Horthy felhívta az ország polgárait, kövessék őt "a magyarság megmentésének áldozatos útján". A "kiugrás" azonban nem sikerült. Horthy a háborúból való kilépést pusztán katonai ügynek tekintette, s abban bízott, hogy a honvédség vezetői teljesítik parancsait. A tábornoki kar nagy része azonban németbarát volt, és a nyilasokkal rokonszenvezett, így a titkos hadparancs mellé lényegében azt semlegesítő utasításokat adtak. Mivel az átállás katonailag nem volt előkészítve, a hadsereg nem mozdult. Ma is szeli a habokat Horthy hajója - Blikk. A néhány órás üresjárat alatt a magyar csapatok és a karhatalom jelentős része a németek mellé állt, az irányítást a németek segítségével nyilas tisztek vették át. Az ellenállni próbáló parancsnokokat kivégezték vagy leváltották - még a kormányzó házi ezrede is átállt. A főváros stratégiai pontjait német csapatok szállták meg, a háborúból való kiválás terve összeomlott. Október 15-én este a rádióban beolvasták a még a német követség védelmét élvező Szálasi Ferenc nyilas pártvezér előre elkészített kiáltványát, amelyben bejelentette a hatalom átvételét és a háború folytatását.
Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail címét és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit. Feliratkozom a hírlevélre
Aki elolvassa ezt az alig több mint száz oldalas visszaemlékezést (Zrínyi Kiadó, l988) annak nyilvánvalóvá válik, hogy írója mélyen elfogult Horthy Miklóssal kapcsolatban és feltétlenül elkötelezett hívének vallja magát. Éppen ezért érdekes, hogy becsületes emberként világosan látja és le is írja hazánk belépését a második világháborúba, Horthy megkerülhetetlen szerepét ebben a döntésben. Számomra az a legérdekesebb a visszaemlékezésben, hogy Náray Antal, az akkori horthysta elithez tartozóként, és az események közvetlen résztvevőjeként, valamint a kormányzó bizalmasaként úgy érezte, meg kell irnia a visszaemlékezéseit. Vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy hősi halála | Alfahír. Balga döntés volt A történéseket hitelesen, szinte a kívülálló tárgyilagosságával írja le "…A z orosz-német hadüzenet kapcsán érdekes beszélgetés folyt le Bárdossy miniszterelnök és köztem, a németek sem kívánták hivatalosan hadba lépésünket. A magyar vezérkar azonban nyugtalankodott, hogy lemaradunk a biztos és gyors német győzelmet ígérő hadjáratból… " Azt hiszem ezzel véget ér minden mese, főleg az ártatlan Gábriel arkangyalt letipró birodalmi sasról.
[6] Források ↑ Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században (Osiris, 2003) 266. oldal ↑ Tarján M. Tamás: A kiugrási kísérlet.. Rubicon. [2015. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. ↑ a b c Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, 266. oldal ↑ Magyarország történeti kronológiája III. kötet, 997. oldal, Bp., 1983. Horthy Miklós kiugrási kísérlete 1944 október 15 -én [35.] - Jegyzettár. Akadémiai Kiadó ↑ Magyarország történeti kronológiája, 997. o. ↑ Lásd: Romcsics, i. m. További információk Horthy proklamáció, 1944 október 15 12 30 Felolvasó Tavaszy Sándor, Horthy 1944. október 15-i kiáltványa, This page is based on a Wikipedia article written by contributors ( read / edit). Text is available under the CC BY-SA 4. 0 license; additional terms may apply. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
Az elvileg szigorúan titkos küldetés híre azonnal kiszivárgott a németekhez, akik rögtön léptek. Ők is régóta - és sokkal körültekintőbben - készültek, sőt felkészültek a magyar kiugrásra, információikat a legfelsőbb körökből, egyebek között az ún. kiugrási irodában ténykedő ifjabb Horthy Miklós egyik bizalmas barátja révén szerezték. Október 15-én reggel a németek hamis üzenettel titkos találkozóra hívták és elfogták Horthy fiát, akit szőnyegbe csavarva vittek el. Nagyjából ekkor zajlott a Várban a Koronatanács ülése, amelyen Horthy bejelentette, hogy fegyverszünetet kért, a kormány támogatta álláspontját. (Lakatos Géza miniszterelnök ekkor mondta: Ugrást csináltunk a sötétbe... ) Horthy ezután magához kérette Edmund Veesenmayer német követet és közölte vele elhatározását. Kora délután a rádióban beolvasták Horthy proklamációját, amelyben - részletezve a német megszállás következményeit - bejelentette: mivel a németek az országot meg akarják fosztani szabadságától és függetlenségétől, a fegyverszünet mellett döntött.
