A világ soha nem fogja elfelejteni azokat a szörnyűségeket, amiket a II. világháború okozott az emberiség számára. Európában különösen nehéz volt a helyzet, hiszen a nácik rengeteg embert deportáltak koncentrációs táborokba, amikben rengeteg szenvedés vagy gyors halál várt rájuk. A legnagyobb és leghíresebb láger a mai Lengyelország területén található auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor volt, de ezenkívül még számos munka- és megsemmisítőtábor létezett az egész Harmadik Birodalom területén. Ezek közül a Mauthausen-Gusen volt az egyik legkegyetlenebb. Fa terasz lépcső e. Borzalmas körülmények a táborban Az Ausztria északi részén található Mauthausen-Gusen tábort 1938-ban létesítették Mauthausen városka közelében, a nácik a közeli gránitbánya miatt találták ideálisnak a helyszínt. Már a tábor felépítését is a foglyokra bízták, akiket más helyszínekről szállítottak ide. Mauthausent elsősorban nem haláltábornak, inkább munkatábornak szánták, és III. fokozatú koncentrációs tábornak minősítették, vagyis ide nem főként zsidók és kisebbségiek, hanem a rendszerre legveszélyesebb politikai ellenségek kerültek, akiket aztán alaposan megkínoztak azért, mert szembe mertek szállni a nácik eszméivel.
"Ha van Isten, akkor könyörögnie kell a bocsánatért. " A fárasztó és halálos körülményei miatt a nácik Knochenmühlének (németül csontdaráló) nevezték a tábort. A rabok átlagos testsúlya negyven kiló körül volt, alig kaptak enni, így dolgoztatták őket az embertelen körülmények között. Azonban nemcsak a halállépcső volt az egyetlen kihívás, amivel szembe kellett nézniük. Volt, hogy azokat a foglyokat, akik felértek a lépcső tetejére, az ejtőernyős falnak becézett szikla felé terelték. Az őrök fegyvert szegeztek rájuk, és választaniuk kellett, hogy a mellettük lévő foglyot átlökik a sziklán, vagy lelövik őket. A mauthauseni koncentrációs tábor halállépcsője még ma is áll: borzalmas körülmények között dolgoztatták itt a rabokat - Utazás | Femina. Sok fogoly önként ugrott át a sziklán a biztos halálba. A cikk az ajánló után folytatódik A tábor annyira szörnyű volt, hogy sokan inkább az öngyilkosságot választották, csak hogy véget érjen a szenvedésük, többen voltak olyanok, akik az elektromos kerítésnek vetették magukat. Az alábbi, egy cella falába vésve írt sor is jól szemléltetni, milyen kínokat élt át az a közel 200 ezer fogoly, akiket hat év alatt ide szállítottak: "Ha van Isten, akkor könyörögnie kell a bocsánatért. "