Elesett, a véraláfutások nehezen szívódtak fel. És mi vártunk, tehetetlenül, türelmesen, amíg el nem jött a gyötrelmes búcsú, apánktól, aki értünk élt és halt, mint miden más apa… Felfogtam, de megérteni soha nem tudtam, a sok ember köztük apám sanyarú sorsát…
Olveti (szerző) 2016. 22:33 @: Köszönöm szépen Ágnes! Mondják az idő mindent meggyógyít... Ne hidd, nem az idő az..... -bár van benne szerepe.. 22:32 @ Motta: Köszönöm szépen figyelmedet Gabika! Olveti (szerző) 2016. 22:30 @ 111111: Köszönöm szépen Piroska! Valóban mélyen gyökereznek az emlékek. Örülök látogatásodnak! Olveti (szerző) 2016. 22:28 @ filo-csibi: Köszönöm szépen figyelmedet Ilike! Olveti (szerző) 2016. 22:27 @ nagyhoh34: Örülök, hogy tetszett a vers! Köszönöm véleményed! Olveti (szerző) 2016. 22:26 @ Koko1996: Köszönöm szépen figyelmedet Kornél! kicsikincsem 2016. 08:46 Megható emlékezés... szívvel gratulálok. Icus Abraks_Anna 2016. szeptember 10. 09:38 Nagyon szép vers! Adri Kicsikinga 2016. 09:19 Nagyon megható, és nyomatékot ad az a különlegessége, hogy majd minden sora önálló, befejezetlen, mint a léptek, amit ''követnek''. clarekri 2016. szeptember 9. 20:57 Szomorú, de szép emlékezés édesapára. Gratulálok, szívvel olvastalak: Klári Zsuzsa0302 2016. Megfagyott könny... - Várady Jenő / DENY / – dalszöveg, lyrics, video. 20:43 Emlékversedhez szívet hagyok szeretettel: Zsuzsa 2016.
Nagyapám halála után a szerszámai ugyan megmaradtak, de már nem kerültek mindig vissza olyan katonás alakzatba, mint életében. Édesapám is berendezkedett saját eszközökkel, mert a régi családi házból nem akart Nagybátyámtól semmit elhozni, csak ha nagyon szükséges volt, természetesen akkor is kizárólag kölcsönbe. Lassacskán neki is összegyűltek azok a legfontosabb kéziszerszámok, amelyekkel kasza, kapa, ásó, vella, fejszenyelek és ehhez hasonlók elkészülhettek házilag. Elnéztem sokszor, ahogyan ül a vonyószéke (a vonószék népies elnevezése) előtt, ahol faragta, formázta a nyeleket. Figyel-levi: Apám emlékére. Lehet, hogy nem mostanában jöttek volna elő ezek az emlékeim, ha éppen nem abban a színben kezdtem volna el Édesanyámnak a téli tüzelő behordását, ahol ez a praktikus eszköz porosodott. Nagyon régen használaton kívül volt, hisz Édesapám is kilenc éve már kint nyugszik a temetőbe. Előtte se nagyon használta, mert ha szerszámnyélre volt szüksége, azt inkább meghozatta, az erre szakosodott üzletből. Félretettem a fahordó vékát (fűzfavesszőből font kosár) és kihoztam az udvarra a vonyószéket.
Egyszer apám levitt a bánya mélybe. Már az előtér is félelmetes volt. Beöltöztem "bányász ruhába", fejlámpa minden volt. Irány a "kas". Mikor az ajtaja bezárult, azt hiszem működésbe lépett a "zabszem effektus". Szinte, szabadeséssel zuhantunk a mélybe. Kb. 200 méterre a felszíntől. Nagyon féltem, de fogta a kezem és mosolygott. Lent alig kaptam levegőt, pedig a szellőző működött. Néhány tárna, akna, és csak fel kívánkoztam. Kipróbáltam a szállító szalagot is. Felfele szén, lefele bányászok. A szalag folyamatosan ment, mint egy "páternoszter". Mondták feküdjek hanyatt, kezem kulcsoljam a mellkasomra. Zeneszöveg.hu. A szívem úgy dobogott, ha nem fogom, kiugrik a helyéről. A járat szűkült, és haladtam a mélybe, most egyedül, de apám megnyugtató szavaival. Végre tágabb lett a járat, fényeket láttam, szénportól "fekete" embereket, ragyogó fehér fogakkal. Mondták ugorj, remegett a lábam, de véget ért egy borzalmas élmény. Akkor megfogadtam, soha-de soha nem kívánkozok a föld alá. Sokszor mesélt a bányász "élményeiről".
Menyire haragudtál Végh Antal íróra, aki azt találta publikálni valamelyik sport újságban, hogy: "krumpliföldeken nem lehet síelni.. " Emlékszel, amikor a Magas Tátrában a Gerlachfalvi-csúcsot másztuk meg ketten minden hegymászó felszerelés nélkül, tornacipőben? Milyen boldog voltál, hogy ugyan nyugatra nem mehetünk, de a Tátra van olyan klassz, meg majdnem olyan komoly, mint az a rengeteg kerékpártúra a napi száz-százötven kilométereivel. A dunai kielboatevezések, a római-parti csónakházból indulva, megkerülve a Szentendrei-szigetet egy nap alatt. Az egyhetes gyalogtúrák, a Börzsönyben, Zemplénben, Bükkben. "De szép vagy erdő, száz virág rét... "énekelted Sárdy János jellegzetes tájszólásával és hangját idézve.... Menyit politizáltál nekem, hogy az iskolában hallottakat, tanítottakat egyenesbe fordítsd a fejemben. Emlékszel, menyire izgult Anyu, mikor '56-ban este 10 óra után érkeztél haza, pedig én három éves fejjel "nyugtatgattam"hogy:".. izgulj anyu! Aput elfogták az oroszok, jól megverték és betették egy tankba... " A sorozatos térdműtéteid után is tervezted, hogy elmész még Bánkútra megnézni milyen sípályák vannak ott.
