A Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében Chapelier Fou és Maxime Tisserand élő zenei kíséretével láthatjuk A kilátóterasz című filmet. Kísérőfilmje Moholy Nagy László Marseille régi kikötője, amelyhez a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem diákjai a két zenész vezetésével tartott workshopon írnak zenét. A filmek után folytatódik az összművészeti élmény: Chapelier Fou kever a nézőknek, hallgatóknak egy koncertnyi zenét. A kilátóterasz (La jetée) R. A kilátóterasz - Budapesti Klasszikus Film Maraton. : Chris Marker | francia sci-fi kísérleti film, dráma, 1962, 28' színes | franciául, angol felirattal | Sz. : Jean Négroni, Hélène Chatelain, Davos Hanich A 3. világháború után Párizs romokban hever. A földalatti bunkerekben meghúzódó túlélők rabokon kísérletezve kifejlesztik az időutazást, hogy a múltba visszatérve megakadályozzák a pusztulást. Chris Marker 1962-ben készült sci-fi rövidfilmje több szempontból is rendhagyó. Felbontja a hagyományos elbeszélés szabályait, zavarba ejtő történetét szinte végig expresszív állóképekben mondja el.
Ki tudja miért, de a túlélők között pont találni egy elítélt bűnözőt, akin a diódák és gépek által végzet egyfajta időutazási kísérlet viszonylag kevés nyomot hagy. Először a múltba küldik, mert az "kevésbé macerás", majd miután itt egy nővel romantikus kapcsolatot bírt kialakítani, megkockáztatják a jövőbe küldést. A jövő azonban nem fogadja be emberünket, hiszen ahonnan érkezett, az a jövőben egy megvetett múlt. Emberünk így dolgavégezetlenül érkezik vissza a föld alá, ahol, mivel a kísérlet nem hozta a várt eredményt, készek végrehajtani rajta a korábbi ítéletet. Ekkor azonban a jövőből jött emberek közbeavatkoznak, mintegy elismerve, hogy ha a férfi képes volt felvenni velük a kapcsolatot, talán mégsem olyan elmaradott, és annak utolsó kívánságát teljesítendő, visszaküldik az időben - amit ők már biztonságosan képesek megváltoztatni - és a férfi egy gyermekkori, erősen beégett emlék helyszínére repíti, ahol sok évvel korábban tanúja volt egy férfi halálának. A '95-ös 12 Majomban már kicsit komolyabban adják elő az időutazást.
A megdöbbentő befejezés - legalábbis, ami akkor, 1962-ben az lehetett - a néző arcába mászik. Elgondolkodtatja az embert, hogy az időutazás, mint lehetőség, már nagyon rég foglalkoztatja az embereket és már akkor is érdekes teóriákhoz vezetett, fura megoldásokkal. Hosszan lehetne erről filozofálgatni, de amit én vallok erről, azt mostanában egy filmben is mondta valaki, igaz, azt hiszem viccesen említve: "Ha egyszer lesz időutazás, akkor már most is lenne! " - és ezen véleményemet még a féreglyukas fantáziálások sem tudják megváltoztatni. Mert ezt, akkor hiszem, ha látom, bocsi! A film is eléggé lengén kezeli az időutazás módszerének, lefolyásának megvalósítását. A férfi egy ágyon fekszik, szemére ellenzőt és diódákat helyeznek. Azután már a múltban van. Nos, nem derül ki, hogy csak a tudata repül vissza éveket, vagy a teste is, mindenesetre a múltba materializálódik a teste és így tud kapcsolatba lépni egy nővel. A visszahívása is rejtély ilyetén, hiszen, ha a múltba került, akkor a jelenben elvileg a teste nem fekszik az ágyon, így, a tudósok nem is tudják levenni róla a szemfedőt, ezzel megszakítva a kísérletet.