Diablo 3. eljövetele leszögezhetjük, hogy megosztóra sikerült. [Re:] Diablo III: Reaper of Souls - Teszt - PROHARDVER! Hozzászólások. Idő kellett a rajongóknak feldolgozni a változásokat, amit a leegyszerűsített, komolyabb tét nélküli fejlődési rendszer, a megváltozott atmoszféra, a túlzottan látvány és akcióorientált játékmenet, na meg persze a téves koncepciójú Akciósház hozott, de kellő idő belefektetésével rá lehetett érezni az ízére és mélységében mutatkozott meg a valódi értéke az új Diablonak. Mindenki érezte, hogy több van a játékban, mint amit az eredeti elképzelésekkel megteremtettek és ügyes javításokkal jelentős eredmények érhetőek el, ezt szerencsére a fejlesztők is beláttak, így a kiegészítő előtt egy megdöbbentően jól sikerült konzolos átirathoz, ne és persze egy gyökeres változásokat hozó Akciósház felszámolós javítócsomaghoz is szerencsénk lehetett. Lássuk, hol tart most a Diablo 3 és mi a halált akar vajon a Halál. Diablo III: Reaper of Souls PC Teszt Ezúttal is a szokásos lélegzetelállító Blizzardi minőségű animáció vezeti fel a Reaper of Souls történéseit.
Az biztos, hogy játékélmény területén a Diablo III semmit nem veszített erényeiből. Westmarch városában csatlakozik hozzánk a kovács és az ékszerész mellé a mystic. Az ő segítségével egy tárgyon megváltoztathatunk egy bónuszt, némi arany és különböző alapanyagok felhasználásával. Jól fontoljuk meg, melyik bónuszra nincs szükségünk, és azt cseréljük le, később ugyanis már nem lehet visszacsinálni a dolgot. A mystic a World of Warcrafthoz hasonlóan lehetőséget ad a tárgyak kinézetének átalakítására is, így most már semmi nem akadályozhat meg minket abban, hogy egy egységes külsejű keményarc karakterünk legyen. A korábbi kettőhöz hasonlóan persze a mysticet is fel kell fejleszteni, ám most már nem a 10., hanem a 12. szint a maximum mindegyiknél. Diablo III: Reaper of Souls PC (írott) Teszt. Ami azonban a kiegészítő legnagyobb újdonság, az egyértelműen az adventure mód, ami gyakorlatilag végtelen újrajátszhatósági értéket ad a Diablo III-nak, és teljesen átalakítja az endgame-et. Arról van szó, hogy miután legalább egyszer végigtoltuk a sztorit, újrakezdhetjük adventure módban, ami pedig azt jelenti, hogy játék összes fejezetének térképein véletlenszerűen felbukkanó küldetéseket választhatunk.
Természetesen azért eljutottam vele néhány szintig - már csak a kíváncsiság miatt is, azonban nem teljesen azt kaptam tőle, amit vártam. Diablo III: Ultimate Evil Edition teszt - már mindenkinek ördöge van. A korábbi hírek alapján ugyanis egy kereszteslovag páncéljába bújtatott paladinra számítottam, ám helyette kaptam egy lovagi köntösbe bújtatott tankbarbárt - létező kifejezés, én találtam ki -, aki kis híján halhatatlan a csatamezőn. A második fejezet végéig terelgettem a Crusadert, valamint a szintén újonnan érkezett Adventure játékmódnak köszönhetően - amivel szabadon, történet és átvezetők nélkül kalandozhatunk a helyszínek között - beleszagoltam vele azért az ötödik felvonásba is kicsit, de őszintén szólva - lehet azért, mert ez már a harmadik végigjátszásomnak indult -, nem igazán voltam lenyűgözve tőle. A kérdéses kaszt ugyanis korántsem különbözik annyira az alapjátékban elérhető barbártól, mint például a boszorkánydoki, akivel korábban nagyon élveztem a játékot. Hangsúlyozandó, hogy nincs baj a Crusaderrel sem, szimpatikus figura, bivalyerős képességekkel a fedélzeten, így az óriási kaszabolások kedvelői biztosan imádni fogják, azonban annyira nem nagy újdonság, mint például amekkora az imént említett doki volt annak idején, de legalább maximálisan beleillik a Diablo univerzumába, amire már igencsak ráfért egy ilyen pozitív hős.
