítják. Erősen módosult szervezetű gyűrűsférgek a nadályok (Hirudinea rend). Az ún. garatos nadályok ragadozók, pl. az állóvizekben, mocsarakban, ritkábban patakokban élő Erpobdella- fajok, pl. a nyolcszemű nadály (E. octoculata). Ragadozók vagy vízi gerincesek külső élősködői az ormányos nadályok. Kisebb méretűek (2–4 cm), közülük ragadozók az álló- és lassan folyó vizekben gyakori csigapiócák (Glossosiphonia complanata, G. heteroclita). Halak és békák vérét szívja a közönséges és lapos halpióca (Piscicola geometra, Cystobranchus resirans), ill. a békapióca (Hemiclepsis marginata). Az állkapcsos nadályok között vannak ragadozó fajok, mint pl. a 10 cm-es testhosszúságot is meghaladó, hosszú, nyúlánk testű, egyszínű fekete vagy sötétszürke lónadály (Haemopis sanguisuga), többségük azonban vérszívó.
Úgy tűnik, hogy a nyulak idejét (energiáját) részben az agresszív és védekező viselkedés kötötte le. Meglepő eredményeket hozott az a vizsgálat, amelyben megfigyelték, hogy az összeengedést követően a kisnyulak milyen gyakorisággal voltak egy másik anya elletőládájában. (A kisnyulak fülébe chipet helyeztek, ez alapján tudták követni, hogy melyik ládában tartózkodnak. ) A kisnyulak 8 százaléka már az összeengedés utáni napon más elletőládában volt, mint amelyikben megszületett. A következő napokban egyre több kisnyúl ment valamelyik másik elletőládába, és ez az arány a 21. napra már 63 százalékot tett ki. A szerzők ezt "lopási viselkedésnek" nevezik, de szerintem ezért nem az anyanyulak okolhatók, hanem a kisnyulak hagyják el elletőládájukat. Meglepő, hogy már 15 napos korban megfigyelték ezt az "mászkálást", amikor még nem jellemző a kisnyulak ilyen arányú fészekelhagyása. Ugyanakkor az összeengedés utáni gyakori üldözés-menekülés közben előfordulhat, hogy a kisnyúl kikerül az elletőládából.
Sok kezdő akvarista azzal a titkolt céllal telepíti az algázókat, hogy ezekkel a halakkal megoldódnak az algák elleni küzdelemmel járó állandó gondjaik. Persze tévednek… Aki harcsatartásra adja a fejét, és egy kicsit érdeklődik az általa gondozott állatok életmódja, szokásai, szaporodása felől, az idő múltával a kommerszebb halak után olthatatlan vágyat érez arra, hogy akváriumába telepítsen, a már megszokottól eltérő életmódot élő fajokat is. Ezt nem azért teszi, mert a régieket megunta, hiszen azok a továbbiakban mindig lakói maradnak medencéinek, hanem azért, mert megkedvelte e fura, érdekes életmódú lényeket, és új fajok tartásával, megismerésével, esetleg szaporításával kíván foglalkozni. Ancistrus sp. A korábbi ismertetésben beszéltünk a harcsák mindenki által legismertebb családjáról a Corydorasokról és a kevéssé tartott, de hozzájuk igen hasonlatos Brochisokról. Most szóljunk néhány szót a harcsák szintén nagyon sok akváriumban megtalálható csapatáról, melyet a szakzsargon "algázóknak", algaevőknek hív.