Ez segíthet megmagyarázni egy régóta fennálló rejtélyt: az urnán fellelhető, pikáns feliratot. Megölhettek egy 9 hónapos terhes kismamát Floridában Két héttel a szülés előtt, brutális körülmények között találtak rá a 21 éves Felicia Jones-ra és magzatára. Egy floridai parkban végzett velük valaki, akit azóta is keresnek - írja a Bors a DailyMail cikke alapján. Buszbaleset az M7-esen: ezrek búcsúztak az elhunyt sofőrtől, Lászlótól Több ezren kísérték utolsó útjára azt a buszsofőrt, aki több, mint két hete balesetet szenvedett utasaival az M7-es autópályán, Szabadbattyánnál. Csaknem az egész falu elbúcsúzott a férfitől, köztük László váltótársa is. A férfit mindenki családcentrikus embernek tartotta, még most sem értik, mi történt. László munkatársai hangos dudaszóval rótták le kegyeletüket a buszsofőr családja előtt. Italy diana temetése. Virágillemtan, mert nem mindegy, hogy hány szál virágot ajándékozunk Amikor virágot adunk valakinek ajándékba, gyakran bele sem gondolunk abba, hogy a virágoknak milyen hatalmas szimbolikája van.
2 Log in or sign up to leave a comment level 1 · 1 yr. ago Győr-Moson-Sopron megye Kurva annyát ennek a szájbatekert vírusnak... Nagyon sajnálom, megrendített a hír. Részvétem a gyászolóknak. :( level 2 Meg annak a gecinek aki egyszemélyben dont mindenrol 10 eve es hagyta hogy ez igy elharapodzon... kibaszott hazaarulo gyilkos. level 1 Emlékszem, mikor 8 évesen néztem a TV-ben, hogy 2004-ben aranyat nyert, azt hiszem övé volt az első magyar arany Athénban. Nagyon szomorú. level 2 · 1 yr. ago Budapest / Urálontúl 🇭🇺🇷🇺 Same. Tizenpár éves voltam, családi nyaralás, a hotelszobában az akkor még vállalható M1-en a megérkezésünktől számított tizenöt másodperc után az fogadott hogy pottyant még egy magyar arany. Előtte Nagy Tímea hozott egyet. level 1 Részvétem a családnak. level 1 Durva! Emlékszem még, hogy szurkoltam neki a 2004 -es olimpián. RIP level 2 Én a sydney bronzra emlékszem, suli előtt reggel még pont tudtuk nèzni. RIP 😟 level 2 Sajnos egeszseges fiatalokat is elvitt a virus.
Az Úr hangja (A Filmhét keretében április 27-én vetítették) E film műfaja meglepő, rég készült már hazai gyártású sci-fi. A Filmalap több év után lehetőséget adott Pálfi Györgynek, hogy feldolgozza Stanisław Lem egyik regényét. Az eredmény jobb lett, mint amire számítottam, de egyes kritikusok joggal állítják, hogy olyan régimódi, kissé széteső, endékás sci-fi sikeredett. A filozofikus regényt nem volt könnyű feldolgozni, de Pálfi jól nyúlt hozzá az alapanyaghoz, és ott folytatta, ahol Lem kérdései véget ének. Ő adott ezekre a kérdésekre valamilyen választ, és nem is teljesen inadekvátakat. A regény fő kérdésfelvetése az, hogy mi történik, ha az emberiség kapcsolatba lép egy idegen civilizációval. Lem valahogy azt körvonalazza, hogy az emberiség méltatlan és még nem érett erre a magasabb szintű kommunikációra. Jellemző az a mozzanat, ami a filmben is megjelenik, hogy a nem egyértelmű és nem megfejthető, de szándékosnak vélt jelekre a földiek űrhajója fegyverrel "válaszol". A film látványában és technikailag nem annyira régimódi, mint egy skodalámpás kelet-európai sci-fi, az esetlensége a történet és a jellemek kidolgozatlanságából adódik.
Nem véletlen, hogy egy apuka a keresés tárgya, nem véletlen, hogy a visszaemlékezések, a központ és a vitát kiváltó elem is a családból adódik (Dóra és Péter vitája a gyerekvállalásról és Péter testvéréről, Zsoltról). A nagy költségvetés meglátszik a végterméken, azonban az elvont gondolatok itt teljesen kitörlődtek, se örömteli beteljesüléstörténet nincs az apa-fia kapcsolat létrejöttekkor, alapgondolatokat pedig egyáltalán nem ébreszt a film, ami a rengeteg szürreális látvánnyal a célja lett volna. Ráadásul a különböző nyersanyagokból adódó képminőség olykor már zavaróan mást mutat, mint amilyen egy valódi készüléken ennek lennie kéne, vélhetően ez is a rétegzettséget próbálta kifejezni. Egyébként alapjáraton nem egy élvezhetetlen darab, Pálfi filmjei amúgy is inkább vizuális orgiában erősek, ezért is alkot rendszerint epizodikusan, tagolt történetmeséléssel. Itt a nagy összefüggő egész talán túl nagy falat volt, de még mindig az egyik legkülönlegesebb látványvilággal bíró rendezőnknek tartom, akinek várom a következő filmjét.
"Azt az olvasót, aki … egyre türelmetlenebbül várja, hogy a híres rejtély lényegére térjek, azt remélve, hogy éppolyan kéjes borzongásban lesz része, mint amikor vérfagyasztó horrorfilmet néz, rábeszélném, hogy tegye le könyvemet, mert csalódni fog. Nem izgalmas kalandregényt írok, hanem azt mondom el, miként került kultúránk a kozmikus vagy legalábbis nemcsak földi egyetemesség próbatétele elé, s mi lett ebből" – írja a könyv fiktív előszavában Lem, a nálunk is széleskörűen ismert lengyel sci-fi író. Ha külsődleges egzotikus kalandokban nem is bővelkedik ez a regénye, azért fantasztikum bőven akad benne, s a bejárt gondolati mélységekben való búvárkodás legalább olyan izgalmakat rejt: milyen veszélyekkel járhat az emberiség számára az, ha a katonai hatalom pusztító célokra akarja felhasználni a világűrből érkező értelmes üzeneteket? Külön érdemes felfigyelni Lem írói stílusára, hasonlatainak költői szépségeire, finom iróniájára.
Az erkölcsi aspektus pedig olyan távolba vész, hogy csak azokban merül fel, akiknek erre különleges hajlamuk van, és akik rádöbbennek, hogy olyasmivel játszanak, amit nem értenek, nem uralnak igazán és soha nem is lesznek képesek ilyesmire. És közben nem érnek semmiféle megfejtés közelébe, mert az üzenet, amelyről nagyon emberi módon csak reméljük, hogy nekünk is szól, egyszerűen nem nekünk szól. Talán azért, mert nem vagyunk elég fejlettek hozzá, talán azért, mert az emberi evolúció egyszerűen nem hozta létre azokat a fogalmakat, amelyek az üzenet "értelmének" felfedezéséhez kellenének. Ezt a filozófiai kudarcot, mert ez filozófiai kudarc a javából, csak tetézi, hogy a kibogozott apróságok hihetetlen, de elérhetetlen távlatokat villantanak fel a tudományunk számára. Viszont közvetlen következményeik is tudósgenerációkat kötnek majd le. Az sem vigasztaló, hogy az üzenet küldői sem értenének valószínűleg minket, mint ahogy az sem, hogy a küldők, meglehet nem is szerették volna, hogy a magunkfajták megértsék ezt az üzenetet.