Az első könyv, ami kezembe került (és abszolút önálló lelkesedésből akartam elolvasni), a Duplázd meg a tanulóerődet! (G. A. Dudley) volt. A legutolsó oldalakon lévő könyvajánlók ébresztettek rá arra, hogy rengeteg könyv létezik, mely a személyes hatékonyságról szól. Azonnal beszippantott. Végre úgy éreztem, hogy rátaláltam arra a műfajra, mellyel igazán szeretek foglalkozni – és örültem, hogy nem én vagyok a selejt, mert nem tetszettek a szépirodalmi művek, hanem egyszerűen nekem más műfaj az, ami bejön. És elindulnak a könyvespolc felé | Magyar Narancs. Első szint Elkezdtem falni a könyveket. Sikerpszichológia, személyes hatékonyság, motiváció, célkitűzés, inspiráció, hálózatépítés, tőzsde, személyes pénzügyek, életrajzok, marketing, spiritualitás, stb… megszállottan kutattam. Már magam sem tudtam sokszor, hogy mit, de azt éreztem, hogy végtelen mennyiségű információt akarok ezekről a témákról begyűjteni. Utólag felismerve látom, hogy itt is az volt bennem, hogy ha minél nagyobb az olvasási teljesítményem, minél több könyvet minél hamarabb elolvasok, annál többet érek.
Főszereplője egy tízéves kisfiú, Tobias, aki, miután a tanító nénije kisbabát vár, új tanítót kap. A fiatal, tapasztalatlan tanár lelkesedéssel, odafigyeléssel, szeretettel és sok-sok humorral lát neki a tanításnak és azonnal elbűvöli az amúgy igen kemény diónak számító osztályt. A könyv rövid fejezetekből áll, amelyek nagyon jók önálló olvasásra, de akár felolvasni is tökéletesek. Könyvkuckó: Szívesen lennék Anna-Lisa Mulders - Belvárosi Közösségi Tér. Először a történetek könnyed szellemessége ragadott magával, ahogy belekezdtem. Tudjátok, amikor tovább lapozok, csak mert ilyen rövid kis fejezetekből akár el is olvadhatok még egyet, nem tart az semeddig. Mert olyan jó egy kicsit csak úgy nevetgélni egy könyvön. És azt vettem észre, hogy igencsak megkedveltem ezt a Danny bá'-t, aki csak egy srác és egyáltalán nem veszi komolyan magát, inkább cinkosságot vállal a diákjaival, és úgy veszi rá őket a tanulásra, hogy őszinte velük, sebezhető, kedves és mindenből játékot csinál, mint egy nagy gyerek. Aztán hopp, már nyakig elmerültem a könyvben, ahol szép lassan kibontakozott egy mélyebb történet is egy kisfiúról, akinek egyáltalán nem olyan vidám az élete, és égető nagy szüksége van egy felnőttre, aki odafigyel rá.
00 2 értékelés | Lányaim kedvence! Agyonolvasott példányok álldogálnak a polcon. Vagy fekszenek a párna alá dugva. :) Noémi Csodálatos ez a könyv! Igazi gyerekekről szól vagyis arról hogyan látják ők a világot. Könnyű a nyelvezete, kevés a hosszú szöveg benne. Kihagyhatatlan könyvsorozat!
Elkezdtem figyelni rá, hogy magáért az olvasás öröméért olvassak. Valóban megszerettem olvasni, és az elsődleges motivációm az olvasásra az olvasás szeretete volt. Ugyanakkor még mindig az információt, a "siker titkát" keresve olvastam, csak már figyeltem arra, hogy gyakorlati megközelítésből szemléljem, és azt nézzem, hogyan tudom majd ezt beépíteni a saját életembe, majd pedig építsem is be azt. Sokkal mélyebbé vált így egy-egy könyv feldolgozása: minden könyvet kijegyzeteltem, felírtam a kulcsgondolatokat, és igyekeztem többé-kevésbe alkalmazni is az olvasottakat. Lassabban haladtam, de több értelmét láttam. Továbbra is az információért olvastam, de eggyel mélyebb szinten, hiszen már nem frusztrált, hogy nem találom azt az egyetlen világmegváltó kulcsot az élethez. Harmadik szint Ami ezután következett (az elmúlt körülbelül fél évben), teljesen kitágította az eddigi elképzeléseimet. Egyszer csak leesett. Egyszer csak megértettem. Sokszor beszélek arról az előadásaimon, hogy szuper, ha gondolati szinten megértünk valamit és ezáltal elkezdünk valahogyan cselekedni belőle, de az igazi tanulás akkor zajlik, amikor érzelmi szinten is "megértjük".