Nemrég állították helyre teljes pompájában a budapesti Rumbach Sebestyén utca legértékesebb ingatlanát, a "Rumbach zsinagógát". Ennek apropóján tanulságos felidézni az épület történetének néhány fontosabb időszakát, illetve a zsinagóga megszületésének körülményeit. A zsinagóga felépítésére 1869 és 1872 között került sor, ennek hátterében pedig azok, a magyarországi zsidó vallási irányzatok közötti viták húzódtak meg, amelyek az 1868-as zsidó kongresszust követően végleges szakadáshoz, a neológ, az ortodox, majd a status quo ante hitközségek létrejöttéhez vezettek. UrbFace - A Rumbach utcai zsinagóga. Az ellentét lényege életmód- és szemléletbéli különbségekre, többek között arra a kérdésre vezethető vissza, hogy van-e létjogosultsága a zsidóság közéleti szerepvállalásának és ezzel szoros összefüggésben a vallási életet érintő modernizációs elképzeléseknek. A reformokat sürgető irányzat, a neológia hívei – ők jellemzően a zsidóság gazdagabb, nagyvárosi, polgárosult és nyitottabb életformát képviselő rétegét alkották – a vallási élet megújítását szorgalmazták, amely a zsinagógaépítészettől, az öltözködésen (pajesz, valamint a megkülönböztető vallási ruhadarabok, jelképek viselésének elutasítása a civil életben), a rabbi szerepének újragondolásán, a magyar nyelvű prédikáció bevezetésén át az orgonahasználatig számos területet érintettek.
Olyan emblematikus köztéri alkotást szeretett volna, amely XXI. századi módon reflektál a jelenkor és a jövő nemzedéke számára Európa utolsó gettója, a pesti gettó tragikus eseményeire. A pályázaton Szabó Levente építész és a Hetedik Műterem pályázata lett a győztes. Az alkotók – Biri Balázs, Breuer Anna, Surján Borbála és Szilágyi Szabolcs – koncepciójukban azt fogalmazták meg, hogy egyszerre akarnak markánsan jelen lenni és a városi térbe belesimulni. Ha ez a pályázat így fog megvalósulni, akkor mindkét vágyuk teljesül. Rumbach utcai zsinagoga. A markáns jelenlét és a finom belesimulás már sikerült Szabó Levente és társai két korábbi, hasonlóan történelmi témájú alkotásával, a Kálvin téri, a reformáció 500. évfordulójára készült, lábunk alatt fel-fel bukkanó, elgondolkodtató kövekkel vagy az ELTE 2014-es, Trefort kerti második világháborús emlékművével. Ez utóbbi, a Névsor a fugában című műben az ELTE Bölcsész- és Természettudományi Karának hallgatói, illetve tanárai jelentek meg, akik a második világháborúban haltak meg, elhurcolták vagy kényszermunkára küldték őket.
Velük szemben álltak a változásokat elutasítók, az úgynevezett hagyományőrzők, akik többnyire kimondottan szegény körülmények között éltek és a nem zsidó környezettől elzárkózó rétegekből kerültek ki. A többségi társadalomhoz való viszony kérdése kulcsmomentumnak tekinthető, így a neológia újító törekvései az emancipáció és az asszimiláció folyamatába illeszkednek. Rumbach utcai zsinagóga műsora | Jegy.hu. A hagyományőrzők, azaz az ortodoxok úgy látták, a zsidóság, a zsidó hit fennmaradásának záloga a hagyományok szigorú megőrzése és az elkülönülés fenntartása, így minden, lazítás irányában tett engedmény – legyen az nyelvi, vagy akár öltözködésbéli – a zsidó közösség, a zsidó hit gyengüléséhez vezet. A zsidóság polgári és politikai egyenjogúságát 1867-től törvény garantálta. Tekintettel a zsidó felekezeten belüli egyre élesebb vitákra, az 1868. december 10-én, a pesti vármegyeházán összehívott és mintegy két és fél hónapon át ülésező kongresszus (az ún. Izraelita Egyetemes Gyűlés) célja egységes zsidó álláspont elfogadására, az izraelita hitfelekezet autonóm, ugyanakkor egységes testületének felállítására irányult – ám végül szakadással zárult.
