Telepy Katalin: Iványi Grünwald (Corvina Kiadó, 1976) - Grafikus Fotózta Kiadó: Corvina Kiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1976 Kötés típusa: Fűzött papírkötés Oldalszám: 74 oldal Sorozatcím: A művészet kiskönyvtára Kötetszám: 106 Nyelv: Magyar Méret: 17 cm x 16 cm ISBN: 963-13-0133-8 Megjegyzés: Fekete-fehér és színes reprodukciókkal illusztrálva. Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg Iványi Grünwald Béla a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja és több mint egy évtizeden át tanára volt. A nevezetes csoport minden egyes tagjáról jelent már meg monográfia, csak Iványiról nem. Iványi-Grünwald Béla - Szabó László - Régikönyvek webáruház. Ennek bizonyára az az oka, hogy egyedül ő nem tartott ki mindvégig a Nagybányán meghirdetett természetelvű festészet mellett. Az avantgarde törekvések támogatójaként 1910-ben önálló művésztelepet alapított Kecskeméten, de hamarosan ennek is hátat fordított, és hol az alföldi festők súlyos és komoly paraszti világához, hol Vaszary János franciás könnyedségű művészetéhez, hol pedig Egry József balatoni fényfestészetéhez közeledett.
IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA (Somogysom, 1867. május 7. – Budapest, 1940. szeptember 24. ) Iványi Grünwald Béla képzőművész 153 éve ezen a napon született. Tizenöt éves korában beiratkozott a budapesti Mintarajz Iskolába, ahol Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. 1886-ban a müncheni Akadémián tanult, 1887-től tanulmányait a párizsi Julian Akadémián folytatta. 1890-es évektől a nagybányai művésztelepen dolgozott, melynek egyik alapítója is volt egyben. Az első világháborút követően Pesten dolgozott, de a nyarakat a Balatonon töltötte, itt festett. Első festői korszakát a naturalista képi megoldások, fény-árnyék hatások tanulmányozása jellemezte. Fokozatosan alakult ki jellegzetes lírai, gazdag színkultúrát és festői látást felvonultató művészete. Fontosabb díjai, kitüntetései: Műcsarnok kis aranyérme (1913); Nagy Állami Aranyérem (1915), Barcelonai világkiállítás nagy aranyérme (1930) Forrás: Shah Gabriella – K. Peák Ildikó: Mihályfi-gyűjtemény. Iványi grünwald béla képei. (Salgótarján: Dornyay Béla Múzeum, 2014. )
Sötétlő akáclombok vakítva világító házfalakra borulnak, előttük vakító vörös virágok, felettük ultramarinkék az ég, és máris készen van a kép. " Kaszás Gábor TOVÁBB AZ AUKCIÓRA
A témának két variánsa született meg a Révai-villa pannójának elkészülte idején. Egyrészt nagyalakos, erősen kontúrozott, a tájat csupán néhány jellemző, de nagyformátumú motívummal jellemzett alkotásokat készített. Másrészt – erősebben kötődve a nagybányai ars poetica szellemiségéhez – a táj nyújtotta szerkezet alá rendelt idilli alakokkal "ékített", lírai hangvételű munkák születtek műtermében. E második típusra már korán felfigyelt a kortárs kritika is, valamint sokszorosan méltatta bennük "azt a dekoratív kellemet és derűt, [... ] és (azt), ami titkos, legbelsőbb tartalma volt (Iványi) minden képének: a gyönyörködést a létben". E típus rendkívül harmonikus, allegorikus, Árkádia-hangulatot idéző példája a Virágszedő nők című alkotás. A horizont által két közel azonos síkra bontott mező, a pázsitos előtér és az égbolt jelentik a kompozíció alapját. Ebbe az egyszerű szerkezetbe illeszti be a festő a virágot szedő alakokat, melyek – ahogy a tájelemek ábrázolása is – festésmódjukban nélkülözik az erős kontúrozást.
Ráadásul a vágy felkeltésére és a gyönyörszerzésre n... Minden cikk Az oldal tetejére
Versenyeket még ritkábban rendeztek, évente csupán egy-egy viadalra, később, a '30-as évektől két-három megmérettetésre került sor, amerikai, svéd, német, dán, olasz sporttársaikkal szemben, akik tudatosan készültek a világversenyekre, a magyar öttusázók szinte "szűzen" utaztak az olimpiákra. Hemző Károly és a Honvéd Sportegyesület - kiállításmegnyitó - FotoKlikk. Nem csoda, hogy a sportág első magyar olimpikonja, Filótás Tivadar alaposan leszerepelt az 1928-as amszterdami játékokon, 37 induló közül a 23. lett, soha többet nem is indult öttusaversenyen ezután – négy évvel később, a tengerentúlon megrendezésre kerülő olimpián azonban már három fővel képviseltette magát a hazai pentatlonsport, akik a hosszú és nehézkes hajóút ellenére lelkesen vetették magukat a küzdelembe. Összetört bokával ért célba a csapat reménysége A háromfős csapat legfőbb reménysége az 1898-ban, Stromfeld néven született Somfay Elemér volt, aki kamaszként megjárta az első világháború poklát, és a harcmezőn súlyos sérülést szenvedett, egy közelharc során szuronnyal döfték át a tüdejét – csak felépülését követően, 22 évesen kezdett sportolni, a késői kezdés ellenére mégis hamar a magyar atlétikasport meghatározó egyénisége lett.
Három olimpia gyaloglóversenyén állt rajthoz. Szívóssága, akaratereje már 1964-ben, Tokióban kitűnt, amikor betegen tett eleget a 20 kilométeres kihívásnak, és 21. lett. Mexikóhoz közeledve jó előjel volt az 1966-os budapesti Európa-bajnokságon elért 6. helyezése. 1968, Mexikó hozta el számára az igazi sikert. Úgy érezte, formája megengedi mindkét szám teljesítését. Zubovics Fedor, a feltaláló huszárkapitány | ma7.sk. Előbb a 20 kilométert rendezték, azon 14. lett, de jobbat várt volna. Mindössze két nap múlva bonyolították le az 50 kilométert, így nagyon kevés ideje maradt a regenerálódásra. Ő azonban rajthoz állt a hosszabb távon is és Zsivótzky Gyula és Varjú Vili biztatása mellett lett második, a 12 olimpiai ezüstérmes magyar atléta egyike. Visszaemlékezései alapján a 33 fokos hőségben a verseny végére, négy és fél óra alatt 7 kilót fogyott; erejével úgy elkészült, hogy mentőautó szállította vissza az olimpiai faluba. Négy év múlva münchenben, 50 kilométeren, 36 évesen még 26. lett, ezután elköszönt a válogatottól. Méltán sikeres atlétapályafutása, és mintegy 100 ezer kilométer gyaloglás után a Tatabányai Sport Clubnál a gyaloglócipőt stopperórára váltotta; edzőként, a gyaloglószakág vezetőjeként folytatta életútját.
Mind a versenypályán, mind a civil életben a nemzetért való elkötelezettség jellemezte. Gödön, ahol díszpolgári címet kapott és több mint 60 évig élt, felkutatta a világháborúban elesettek neveit, emlékmű avatásuk szervezője, szónoka volt. A háza előtt a kilencvenes években mindig lobogott a magyar zászló. Kiválóan rajzolt és fotózott. Hires magyar atletik. Karikatúrái igen ismertek és kedveltek voltak. A mondás úgy tartja: az ember addig él, amíg emlékeznek rá. Híres László sokáig fog velünk élni.