Még Irina monológjában van némi eredeti humor, Olga megrázónak szánt, intim vallomása azonban nélkülöz minden originalitást. Velük ellentétben Mása diszkós története mind előadásmódjában, mind részletgazdagságában egyszerre végtelenül szórakoztató és szívszorító. Van még néhány disszonáns eleme a rendezői, illetve dramaturgi koncepciónak – a közel öt perces talicskázós üresjárat, amely fölöslegesen "túltolt" levezetése a részegség végstádiumának, a nyilvánvalóan már huzamosabb ideje egy háztartásban élő három ember hirtelen jött, eddig fel se merült, kései vallomásrohama vagy az előadás értelmezési horizontjába nehezen beilleszthető játékbaba-kellékes színpadkép. De ha arra gondolunk, hogy a Három nővér egyik legeredetibb újraértelmezését valósította meg ez az előadás, megtartva a csehovi hangulatot, plasztikusan kombinálva a címadó drámából, de például a Ványa bácsi ból is vett szövegrészeket a hozzáírt mondatokkal és mindezt egy általános emberi történetbe ágyazva, akkor már csak két életszerű transz-monológgal kellene behelyettesíteni a kifogásoltakat ahhoz, hogy ne csak fontos, hanem igazán jó előadássá is válhasson A három nővér.
Csehov sem szerette volna. A nevetéssel többre megyünk. Talán Bagossy László rendezőnek is ez lehetett a véleménye, ezért is helyezett zenészeket a színpadra, és adagolt zenei betéteket a szöveghez. A rendező arányérzékét dicséri, hogy a zene nem öncélú, hanem a szöveget szolgálja. És amíg azon töprengek, Bagossy újraértelmezte a Három nővért, és mégis hű maradt Csehovhoz, azon kapom magam, a darab minden pillanatát élvezem. A nagyjából negyedórás önreflexiók végeredménye pedig engem is meglep: nahát, egyszer sem jutott eszembe a paródia! Nahát, én most tényleg azért nevetek, mert Csehov és a rendező úgy akarta! Írta: Födő Tamás Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Az én generációmnak a Három nővér szinte kultikus darab, illetve olvasmány, illetve paródia. 3 in 1. Sokféle élethelyzetben visszaköszön. Ezért is mentem kételyekkel az Örkény Színház előadására. Féltem, hogy halálra röhögöm magam. "Tengerparton áll a tölgyfa, aranylánc csüng az ágain…" – visszhangzik fejemben ma is ez a sor, ha a Három nővérre gondolok. Abban a szerencsében vagy szerencsétlenségben volt részem, hogy először a paródia jutott el hozzám gyerekkoromban. Azóta is nagy kedvencem Körmendi János, Márkus László és Haumann Péter alakítása. Azóta is mindig megnevettet a jelenet, semmit nem vesztett fényéből. Harminc-egynéhány éve azt hittem, a humoros átirat elszakad az eredeti darabtól, Csehov drámáját csupán alapnak használja, hogy kifigurázza a 19. század végi, 20. század eleji orosz életet, gondolkodást, a csehovi embertípust. Azután kezembe került az eredeti mű, természetesen, mint kötelező olvasmány. Hitetlenkedve merültem bele a sorokba, amelyek néha szóról szóra egyeztek a paródia dialógusaival.
Az 1901-ben a moszkvai Művész Színházban bemutatott Három nővér (Три сестры), Anton Pavlovics Csehov utolsó előtti színműve. A Prozorov lányokról szóló négyfelvonásos drámát Kosztolányi Dezső fordította le magyarra, s bár a színházi krónikák számos nagyszerű színpadra állítását feljegyezték Magyarországon, a legismertebb változat valószínűleg mégis az az 1979. december 31-én a Magyar Televízió szilveszteri műsorfolyamában bemutatott átírat, amely jó időre ellehetetlenítette a darab magyarországi színházi előadásait. Történt, hogy a Madách Színházban – Ádám Ottó rendezésben, Almási Éva, Bencze Ilona és Piros Ildikó címszereplésével – 1979 decemberének első napjaiban bemutatott verzióban az egyik nővér férjét Márkus László alakította. "Az egész előadás nagyon szép volt. Mégis megbuktattuk, és ebben én voltam a főludas. Kitaláltam, hogy mi volna, ha megcsinálnánk a Három nővér paródiáját a tévé szilveszteri műsorában" – mesélte a színészlegenda a róla szóló 1984-es monográfiában. Az alapötlet az volt, hogy a Prozorov lányokat férfiak alakítják.
