Az első évadban a messze földről érkezett vámpírfőnök, a másodikban Guillermo veszélyes genetikája körül alakultak az események, a harmadik évad pedig főhőseink botcsinálta főnökké válásáról és Guillermo megváltozott szerepköréről szól, miután az előző évad végén egy véres és iszonyú komikus jelenetben lelepleződött addig titkolt kiléte. FX / HBO A Hétköznapi vámpírok alaphangvétele az abszurd, kissé zavarba ejtő, fárasztó, de annál elmésebb humor. Ez a humor nem minden esetben jelenti a térdcsapkodós nyerítést, sokszor inkább fojtott, tompított vagy a groteszkre hajaz, de hát hogy is lehetne ez másként, amikor a formátum mockumentary, azaz áldokumentumfilm, a főszereplők nagy része pedig a középkorból itt ragadt vérszívó. Akik ráadásul egytől egyig nevetségesen lusták és követelőzők, egocentrikusak, fölényesek, a világtól teljesen elrugaszkodottak, és még kétségkívül menő szuperképességeikhez képest is komikus mértékig el vannak szállva maguktól, afféle önelégült hűbérurak. Aki pedig nem – az energiavámpír Colin Robinson –, az máshogyan ugyan, de szintén hisztérikusan viccesen kitalált és olyan mesterien eljátszott karakter, így annak ellenére, hogy az ember legszívesebben megütné, mégis bármeddig nézné, ahogy a fárasztó baromságaival kiszívja az emberekből az életet.
Ezek a figurák már egyébként is előkerültek a Hétköznapi vámpírokban. Waititi pedig már korábban jelezte, hogy kibontaná ezt a sztorit is. Ez azonban bőven nem minden. A Fandangónak adott interjúban Waititi kitért arra, hogy egy amerikai sorozat is tervben van, amelynek a Hétköznapi vámpírok lenne az alapja. Sőt, talán emlékszem a filmben felbukkanó rendőrpárosra is. Nos, a helyzet az, hogy a direktor szerint ők is kaphatnának egy külön filmet. A jelenlegi elképzelés szerint egy X-akták stílusú mockumentary-ra számíthatunk, amelyben a rendőrök Új-Zélandon nyomoznak paranormális ügyekben. Ez utóbbi produkció munkálatai állítólag hamarosan el is kezdődhetnének, de talán a sorozatra sem kell túl sokat várni. A vérfarkasokat felvonultató rész esetében viszont Waititi elmondása szerint még nincsenek kész a forgatókönyvvel. Ez utóbbi alkotás a We're wolves címet viselhetné, a szkript viszont tényleg lassan halad. Waititi Jermaine Clement-tel dolgozik ismét együtt. A munka azonban lassan halad, igaz mint kiderült a Hétköznapi vámpírok forgatókönyvét 6 évig írták.
Ráadásul a sorozat jobban kiélezi a doku-reality-jelleget: a szereplők folyamatosan a saját és mások tetteit vagy érzelmeit kommentálják miniinterjúkban, ami nemcsak az elcsépelt tévés trendnek adott fricska, hanem igazán pörgős keretrendszer is. A vizuálisan is szemet gyönyörködtető sorozat a film humánus, de kompromisszummentes humorát is továbbörökítette. Ezzel egyidőben a sorozatformátum is a lehető legjobb iránynak bizonyult a film folytatásaként, hiszen a film talán egyetlen hibája a töredezettsége volt. Mivel a helyzetkomikumra építő, erősen epizodikus paródiában csak minimális cselekményt és történetívet fedezhettünk fel a lazán összefűzött jelenetek között, logikus továbblépésként a sorozat első évada epizódonként egy-egy "jelenetet", ötletmorzsát bontott ki. A vámpírok bulizási szokásai, Amerika meghódításának kísérlete, összecsapás a vérfarkasokkal, egy évszázadokon átívelő tragikus románc, ami mindig lefejezéssel végződik… Miközben a Hétköznapi vámpírok sorozatként remekül kiaknázza az egy epizód–egy probléma formátumot, jobban ügyel arra is, hogy a háttérben egyre sűrűbb összefüggésrendszer rajzolódjon ki.
