Ilyen volt például az augsburgi országgyűlés által 1538. április elsejére meghirdetett nagy pénzleértékelés, amely csak trükk maradt, és amire kegyetlenül ráfizettek a spekulánsok. Mivel április elseje a téli napfordulótól számított századik nap, ezért régente "száznapnak" is nevezték. Alkalmasnak vélték e napot a régiek az indás növények, a dinnye, az uborka vagy a tök vetésére és ettől számítva a századik napon várták a zsendülésüket. Szent György hava - Agrofórum Online. A régi magyar kalendáriumok "Virághozó, vigasztaló Szent György havának" - is nevezték az áprilist, amikor már a gazdák figyelmét a sürgető, kinti tennivalókra terelte a gyümölcsfák virágait kipattantó vegetáció. "Nyessd a barackfát. Irtsd a kerti férget. Most ültesd, akkor lesz szép sűrű sövényed. Szőlőt is bujthatsz még, most a legjobb karózni. A palántát is lehet ki szabadba hozni" - ezt ajánlotta dédanyáink korában Szent György, azaz április havára a Bácskai naptár. v Ma már csak a beugratások és csúfolódások napja, a természet megújulásának vidám ünneplése tréfálkozással, mókázással.
A kígyó ártalmas lehetett terhes asszonyra, aki, ha meglátta, köpött, nehogy nehezen tanuljon járni a gyereke, a gyermeknek pedig be kellett fognia a száját, mert kihullott volna a foga. Baranyában úgy tudták, hogy a kígyócsontba lépőnek elszárad a lába, délvidéki hiedelem szerint szerencsétlen lett, akinek beletették az ágyába. Sok elhárító praktikával sikerülhetett megakadályozni, hogy belebújjon az emberbe. A kígyó a népművészetben széles körben alkalmazott motívum. Szent György Hava az Olvasókörben. Legáltalánosabb a dunántúli domború faragású pásztorbotokon, a bot szárára tekerődzve, sok esetben a szájában békát tartva. Sági János gyűjtéseiben igyekezett kideríteni, hogy áll-e valamiféle babonaság a Balatoni Múzeum kígyós botjainak motívumai mögött. Kérdezgette a pásztorokat, de nem találta nyomát "misztikumnak". Juhászok Somogyban (Balatoni Múzeum, Fotótár) A 20. század eleji pásztorok azért faragták botjukra, "mert ismerik a kígyót s a tekerődző állat olyan ügyesen illik díszítésnek a botra. " (Más kontextusban persze hiedelmek sora volt a pásztorember cselekedetei között, pl.
Végre itt az igazi tavasz. Egy-két nap alatt virágba borultak a cserjék és a gyümölcsfák. A hegyoldalakban a télutó szürkeségét egycsapásra felváltotta a fák hamvasan kibontakozó zöldje. A Szent-György napi kihajtás még várat magára, de a jószágok is érzik már a tavasz első leheletét. A 2006-os év írásait az egyes hónapok régies magyar elnevezései ihlették. Olvasóink ezt az évet visszaidézve rendre ezekkel a nevekkel találkoznak majd. Akkor, amikor az ég alja olyanná válik, mintha távoli tüzek fényét tükrözné vissza, melynek nyomán azután másnap szertelen böjti szelek rohangálnak a mezőkön; akkor tudjuk, hogy megérkezett. Itt van a bolondosnak titulált április. Szent györgy hava ka. Érdekes hónap ez. Van benne minden: hideg is, meleg is, ború is, derű is. Benne van a lélek elmúlás miatti borongása, de benne van a feltámadás reménye is. A levegő megtelik ilyenkor a kora tavaszi virágok és a föld meghatározhatatlan illatkeverékének frissességével. A növényeket valami kirobbanó erő feszíti, bennünket meg a tennivalók sokasága.
A kép forrása: Youtube Írta: Kiss Anita Kedveled a skandináv krimik sajátos hangulatát? Izgalmas krimire vágysz, amelynek egyetlen perce sem unalmas? A Netflix sorozatairól már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a kategóriát újszerű magasságokba emeli, és ez a The Killing esetében sincsen másként. A 2011-2014 között megszületett sorozat a skandináv krimik egyedi világát idézi, tele van drámával és fordulatokkal – s talán éppen ezért szögez a képernyő elé. Két ügy, négy évad számtalan melléktörténet Ritka az olyan sorozat, mely négy évadon keresztül fenntartja az érdeklődést, de a Gyilkosságnak sikerül. Az első két és az utolsó két évad egy-egy ügyet dolgoz fel, melyek kapcsán az utolsó percig vívódik a néző, hogy vajon ki a gyilkos. Skandináv krimi a Netflixen: Gesztenyeember sorozat kritika - Noizz. A megtévesztésnek nagy művésze az alkotás, de ugyanakkor illúzióktól mentesen teszi ezt. Nem akarja félrevezetni a nézőt, és nem célja a látványvilággal történő figyelemelterelés sem. Az efféle tudatosságban fontos szerepe van a két nyomozónak, akik bár személyiségben nagymértékben eltérnek egymástól, mégis jól működik együtt karakterük.