Ám a kortárs nyelvezet és szóhasználat kezdettől fogva keveredik a csehovi szereplők beszédmodorával, majd csakhamar és szinte teljes egészében átveszi annak a helyét. A figurák maiak, a szóba hozott környezet is mai, mondhatni helyi – de legalább is nem távoli, idegen –, az "oroszos" külsőségek, sztereotípiák pedig többnyire csak amolyan gesztusértékű tisztelgés a nagy orosz drámairodalom előtt. A beszédtémák vegyesen alakulnak: a szóba hozott apró, semmis érzések a létezés alapjait meghatározó vágyak kifejeződésébe torkollnak, sokat merítve a csehovi drámában is megjelenő témák lírai hömpölygéséből. Ám az előadás huszadik percéig abszolúte semmi sem ad választ arra a jogosan kíváncsi nézői kérdésre, hogy dramaturgiailag mi indokolta, hogy három férfit és ne három nőt állítson (ültessen) színpadra a rendező, Puskás Zoltán, pedig eddigre már nagyon sok mindent megtudunk a három figuráról, vágyaikról, jellemükről, szokásaikról, munkájukról, ezt-azt még a viszonyaikról is. Az egyórás előadás első harmadának végén hangzik el ugyanis Irina szájából, hogy műtétre gyűjt, majd a folytatódó beszélgetésből az is egyértelművé válik, hogy – nemváltó műtétre.
Miután Haumann Olgája a "Mása, ne fütyölj! Kibírhatatlan ez az örökös fütyölésed! " felszólítással a jelenet elején ráirányította a figyelmet a sípoló teafőzőre, a névnapos legifjabb nővér sorra kapta ajándékba a hagyományos orosz teakészítő berendezéseket. Aki színpadra lépett, az egy-egy szamovárt nyújtott át az ettől egyre kevésbé boldog Körmendi-Irinának. A paródiabeli nővérek az eredeti darabbal egyezően természetesen Moszkvába, szülővárosukba, a "régi Baszmannaja utcába" vágyakoztak vissza. Jellemző a Kádár-korszak humorára, hogy az utcanév első szótagját kiemelő többszöri ismétlésekre hatalmas derültséggel reagált a televíziós felvétel publikuma. Az alig negyedórás jelenetet ugyanis színházi körülmények között vette fel az MTV – annak azonban nem akadtunk nyomára, hogy vajon a Madách vagy más teátrum díszletei között mókázott-e a legendás trojka, és a nemkülönben lelkesen asszisztáló mellékszereplők, akik közül Tímár Béla és Gyabronka József a Madáchbeli változatban is szerepeltek.
OLGA: Mi is odaköltözünk. IRINA: Reméljük, hogy őszre már ott leszünk. A szülővárosunk. Mi ott születtünk. A régi Baszmannaja utcában… (Mindketten kacagnak az örömtől. ) […] MASA: Milyen utcában lakott? VERSINYIN: A régi Baszmannaja utcában. OLGA: Mi is. Kosztolányi Dezső fordítása [2] [3] Körmendi János, Márkus László és Haumann Péter nevezetes paródiájában ezt a jelenetet erőteljesen kidomborítják, még több szereplő és többször mondja ki a Régi Baszmannaja utca nevét. Jegyzetek [ szerkesztés] Fordítás [ szerkesztés] Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Старая Басманная улица című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Басманная слобода című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. 1730-tól használták a Régi Baszmannaja utca nevet. 1918–19-ben a Kommün utca (улица Коммуны), 1919–38 között a Marx utca (Марксова улица), majd 1994-ig a Karl Marx utca (улица Карла Маркса) nevet viselte, azóta ismét Régi Baszmannaja utca.
Arany csillag izzott egykor az egeken. Kereszthalált halt az isteni kegyelem. Vörös csillag került az arany helyébe. Embermillióknak veszett el reménye. Csillagot követve, megint menni kéne megszabadítónkat megtalálni végre. A Wang folyó versei: Királyok könyve. Ha az égen ezüst csillag vetne lángot, a nyakamba venném az egész világot. Verseimet tenném csak be tarsolyomba, mirrha, ezüst, tömjén nálam szem se' volna. Folyton vándorolnék, mígnem rátalálok. Lennék egy személyben a Három Királyok. 2012. augusztus 27. Your rating: Nincs ( 3 votes)
Ezt követően, 1943 novemberében nyílt meg a teheráni konferencia a fenti három király részvételével, amelynek célja a közösen viselt háború egybehangolása és a második, nyugati front megnyitása volt. Iráni nők az ún. "Perzsa Folyosón" északra vonuló konvojt figyelik, 1943 A perzsa hadsereg könnyű veresége és a megszállás megaláztatása nagyon érzékenyen érintette az ország közvéleményét. Három királyok vers la page. Ehhez járult még az is, hogy a brit csapatok nagy mennyiségű élelmiszer-felvásárlása súlyos éhínséget idézett elő a megszállt övezetben, valamint hogy az "oszd meg és uralkodj" elvén mindkét megszálló a többségi perzsa uralom ellen izgatta a területükön élő kisebbségeket. Részletesen leírja mindezt Simin Daneshvar a Savushun ban (1969), a 20. századi Irán kulcsregényében. Érthető tehát, hogy a teheráni konferencia alkalmával a britek jónak látták könnyen befogadható vizuális formában előadni a perzsa népnek jövetelük célját. A londoni propagandairoda Arthur Arberryt, a kiváló cambridge-i iranistát, Rumi fordítóját, ő pedig Mojtabâ Minovi perzsa történészt, akkoriban a BBC perzsa adásának munkatársát kérte fel a plakátok megtervezésére.
Zöldel a fenyőfa besétál a házba ünnepre öltözik csillogó ruhába. Betlehem csillaga vezet három királyt köszöntve MÁRIA újszülött kis Fiát.