Ezen felül pedig dicséret illeti a Blizzardot a pofás gyűjtői kiadás miatt, amibe lehet, hogy nem került bele mindenféle csilicsálé szobor, meg Diablo zsebkendője, vagy a Crusader orrszőre, de ennél minőségibb és látványosabb kiadványt nem is kívánhattak volna maguknak a rajongók. Egyedül, járjuk a vár... várjál, ez nem jó, ketten vagyunk, te buta! Összegzésképpen annyit tennék hozzá a fentiekhez, hogy bár a tartalmat tekintve nem vagyok maximálisan megelégedve a Diablo III: Reaper of Souls bővítménnyel, azonban kétség sem férhet hozzá, hogy az alkotás leghangulatosabb pályái, legjobb küldetései és talán az egyik legjobb története is vár ránk a kiegészítőben, még ha utóbbi kijelentést nem is gondolom őszintén, hiszen hiányosságok akadnak a cselekmény tekintetében. Ha szeretted az alapjátékot, és szeretnél a haverokkal újra elveszni a jól ismert sötét világban, akkor a Reaper of Souls erre ismét lehetőséget nyújt, méghozzá nem is akármilyen körítéssel. A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.
A ROS Friends & Family tesztje után a Zárt Béta teszt következett, ahová szerény szerkesztőségünk is meghívást kapott - összesen 4 kulcsot kaptunk. Rögtön el is kezdtünk játszani és mára már sikerült kialakítani véleményünket magáról a kiegészítőről. Most röviden bemutatjuk nektek az elejétől a végéig, továbbá a szerkesztők összegzett véleményét is hallhatjátok. Természetesen, nem árt megjegyezni, hogy jelenleg is folyik a Béta teszt, és a Blizzard fenntartja a jogot, hogy az alap játékban egyes dolgok megváltoznak, vagy akár új dolgok kerülnek majd be. Egyszóval a Béta nem egyenlő azzal a játékkal, amit majd a vásárlás után tudhatunk magunkévá. (A kiegészítő megvásárlása és aktiválása után nem veszik el semmink sem, amit már elértünk az alap játékban! - megmaradnak karaktereink, itemeink, goldjaink stb. ) Akik nem tudnák - egy kis háttér-információ, a Diablo kiegészítője a Reaper of Souls 2014. 03. 25 -én jelenik meg PC -re és Mac -re, és már előrendelhető a hazai boltokban is. Tartalmak: Menük ( + Nephalem Rift, Bounties, Adventure Mode, Campaign Mode) Nehézségi fokozatok A Crusader (+ végigjátszás és PTR) Paragon 2.
Amikor nem egészen két évvel ezelőtt felkerült a boltok polcaira a Diablo III, jómagam őszintén nehezen kedveltem meg a végeredményt, noha mind a hangulat, mind a tartalom, mind a játékmenet tekintetében hozta az elődök színvonalát. Számomra azonban sokáig frusztráló volt a kissé túl egyszerű fejlődési rendszer, vagy éppen az állandó internetkapcsolat szükségessége, aminek fontosságát természetesen később beláttam, hiszen a Blizzard ezzel megmentette a játékot a kalózoktól, így már a megjelenés évében több mint 10 millió példány fogyott belőle, ami egy PC-exkluzív címtől finoman szólva is óriási teljesítmény. Közben aztán megbarátkoztam az állandó online jelenléttel, valamint azzal is, hogy bár míg annak idején az első két Diablo számomra magányosan okozott feledhetetlen élményeket, addig a Diablo III esetében néhány barátom oldalán sokkal nagyobb kalandokban lehetett részem, az újrajátszhatóságról nem is beszélve. Minden túlzás nélkül karaktereim oldalán már biztosan több száz órát öltem bele az alkotásba, legalább hússzor verekedtem végig magamat a pályákon, és bár a jó társaság miatt mindig öröm és boldogság várt rám az alkotásban, azért az elmúlt hónapokban egyre ritkábban került elő.