Kritikánk a Netflix egyik legújabb krimijéről. Kifejezetten szeretem az olyan sorozatokat, ahol lassan bontakoznak ki a cselekményszálak. Ahol együtt lehetünk detektívek, hogy képkockáról-képkockára együtt göngyölítsünk fel egy gyilkosságsorozatot. Napéjegyenlőség sorozatkritika • Filmsor.hu. Minden pillanatban azon gondolkozunk a főszereplővel, hogy mi legyen a következő lépés, kit hallgassunk ki, vagy éppen hova menjünk el. Imádom, amikor csavar csavar hátán jön, és a jelentéktelen kis részletek végül hatalmas jelentőséggel bírnak. Ilyen sorozat a The Sinner például, de ha már a skandináv krimiknél tartunk, előhúzok a tarsolyomból egy klasszikust is, ami A tetovált lány ( az eredeti svéd, nem az amerikai). Ha egy ilyen sorozatra vágytok, akkor kérlek, töröljétek ki a Valhalla Murders a videótáratokból, mert életemben nem csalódtam még ekkorát a skandinávokban. Ez a minisorozat nem hogy szembeköpi az előbb felsorolt izgalmas tényezőket, de egyszerre nézi hülyének a nézőt és a főszereplőket is. Ha ennyi még nem volt elég, hogy ne nézd meg, akkor olvass tovább, mert spoileres kritika következik.
A kezdés in medias res, Simone (Alba August) fontos vizsgára készül a barátaival, amikor is az apja berohan az iskolába, és közli, hogy azonnal menekülniük kell. Magyarázat nincs, egyszerűen egy föld alatti bunkerbe kell vonulniuk. Egy gyilkos vírus pusztítja el egész Skandináviát, a kórokozót pedig a víz, azon belül pedig az eső terjeszti (ez egyébként egy jó ötlet volt a készítők részéről, hogy a veszély egy ennyire alapvető emberi szükségletben rejlik). Simone és Rasmus ( Lucas Lynggard Tönnesen) végül tragédiák következtében egyedül maradnak a bunkerben, közben pedig egyre valószínűbb, hogy apjuknak köze van a vírus terjedéséhez. Skandináv krimik - Zsebkönyvek - Book24 - Online könyváruház. Objektív szempontokat vizsgálva nem rossz sorozat a The Rain, egyszerűen igazságtalan lenne ezt állítani. A megvalósítás nagyon igényes, amit technikai szakmunkában hozzá lehet tenni egy sorozathoz, az itt jelen van. Kitűnő emellett a zeneválasztás (néhány rettentően klisés, szinte a jelenet elé tolakodó szerzeményen kívül), az operatőri munka pedig talán a sorozat legnagyobb erőssége, grandiózus képeket kapunk, melyek remekül alkotják meg a hideg, nyirkos atmoszférát ( pl: a hídon készült felvétel valóban szemkápráztató).
A Napéjegyenlőség egyébként eléggé egyszemélyes sorozat, már olyan értelemben véve, hogy a két idősíkon elmesélt történetet azért eléggé egy perspektívából követhetjük nyomon, tulajdonképpen Astrid nyomozása adja a cselekmény magját, mi nézők pedig vele együtt rohanunk a kissé kiszámítható, mégis meglepő befejezés irányába. A Dark tudományosságával szemben itt a hitvilág elevenedik meg hangsúlyosan, a Fehér éjszakákban is látott germán-skandináv-kelta okkult szertartások, rúnák, mítoszok és látomások világába kalauzolják a nézőt, aláhúzva a kozmikus fordulónapok fontosságát és jelentőségét vagy az eleve elrendeltséget, mindezt az Ostara folklór hagyományaira felépítve. (Az Ostararól lejjebb bővebben is olvashat, aki már látta a sorozatot. ) A Napéjegyenlőségnek megvan a maga kiváló vizuális atmoszférája, amit remekül támogattak meg a kelta világ szimbolizmusával és a cselekmény is kellően dinamikus ahhoz, hogy ne tudjuk letenni a sorozatot, amíg az ügy végére nem jártunk. A befejezést biztosan sokan megosztónak találják majd, bár szerintem ez így volt tökéletes (abban az esetben, ha nem készítenek második évadot).