A történeteket részben a könnyen olvasható, nagy betűkkel írott, kezdetben egy-, majd kétsoros szövegek, részben a vidám, színes, ötletgazdag képek mesélik el. Egy-egy oldalon fokozatosan egyre hosszabb írás jelenik meg, és ez észrevétlenül egyre kitartóbb olvasásra hívja a gyerekeket. Jó tanácsok felnőtteknek: Kisebb gyerekekkel érdemes kezdetben csak képeskönyvként forgatni a könyvet: nézegessük a gyerekekkel együtt a képeket, ne csak a szöveget olvassuk fel nekik! A gazdag illusztráció még a felnőtt olvasóknak is tartogat újabb és újabb felfedezésre váró részleteket. A történetek befejezése is gyakran ad lehetőséget a beszélgetés re: Mi is történhetett valójában? Vajon mi fog történni ezután? A rövid és a képek által erősen támogatott szövegeket az ovisok gyorsan megtanulják, ez lehetőséget ad nekik az önálló mesélés re: most ők mesélhetnek a kisebb vagy a nagyobb testvéreiknek, a szüleiknek, nagyszüleiknek. Amikor a gyerekek – akár első osztályosok, akár nagycsoportos ovisok – már ismerik az összes betűt, könnyen előfordulhat, hogy egyszer csak azt veszik észre, hogy egyik-másik szót vagy oldalt, sőt akár egy egész történetet is el tudnak olvasni.
Eladva Kikiáltási ár: 1 200 Ft Leírás: "... Leborulok a nemzet nagysága előtt" A Kossuth-hagyaték. Bp., 1994, Magyar Nemzeti Múzeum, Veszprémi Nyomda Rt. Körmöczi Katalin (szerk.): „…Leborulok a nemzet nagysága előtt” : a Kossuth-hagyaték – Könyvek neked. Kiadói kartonált papírkötés, képekkel illusztrált, szép állapotban. Darabanth Kft. a weboldalán cookie-kat használ annak érdekében, hogy a weboldal a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Amennyiben Ön folytatja a böngészést a weboldalunkon, azt úgy tekintjük, hogy nincs kifogása a tőlünk érkező cookie-k fogadása ellen.
Még mielőtt befejezte volna Kossuth, felkelt Nyáry Pál, az ellenzék vezére és esküre emelt kézzel felkiáltott: "Megadjuk! " Példáját pedig az egész ház követte. Kossuth keresztbe fonta mellén karjait s könnyes szemekkel mélyen meghajolt a ház előtt, igy fejezve be beszédét: «Önök felállottak mint egy férfiu és én leborulok a nemzet nagysága előtt s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban s Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg». Ki mondta: Leborulok a nemzet nagysága előtt. - Kvízkérdések - Híres emberek általában. Ez volt Kossuth legnagyobb szónoki sikere. " [link] Pedro
Igen, ezek csodák voltak. De az igazi varázslat nem a pesti utcán, és nem is a csatatereken zajlott – hanem a lelkekben. Az igazi győzelmet nem a Helytartótanács, nem Jellasics, Puchner, vagy Windisch-Grätz felett aratták a magyarok - hanem önmaguk felett. Mert mindahhoz, ami márciusban Pesten, szeptemberben Pákozdnál, februárban Erdélyben, aztán a dicsőséges tavaszi hadjárat során történt, kellett egy mindegyiknél nagyobb csoda: a nemzeti összefogás. Százhetven év távlatából hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez akkor evidencia volt. Holott egy évvel a forradalom előtt Magyarország messzebb volt az egységtől, mint valaha. A reformkor nagy nemzedékének egy része a két évtizedes küzdelem, különösen az 1843-44-es országgyűlési kudarc nyomán elfáradt, a többiek között pedig napról napra nőttek a világnézeti, mentalitásbeli, és generációs árkok. Széchenyi rémülten kárhoztatta a lélekben már szabadságharcra (de még véletlenül sem forradalomra) készülő Kossuthot, akit Deák próbált, hol támogatva, hol elkeseredetten vitatkozva visszafogni.