A balesetem, amely hosszú ideig nagyon megviselt, már csak rossz emlék, csak a kondíciómat, az erőnlétemet kell visszaszereznem, és akkor jöhetnének a fellépések is" - mondta akkor a Borsnak. Kern András elárulta, a színésznő komoly betegséggel küzdött. "Komoly tüdőbetegséggel küzdött. Bár nem járt be a színházba, rendszeresen kerestük egymást telefonon" - mondta a színész. Később Venczel Vera férje betegedett meg, ezért sem térhetett vissza a színapdra a színésznő. Eszenyi Enikő is gyászolja Venczel Verát. Venczel Vera azonban nemcsak azt várta, hogy visszatérhessen a színpadra, hanem azt is, hogy megünnepelhessék férjével az 50. házassági évfordulójukat, ami 2022-ben lett volna, de sajnos ez a kívánsága sem teljesülhet.
Czapp György grafikussal ugyanis ötven éven át véd- és dacszövetségben éltek. Így amikor a férfi beteg lett, Vera megijedt, ahogy a családját, a szüleit, az öccsét, a húgát, esetleg őt is elveszítheti. Ezért is döntött úgy, hogy minden pillanatban ápolja, hozza-viszi a kórházba, kezelésekre, minden percét vele tölti. Amit megfogadott, halálig be is tartotta. Nemhogy dolgozni nem ment többet, szinte sehova nem járt. Még a barátaival, a kollégáival sem igen találkozott. A telefonos megkereséseknek viszont örült, szívesen beszélgetett, és soha nem panaszkodott. ORIGO CÍMKÉK - Venczel Vera. Szó nélkül és szeretettel tette a dolgát. Egyetlen félelme volt csupán, ha vele történne valami, ha ő leesik a lábáról, mi lesz Gyurival?! Ki látja őt el, ki gondoskodik róla?! Sírig tartó gyönyörű szerelem volt az övék. Életre szóló barátság Amitől félt, bekövetkezett. Vera újra beteg lett, hosszasan volt kórházban, de felgyógyult, hazaengedték, otthon újból tette a dolgát. Aztán történt valami a szervezetében, egyelőre még nem tudni, mi, de 75 évesen az otthonában örökre elaludt.
Halász Judit, aki jó barátságot ápolt a színésznővel, ezt mondta a búcsúztatásról: "Verának nem volt temetése, legalábbis mi nem tudunk róla, hogy lett volna. Csütörtökön, a születésnapján a Vígszínházban – ahol örökös tag volt – tartunk egy zártkörű megemlékezést, mi így veszünk tőle búcsút, azért tartjuk ezt az eseményt. Vera mindig tökéletesen felkészült, pontos, gyönyörű színésznő volt. Különösen tiszta és jó szívű embert ismerhettem meg benne, akinek klasszikus szépsége sosem ment ki a divatból. A mai napig fáj, hogy már nincs…".
Hat éve mondott búcsút a színpadnak, bár nem így tervezte – az élet hozta így. Először ő volt beteg, őt ápolta a férje, aztán fordult a kocka, ő ápolta a férjét. Halálról azonban egyikük sem beszélt soha. Vera, vagy ahogy az Egri csillagokból mindenki ismerte – sokan a mai napig így szólították –, Vicuska, a látszat ellenére zárkózott ember volt. Mindenkivel szót értett, mindenkihez volt egy kedves szava, egy mosolya, de alapvetően keveseket engedett közel magához. Ötven éven át éjt nappallá téve dolgozott, és ahogy végzett a munkával, rohant haza a férjéhez. Ötven éve kettesben, csak egymásnak éltek. Szerettek volna közös gyereket, de ahogy Vera többször mondta, ezt nem adta meg neki a Jóisten. "Az orvosa mondta, ne menjen vissza dolgozni" A színésznő talán soha nem hagyta volna abba a mesterségét, ha nincs a balesete. Hat évvel ezelőtt, a Hegedűs a háztetőn előadása közben megbotlott, elesett, eltörött a csípőcsontja, mentő vitte kórházba, utána kilenc hónapig nyomta az ágyat. Felépült, visszatért a Vígszínházba.