Erre a kalandra hív a Jóisten minket, hogy társai legyünk Horváth Zoltánnak a gyógyulás kegyelméért kifejezett hálaadásban, örömben. A mariológus hangsúlyozta: Mária fontos szereplő egy pap életében. Nem érzelgős gyengédségpótlék, dekoratív díszítés, hanem egy Istennek szentelt férfiember életének, szolgálatának személyes segítője és kísérője. Ez sugárzik át Zoltán atyának e tanúságtételén. A kötet lektora felidézte Ferenc pápának két évvel ezelőtt a papokhoz intézett szavait: a Szűzanya nélkül nem haladhatunk előre papságunkban. Ez nemcsak a papokra, hanem a keresztény hívőkre is igaz. Ahhoz, hogy könnyebben megérezzük őt, meg kell szólítanunk, és ehhez óriási segítséget jelent Horváth Zoltán atya most megjelent szép kötete. Kovács Zoltán a termésért való hálaadáshoz hasonlította a könyvet: egybegyűjti a gazdag terményeket, Mária csodaszép megszólításait, régit és újat elővéve a kincstárból. Mindezt egy nagy csokorba gyűjtve adja át az újpesti plébános az olvasóknak, mindazoknak, akik meg akarják szólítani a Szűzanyát.
Fotó: Merényi Zita Az ünnepi esemény szentmisével kezdődött. Prédikációjában Kovács Zoltán főcelebráns Lukács evangéliumának azon szakaszához fűzte gondolatait, amikor Gábriel angyal Isten küldötteként hírül viszi Máriának Jézus születését (Lk 1, 26–38). Az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet rektora az evangélium egyik legszebb részének nevezte az angyali üdvözletet. Mária válaszolt az isteni hívásra, és nekünk: ennek a válasznak köszönhetjük, hogy Krisztus-hívőként itt lehetünk, hálát adhatunk Istennek, imádkozhatunk, és reménykedhetünk a kegyelemben, amely Mária egész életét formálta. A szentmisét követő könyvbemutató moderátora Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember igazgató-főszerkesztője volt. Kovács Zoltán, a kötet lektora ismertetőjében elmondta: Horváth Zoltán könyve már a címével magával ragadja az embert. Aki olvasni kezdi a kötetet, azonnal rájön, hogy nem valami felületes, megszokásból gyakorolt magánájtatosság vezérelte a pap szerzőt, hogy papírra vesse a Szűzanyához fűződő érzéseit, hanem a keresztútról érkező ember mély, forró szeretete és hálája sugárzik a sorokból, a szenvedés kohójában megacélozott lélek köszönetmondása.
Ahogy például a "sztárpap" jelzőt a népszerűsége ellenére határozottan visszautasító Barsi Balázs ferences szerzetes teszi. "A magány a legmegfelelőbb állapot, hogy Isten csöndjét hallgassuk. Aki meg akarja találni a csöndet, annak a magány az a hegy, amelyre fel kell kapaszkodnia. Ha valaki az elvonulás szándékával lép be egy monostorba, elsősorban a csöndet keresi. Keresésének célját azonban saját magában hordja. Isten csöndes jelenléte már a szívében lakik. " Vezető kép: Instagram