A merengésbe torkolló filozofálgatást a Black Sabbath stílusában fogant, eleinte lassan zúzó, majd begyorsuló Goodbye követi, amelyben az énekes a maga szarkasztikus módján készül az elmúlásra, és elismeri, hogy a Föld nélküle is forog majd tovább. A negyedik tétel nem más, mint a lemez legerősebbje, az Elton John nal énekelt Ordinary Man, amelyben Ozzy rajongóitól búcsúzik, bocsánatot kér a feleségétől a sok drogos balhékért, valamint elköszön rajongóitól, kinyilvánítva, hogy az életművét azért hozta létre, mert nem hétköznapi emberként akar meghalni, hanem olyanként, aki valami különlegeset alkotott és ezért megőrzi majd az emlékezet. Az ismét felbukkanó Slash gyönyörűen szólózik benne, a dal pedig John Lennon nak is becsületére vált volna. Akik alaposan ismerik Ozzy életútját, tudják, hogy nincs nála nagyobb Beatles - és Lennon-fanatikus az univerzumban, így az Ordinary Man tisztelgés a nagy elődök előtt is, akiknek a hatására a színtér örök bajkeverője annak idején a rockzenészi létet választotta a gyári futószalag helyett.
Pár napja már felröppent a hír, hogy Ozzy Osbourne soron következő szólólemezén több más vendégelőadó mellett Elton John is tiszteletét teszi majd, bár azt még nem lehetett tudni, pontosan milyen minőségben-mennyiségben. Az Ordinary Man című lemez harmadik előfutáraként most kijött ez a közös produkció, maga a címadó dal. A régivágású rockballada rendes duett, melyben Ozzy és Elton együtt énekelnek, utóbbi külön is kap egy rövid verzerészt, illetve zongorakíséretet biztosít. Nem ő az egyetlen vendég a számban, egy gitárszóló erejéig beugrik Slash is. A lemezen rajtuk kívül feltűnik még Tom Morello, aki egyebek között ugyebár a Rage Against the Machine gitárosa, valamint Post Malone, a háttérzenészek között pedig megtaláljuk Duff McKagant (G uns N' Roses) és Chad Smith -t ( Red Hot Chili Peppers), szóval igazi rocktársulat gyűlik össze Ozzy tizenkettedik szólóalbumán, amely kerek tíz évvel követi az előző, Scream című megjelenést. "Minden klappolt" – mesélte Ozzy az Ordinary Man dal megszületéséről.
Bugyutácska, ám mégis bájos szösszenet, amelyben felbukkan az egyik legelcsépeltebb sci-fi paródiaklisé, a primitíven torzított űrlény-orrhang is. A női kórussal megtámogatott, szintén Beatles-imádatról tanúskodó Holy For Tonight könnyed hangszereléssel és ötletes énekdallamokkal értekezik újfent a (anti)hősünket jelenleg leginkább foglalkoztató témáról, a földi lét végességéről. Mivel nem csak Ozzy elkötelezett Gombafejű-rajongó, hanem én is, ez a második kedvencem az anyagról az Ordinary Man után − mindkét szám vonós hangsávjait a brit beat prófétái miatt híres Abbey Road-i stúdióban rögzítették. A meglepően punkos It's A Raid - et Ozzy hírhedt kalandja inspirálta: egy különösen bódult pillanatában a légkondi gombja helyett a rendőrségi riasztót nyomta meg a Black Sabbath által bérelt amerikai villában, mire a zsaruk nagy csinnadrattával a helyszínre siettek. A szirénázástól pánikba eső énekes és Bill Ward dobos vígjátékba illő kapkodással igyekezett megszabadulni füvétől és kokójától, mivel azt hitték, a rend őrei azért jönnek, hogy drogbirtoklásért letartóztassák őket.