A párosból kétségtelenül a főszereplő a Mireille Enos által megszemélyesített Sarah Linden. Cinikus poénok a jó helyen és jó időben, férfias helytállás és határozottság, de ugyanakkor nagyon is sebezhető személyiség az, amit kaphatunk Linden nyomozótól. Ez utóbbi főként a harmadik és negyedik évadban bontakozik ki –már csak a történet szálainak alakulásából adódóan is. Társa Stephen Holder (Joel Kinnaman), aki küzd szenvedélybetegségével, de ugyanakkor nagyon a helyén van a szíve. Erőszak és tragédiák Arra hiába is vársz, hogy a páros között romantikus szálak alakulnak ki, mert az efféle sablon igen távol áll a Gyilkosság című sorozattól. Inkább vannak benne jelen folyamatos tragédiák, gyermeküket elvesztett szülők, erőszak, mindennapi küzdelmek, prostitúció és gyilkosság – nélkülözve a mostanság ismert nyomozós sorozatok sablonosságát. A The Killing kiváló mintapéldája annak, ahogyan visz magával egy történet, és a sokadik rész után is arra vársz, hogy még csak egyet megnézhess belőle.
Ennek függvényében viszont érdekes, hogy a mellékszereplők tekintetében voltak váratlanul jól sikerült húzásai a készítőknek. Martin még nem igazán izgalmas, ő a tiszta erkölcsű vezető, aki próbálja terelgetni a nyáját a veszélyes új világban, de Jean, Beatrice, vagy Lea egytől egyig remek karakterek, akiket egy-egy epizód keretében sikerült megismertetni és árnyalni. (A széria strukturája nagyon hasonlít a Skinséhez, illetve az Eufóriájéhoz, minden részben egy-egy karaktert ismerünk meg közelebbről. ) Az interakciók viszont már sajnos nem ennyire jók, a párbeszédek sok esetben bugyuták, valamint a készítők nagyon ügyetlenül alkalmazzák az előreutalás eszközét, ugyanis nem finoman adagolják a mozaikokat, amit az ügyes néző adott esetben összerakhat, hanem ormótlanul jeleznek mindent két epizóddal előre. Ennél is nagyobb probléma azonban, hogy az egész történetvezetés ismerős alapokból építkezik, gyakorlatilag az összes fordulat látható előre, konkrét megoldások, történetszálak köszönnek vissza más produkciókból (van egy tényleg szinte karikaturisztikus jelenet, amikor a "háttérhatalmak" egy akváriumfalú szobában döntenek a világ sorsáról).
jakedave 2021. 02. 21 15:58 olvasottság: 943x A nyomasztó krimik/thrillerek/horrorok gyártásában tagadhatatlanul a skandinávok járnak az élen Európában. Mindig izgatottan várjuk, milyen új darabbal örvendeztetnek meg minket az északiak. Ezúttal Svédország jelentkezett be az ügyeletes rémisztgető szerepére, és cseppet sincs lagom érzésünk. Egy (mondhatni) romantikus lánykéréssel indul a mű, de eltelik másfél év, és az idill elillan: Nadja és David kapcsolata hullámvölgybe került. Ám mint kiderül, Nadja gyermeket vár, így muszáj rendbe hozniuk a házasságukat. David előáll egy jó ötlettel: utazzanak el egy romantikus kirándulásra, sarki fényt nézni a havas hegyekbe. Már a "nyaralás" eleje sem zökkenőmentes, de az igazán nagy galiba csak ezután jön: az esti sátrazás közben felfigyelnek egy vörös lézerpontra, ami kísértetiesen hasonlít a mesterlövész puskák célzófényére... és hamarosan el is dördül az első lövés. Nadja és David pokoljárása megkezdődik. S habár a filmben a legtöbb horrorklisé felfedezhető (így a lerobbant benzinkút, a baljós idegenek, a furcsa fogadósok és egy kutya, aki megérzi a veszélyt), a Red Dot mégis kiemelkedik a modern horrorfilmek tömegéből: gyomorszorító, fájdalmas és ördögien szadista.