Az alapkérdés az volt ugyanis, hogy melyik irányzat elképzelése érvényesüljön a hitközségek belső életében. A gyűlésen, miután az ortodoxok elhagyták az üléstermet, az újítók elfogadták a hitközségi szervezet alapszabályát, amelynek alapján létrejöhetett az egységes (valójában neológ) hitközségi szervezet. Rumbach sebestyén utcai zsinagóga. Az ortodoxok tiltakoztak, így az országgyűlés 1871-ben lehetővé tette számukra, hogy ne csatlakozzanak az egységes hitközséghez, helyette saját szervezetet hozhassanak létre. Ezzel a zsidóság kétfelé szakadt, neológ és ortodox irányzatra, úgy, hogy ezekhez képest egy számban jóval kevésbé jelentős kisebbség nem sokkal később a kongresszus előtti állapot visszaállítását szorgalmazta. Ez a harmadik szárny, amely sem a neológ, sem az ortodox szabályzatot nem kívánta elfogadni, status quo ante irányzatnak nevezte magát, saját hitközségeket állított fel, amelyek 1877-ben törvényi szinten is elfogadást nyertek. A felekezeti ellentéteket tükrözték a kor zsinagógaépítései is. A neológ imaházak méretüket, ahogy esztétikai megjelenésüket tekintve is impozáns épületek lettek, a mór stílus, a szecesszió, a romantika, az eklektika jegyeit viselték magukon.
A második világháború idején az épületet is kár érte. A zsinagógaudvart a magyar hatóságok 1941-től internálótáborként rendezték be, itt gyűjtötték össze azokat a "rendezetlen állampolgárságú" zsidókat, akiket a németek később Kamenyec-Podolszkijban gyilkoltak meg, miután a magyar hatóságok az ország keleti határához deportálták őket. Erre az épület falán elhelyezett tábla emlékeztet. A német megszállás idején a zsinagóga koncentrációs táborként funkcionált, a pesti gettó létrehozása után azonban elindulhattak az istentiszteletek. A Rumbach utcai zsinagóga és a zsidó felekezeti ellentétek - VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár. Budapest ostroma a zsinagógát sem hagyta érintetlenül: az épület mennyezetének szerkezete megsérült bombabecsapódás következtében, ami az üvegablakokat és a lépcsőházat sem kímélte. A sérülések azonban nem tűntek túl komolynak, így a visszatérők adományaiból meglehetősen gyorsan, már 1946-ra sikerült helyreállítani az épületet. A hívők száma azonban egyre fogyatkozott, miközben az épület állapota egyre veszélyesebbé vált. A tulajdonos, a Budapesti Izraelita Hitközség 1961-ben a templomteret lezáratta, raktárrá alakítva azt.
A II. világháború után visszatérők adományaiból már 1946-ra sikerült helyreállítani az épületet. 1959-ben a Budapesti Izraelita Hitközség (BIH) akkori elnöke, Sós Endre (1905-1969) író-újságíró a hivatalos indoklás szerint az épület életveszélyes állapota miatt lezáratta a templomteret, amelyet onnantól raktáraként használtak. 1979-ben az elhanyagolt tetőzet beomlott a tóra-szekrény feletti részen, majd a karzat jelentős része is leszakadt. 1982-ben az utcai részen működő imaterembe is betörtek ismeretlenek, így a megmaradt 10-15 hívős közösség jobbnak látta átköltözni a Wesselényi utca 7. alá. A hitközség 1988-ban adta el az épületet az Alba Regia Állami Építőipari Vállalatnak, amely 500 millió forintból próbálta felújítani a templomot. Az akkorra már teljesen lepusztult állapotba jutott zsinagóga felújítási terveit Zalka István építész jegyezte. A vállalat azonban a rendszerváltást követően csődbe jutott, így az ingatlan először a magyar állam, majd 2005-ben egy ingatlancserének köszönhetően a Budapesti Zsidó Hitközség tulajdonába került.
Az emlékezést ennyi év után nem egy expresszív, sokkal inkább egy elgondolkodtató, reflexióra hívó gesztussal lehet kifejezni" – fogalmazta meg pályamunkájában a tervező. A tér közepén egy pontosan négy négyzetméteres korong áll majd, emlékeztetve arra, hogy átlagosan ekkora élettere volt egy embernek a gettóban, a korongon pedig háromezer szögnyomot helyeznek el a temetetlen áldozatok emlékére. A korongon szövegmagyarázat is lesz körben magyar és angol nyelven, ebben leírják többek között azt is, hogy a pesti gettó kijáratait 1944–45 fordulóján 16 utcán át tartó deszkapalánk vette körül. A bronzkorong egy betonperemre fekszik, amely a lyukaknak mélységet biztosít, és lehetőséget teremt a belső, rejtett világítás kialakítására is. A lyukak a szögnyomok, a szögek helyei, amelyek a gettó kerületén a betonban valóságosan, itt pedig negatívjukkal szerepelnek. A gettó kerületén pedig az egykori utcák járdájában háromezer darab három centiméteres, sorszámozott bronzszöget helyeznek el ritkuló mintában, tehát a kerületi részen folyamatosan és markánsabban, a belseje felé egyre ritkulóbban.