Újabb tíz résszel folytatódik Jemaine Clement és Taika Waititi vámpíros ál-doku-reality-sorozata, a Hétköznapi vámpírok ( What We Do in the Shadows), az első két rész alapján pedig bőven van még mit tanulnunk a vérszívók mindennapjairól. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! A kilenc éven át tervezgetett, egy hasonló témájú rövidfilmmel megelőlegezett, végül 2014-ben bemutatott Hétköznapi vámpírok egy csapásra kultfilmmé nőtte ki magát. Merész humora, egyedi formája és hangneme messzire repítette a kis költségvetésű, új-zélandi műfaji tréfát. Jemaine Clement és Taika Waititi kortárs új-zélandi vámpír lakótársakról szóló áldokumentumfilmje nagyrészt improvizációra épült, antihőseit véletlenszerű kihívások elé állította, amelyekkel egy több száz éves vámpírnak ma szembe kell néznie – miközben a vérszívókat övező mítoszokat és tévhiteket is "leleplezte". "Valóság" és legenda mosódott össze nevetséges és komolyabb popkulturális beidegződésekkel egy dokumentumfilmes stáb kamerái előtt – az elegy pedig olyannyira működött, hogy Waititiből azóta nemzetközi sztár lett; a Vademberek hajszája után Hollywoodban rendezte meg a Thor: Ragnarököt, a Jojo Nyuszi forgatókönyvéért pedig idén Oscar-díjat nyert.
Vagy csak sokatmondóan belenéznek a kamerába. Ahogy az első évadban, itt is fergeteges cameókat kapunk – bár Haley Joel Osment is jó, Mark Hamill vámpírja felteszi a kérdést, hogy miért nem adott még eddig senki ennek az embernek agyament vámpírszerepeket? A dokumentumfilmes stábot továbbra is remekül illesztik be a történetbe, nem csak lustán követi kamerájuk a szereplőket, hanem egy sor találó megoldással érzékeltetik a nézővel – továbbra is zseniális, ahogy néha-néha véletlenül megtámadják őket a különböző éjszakai teremtmények – hogy milyen műfajt is néz. A második évad, ha lehetséges, még az elsőnél is magasabb szinten pörög, és egyszerűen nem bír elfáradni. Nem is kell neki, hiszen az FX (nálunk az HBO GO-n nézhető) máris berendelte a harmadik évadot: az agyament, mégis végtelenül szerethető vámpírbanda visszatér. Kérdés, hogy valóban kifogyhatatlan-e Clementék zsenije, hiszen Nandorék története mellett We're Wolves címen egy vérfarkasos spinoffot is terveznek. Egyelőre szerencsére egyáltalán nem tűnik úgy, hogy bármi elszívná a kreatív energiáikat, így továbbra is nagy élvezettel állíthatják a feje tetejére a poros vámpírmítoszt úgy, hogy közben visítva nevetünk rajta.
Még hétköznapibb. És tényleg. Igazából már emiatt az egyetlen ötlet miatt érdemes lenne végignézni a feketekomédia-sorozat összes eddigi részét, úgyis csak párszor huszonkét percről van szó (a napokban kezdődött el a második évad egy duplarésszel), de ez persze csak egy jellemző poén a rengetegből. Mert hiába van szó vámpírokról, és kapott magasabb korhatár-besorolást a sorozat a hébe-hóba széttépett, karóba húzott vagy elégett szereplők miatt, ez legelsősorban egy rettentő vicces komédia, ahol minden jelenetnek, minden mondatnak, az akcentusoknak, az arckifejezéseknek, sőt sokszor még a technikai megvalósításnak is csakis az a célja, hogy vicces legyen. (Már ha a "technikai beállítás" gyűjtőfogalmába belefér, amikor az a poén, hogy a vámpír véletlenül megöli az elvileg az általunk nézett dokumentumfilmet/valóságshow-t felvevő operatőrt. ) És pont azért sikerült ennyire jól a sorozat, mert az alkotók – Taika Waititi itt is állandó munkatársával, Jemaine Clementtel dolgozik, sőt hivatalosan utóbbi a sorozat létrehozója – nem is törekszenek semmi másra, csak hogy minden percből kihozzák a maximumot, bármi áron.