Amikor tizenhárom évesen az egész világom összeomlott, Maga olyan gondosan őrizte a darabokat, hogy néha még én sem fértem hozzájuk. Pedig én aztán minden erőmmel harcoltam a segítsége ellen, és bár hatalmas szükségem volt rá, sosem éreztem úgy, hogy kiérdemeltem. Egy időre még az írást is abbahagytam, ami a legnagyobb összekötő kapocs volt kettőnk között, az egyetlen híd, amin át beengedtem Magát a világomba. Nyitott, magabiztos gyerekből egyik napról a másikra bizonytalan, önmagának is hazudó, de nem kevésbé hangos provokátor lettem, és készen álltam bármin és bármikor összeveszni a tanáraimmal. " Kedves Tanító néni!" - egyedi, kézműves album tanító néninek. Addig is állandóan vitatkoztam mindenkivel, de akkor az egész univerzumot az ellenségemnek tartottam. A legtöbben pár hét után feladták, hogy szót értsenek velem, megadták nekem a teret, amit hibásan megköveteltem magamnak – de a Tanár úr nem. Vitába szállt velem, elmondta nekem, hogy hülyeségeket beszélek, és kitartóan emlékeztetett rá, hogy nem én vagyok a világ közepe, bármennyire azt érzem is, hogy körbe kell zárnom magamat.
Bősze Éva: Tanítóinknak ( részlet) Segíts, kis virágunk, segíts elmondani, tanítóink hangját milyen jó hallani! Ha kell, cirógat, ha szükséges, dorgál, akár édesanyánk- a bajban is ott áll! Segíts, kis virágunk, segíts elmondani, hogy szívünk ma őket nem győzi áldani. Osvát Erzsébet: A mi tanítónénink Belép az osztályba, elcsitul a lárma. A sok gyerek szeme szavát lesi, várja. Amikor magyaráz, repülnek a percek. Szinte csodálkozunk, már a csengő csenget? Türelmes, megértő, nem kiabál soha. Ha tudjuk a leckét, vidám a mosolya. Megdicsér vagy dorgál, tudjuk, szeret minket. Vidítsuk fel minél többször tanító néninket! Nőnapra, szeretettel, egy nőtől. Tanárnak köszönetnyilvánító, búcsúzó levél? (9269825. kérdés). Ahogy máskor is. | Gyermek utáni adókedvezmény Sokszínű matematika 9 megoldások Dunaujvárosi hirlap hu Kutya dog Micsoda hülyeség ez, nő nem szokott nőt megköszönteni nőnapon! Dehogynem. Minden évben. Aprólékos gonddal válogattam a krókuszok között. Olyanokat kerestem, amik még bimbósak. És lilát. Ezek a tenyésztett virágok egy-két nap alatt elvirágoznak, nem baj, addig is tavasz van.
Szerencsére ebben az iskolában sok van belőlük, itt gyűlnek össze a falai között, mint a veszélyeztetett állatok a világ legizgalmasabb állatkertjében, és megfigyelhetjük őket természetes környezetükben, ahogy diákról diákra építik a jövőt. Olyasmikre motiváltak engem, amire a saját családom sem tudott, és biztos vagyok benne, hogy az iskolám támogatása nélkül nem foglalkozhatnék ilyen fiatalon azzal, ami ennyire boldoggá tesz. Amióta meghoztam azt a döntést, hogy magántanuló leszek, hogy a tanulmányaimat kicsit a háttérbe helyezve ennek a szerelmemnek élek, számítottam rá, hogy a tanáraimtól is eltávolodom, de a védőháló, amire támaszkodhattam, csak még erősebb lett. Sokszor próbára tettem a türelmüket, de a szeretetüket és az odafigyelésüket soha nem tudtam. Ha pár hetente egyszer beevett a fene az iskolába, a Tanár úr minden szünetben leült velem, és figyelmesen végighallgatta, ahogy magamból kikelve magyarázom, hogy a Cipruslombok Etelke sírjáról alul van értékelve, és az egész érettségi hülyeség, és jóindulatúan meghagyott engem aktuális lázadásomban.
Egyéb infó Gyönyörű, kézműves fotóalbum- és naplót készítek, melyben örök emlékül nyújthatod át a tanító nénidnek fotóidat, emlékeidet, jókívánságaidat. Az album borítóját 800 grammos kartonból készítek, melyet scrap papírral fedek, és fémveretes díszekkel díszítek. Az album belsejében 15 darab ( 30 oldal) 220 grammos vanília színű kartont fűzők egybe, melyekre fotókat ragaszthatsz, élményyeket, emlékeket jegyezhetsz le vagy jókívánságaidat írhatod. Az album borítójának belső oldalain osztályok esetében névsort tudok elhelyezni, illetve idézetet tudok beragasztani. Az albumot fémspirállal fűzöm egybe. Csak online rendelhető, a vásárlás után 15 munkanapon belül készül el.