Része volt még a megállapodásnak – ami később még sok baj forrása lett – hogy, ha Mátyás törvényes fiú utód nélkül halna meg, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa örökli. 1464. március 29-én Mátyást végre szabályosan is megkoronázhatták. Ilyen kezdet után nem csoda, hogyha nem szívelték egymást különösebben. Frigyesnek nemigazán tetszett Mátyás expanzív külpolitikája. A cseh konfliktusban Mátyás ellenfeleit támogatta, és ha a Magyarország déli határainál álló törökkel adódott valamely csetepaté, azt igyekezett kihasználni, a maga javára fordítani. A háború 1477-ben tört ki, az okot az szolgáltatta, hogy Frigyest befogadta a Mátyást eláruló Beckensloer János esztergomi érseket. Válaszul Mátyás egy gyors hadjárattal – mai kifejezéssel akár villámháborúnak is nevezhetnénk – rendezte a dolgot. Ki volt János vitéz?. A magyar sereg ugyan még Bécset is körbevette, de pápai közbelépéssel sikerült az osztrákoknak kieszközölniük a békét. Mátyás nem volt szívbajos, elismertette Frigyessel a saját cseh királyi címét és hadisarc kirovásánál is rendesen megnyomta a ceruzát – talán eszébe jutott mennyit kellett fizetnie a Szent Koronáért.
Százezer aranyat követelt. Frigyes nyögve, nyelve, mindenbe belement, mindent aláírt a békéért cserébe. Az már csak részletkérdés, hogy később a követelt összegnek mindössze a felét fizette ki. De a béke nem tartott túl sokáig. Alig öt esztendővel később, 1482-ben már újra hadban álltak és ez a háború csaknem Mátyás életének végéig elhúzódott. A fekete sereg kezdetnek mindjárt visszafoglalta az addig a császár által bitorolt Kőszeget, elfoglalta Hainburgot. Az osztrák örökös tartományok hadszíntérré váltak. Mátyás sorra vette be – vagy épp vásárolta meg – az osztrák várakat. Valószínűleg igencsak elege lehetett az öreg Frigyesből, mert ezúttal már az osztrák tartományok teljes meghódítására törekedett. Bécs igazi ostroma – többszöri körbezárás után - 1485. január 29-én kezdődött meg. Az oktatási intézmények átadásáról tárgyalt a képviselő-testület. A várost Frigyes egyik legjobb hadvezére, Hans von Wulfersdorfer védte. III. Frigyes természetesen jó távol, biztonságos helyen várta a hadi híreket… Mátyás nem igazán erőltette az ostromot, nem erőből, rohammal akarta bevenni Bécset, inkább a kiéheztetés hosszadalmasabb, de kevésbé véres taktikáját alkalmazta.
Petőfi a János vitézt 1844-ben írta. Egy évvel később Dömösdön tartózkodott, így tehát korábban kellett hírt hallania a vitézről! A költő pedig Ráckevén sohasem járt, akkor honnan az információ? Magyarázat erre is van. A kulcsot Ács Károly személye jelenti, aki ugyancsak 1823-ban született Ráckevén, jogi tanulmányait Kecskeméten végezte. A jogot tanuló Jókai 1842 őszén egészségi okokból Pápáról Kecskemétre iratkozott át, ahol Ács Károllyal közeli barátságba került. 1843-ban érkezett Kecskemétre Petőfi is. Korábban Jókai és Petőfi együtt diákoskodott Pápán. Jókai hozta össze Petőfivel Ács Károlyt. A több hónapos együttlét során mesélhetett Ács Károly a neves huszárkapitányról. Barátságuknak köszönhetjük Petőfi Sándor örök életű, szépséges János vitézét. Szörpös üvegekben tárolták az oviban az alkoholos tisztítószert, beleittak a kisgyerekek - Hírnavigátor. Ráckeve város lakossága díszkutat állított János vitéz emlékére a Szent István téren. Síremlékén ez áll: Itt nyugszik a boldog feltámadás reményében Nagyságos Horváth Nep. János kir. Magyar lovas őrnagy, a szicíliai Szent György, a pápai Krisztus rend gyémántcsillagos vitéze.
Az 1793-as esztendő fordulatot hozott életében. Európa háborús földrész lett: a francia forradalom és a jakobinus mozgalom ellen katonai koalíció született. I. Ferenc császárnak katonára volt szüksége, ezért elrendelték az újoncozást. Ráckevének három lovas huszárt kellett kiállítania teljes felszereléssel a város költségén. A szabócéh javaslata alapján került Horváth N. János az I. huszárezredbe. Tizenkét éves szolgálatot vállalt a városért. Amikor fejébe nyomták a díszes csákót, a 19 éves fiatalember egyedül Juliskát sajnálta otthagyni, akihez már gyengéd érzelmi szálak fűzték. Minderre az 1845-ben írt végrendeletében derült fény. Ezredével szolgálati helyére, Észak-Itáliába (Taljánországba) került. Itt kiválóan megtanult németül, olaszul és — mert többször jártak francia területen — franciául is. A kemény kiképzés után gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1794-ben káplárrá (tizedessé) léptették elő. Kacsoh Pongrác: János Vitéz — jelenet az 1904-es előadásból Közben Franciaországban nagy változások mentek végbe.
1814. júliusban az ezredet visszarendelték az osztrák—francia határ térségébe. A távozó ezred tisztjeit a pápa audiencián fogadta, Horváth N. Jánost pedig a Krisztus-rend gyémántcsillag rendjellel tüntette ki. Ez volt a pápa által személyesen adományozható legmagasabb kitüntetés. Így lett Horváth N. János a Krisztus-rend és a Szent György-rend lovagja. Ez a rendjel 1815-ben Milánóban készült, rajta a hős arcképe látható. Halála után a Krisztus-rend csillagát Juliska örökölte. Juliska halála után a ráckevei katolikus templomba került, ahol egy áldoztatókehelyre forrasztották, majd 1937-ben letétként a székesfehérvári Egyháztörténeti Gyűjteménybe helyezték. Ma is ott őrzik. Napóleon bukása után Európa fellélegzett. Jánosunk is megelégelte már a huszonkét évi katonai szolgálatot, és nyugdíjazását kérte. Ekkor mindössze 41 éves volt. Milánóban még megfestette saját portréját, majd hintón visszament szülővárosába, Ráckevére. Elsőként Juliskát kereste, aki közben férjhez ment Gáspár János vízimolnárhoz, és szeretettel nevelte szintén János névre hallgató egyetlen fiacskáját.
Ennek ellenére, később, más orvosok fenntartották a mérgezés lehetőségét. De az ország, a nemzet szempontjából tán mindegy volt, miért… A király meghalt. Nem akadt méltó utódja, hódításai elvesztek. De a nép ajkán született egy mondás: "Meghalt Mátyás. Oda az igazság! " És talán ez a legtöbb, amit ember elérhet. Források: wikipédia; mult-kor, hu;;;; A borítóképen Benczúr Gyula festménye: A diadalmas Mátyás (1919).