Robert Pattinson teljesen romlott lett Úgy tűnik, Cronenberg nem zár be minket az egész játékidőre egy limuzin belsejébe, és nem fukarkodik a durvulással: Pattinson figurája meg sem lepődik azon, amikor egy meztelen nő pisztolyt fog rá, mert olyan kemény, hogy a saját tenyerét is átlövi, mindenféle szexuális kalandokba keveredik, aztán pedig belehugyozik a saját kocsijába. A film Franciaországban május 23-án kerül a mozikba, ami elég egyértelműen arra utal, hogy a világpremierje a május 16-án kezdődő cannes-i filmfesztiválon lesz. Viggo Mortensen: Kíváncsi vagyok a Tiszántúlra A Gyűrűk Ura Aragornját nem törte össze, hogy A hobbitból kimaradt, viszont legalább eljátszhatta Sigmund Freudot a magyar mozikban most bemutatott Veszélyes vágy című filmben. Az 53 éves Viggo Mortensen arról mesélt az [origo] filmklub riporterének, miért segíti a műorr a színészetet, hogyan kell jól használni a hirtelen jött népszerűséget, és azt is elárulta, szívesen élne a kétszáz évvel ezelőtti Magyarországon.
Michael Fassbender és Keira Knightley a Veszélyes vágy -ban A nyitójelenetben mindjárt az arcunkba kapjuk az éppen a zürichi elmegyógyintézetbe szállított Spielrein hisztériás rohamát. Knightley mindent bedob, és a film során végig lejátssza a vászonról két férfi partnerét, pedig attól még, hogy a hisztériás nő szerepe sokkal látványosabb, mint az orvosoké, nem feltétlenül kéne, hogy így legyen. Jung rögtön meglátja paciensében a lehetőséget, hogy az újfajta, kizárólag beszélgetésen alapuló gyógymódot kipróbálja rajta, és már meg is kezdődik Spielrein analízise. Még egy perce sem beszélgetnek Junggal, máris arról számol be, hogyan fenyítette őt gyerekkorában az apja, és ezzel elkezdi felfejteni saját problémáját. Ha ez ilyen ripsz-ropsz menne, rég felkopott volna az analitikusok álla. Mivel Cronenberg száz percben akarta feldolgozni kilenc év történetét, a sietség érthető, viszont a film mélységének rovására megy. Egyszerűen nem elég a játékidő az összes téma kibontására, és különösen ironikus, hogy egy mélylélektanról szóló film az időspórolás érdekében kénytelen frappáns beköpésekre hagyatkozni egy pszichológiai elmélet fejlődésének vagy egy kapcsolat alakulásának bemutatásában.
David Cronenberg meglepően visszafogott kamaradrámájában a világ leghíresebb lélekgyógyászai is kiszolgáltatottak a saját vágyaiknak, Keira Knigthley-t pedig elfenekelik és élvezi. Veszélyes vágy, kritika. A Veszélyes vágy története az a típusú sztori, ami elé a "megtörtént események alapján" feliratot szokták illeszteni, hiszen a hősei a valóságban is léteztek, egymás között váltott leveleik fennmaradtak, sőt egy részük még a filmbe is bekerült. Sigmund Freud a pszichoanalízis atyjaként talán a legtöbbet tette a történelemben az emberi lélek feltárásáért és az elfojtott ösztönök világának megismeréséért - és mivel gyakorlatilag mindent a szexualitásra vezetett vissza, a szemérmes és polgári századelőn ezzel alapos felfordulást okozott. Carl Gustav Jung Freud tanítványaként és potenciális szellemi örököseként kezdte a pályáját, de később szembefordult a mesterével, annak elméletét pedig kiterjesztette a szexualitáson túlra is, megalkotva olyan máig érvényes fogalmakat, mint a kollektív tudattalan.
Howard Shore zenéje pedig sötéten emlékezetes dallamokat teremt. A színészek is egytől egyig a legjobbjukat hozzák - Keira Knightley egy lelkileg rendkívül bonyolult szerepet tesz hitelessé, és még az előreugró állkapcsa miatt számára rendkívül előnytelen vicsorgást is bevállalja. Michael Fassbenderről ismét lehetetlen levenni a szemet, de a legkellemesebb meglepetést Viggo Mortensen okozza a morózus és öntelt Freud ihletett megformálásával. A film amúgy rendkívül ígéretesen indul: izgalmas Jung figurája, a felbukkanó női beteg problémái és az elfojtott szexualitás ütközése a személyes értékrendekkel és társadalmi elvárásokkal is sokat ígér. Ebből azonban kevés teljesül be, Cronenberg mintha nem tudta volna eldönteni, miről is akar igazából filmet készíteni. A két pszichológus közti szakmai vita abszolút felszínesen kerül bemutatásra, a két férfi barátságának alakulása pedig túl sovány történet, ráadásul nagyrészt leveleken keresztül zajlott. Jung és Sabine szerelmi viszonya lehetne a cselekmény fő szála, de itt pedig érthetetlen időugrásokat alkalmaz a film (például egyik pillanatban épp csak összejön Jung és a nő, majd a következő jelenetben már évekkel később vagyunk és állandó szeretők), amivel elveszi tőlünk az igazi megismerés és érzelmi azonosulás lehetőségét.
A keresés nem eredményezett találatot. Ennek az alábbi okai lehetnek: • elírtad a keresőszót - ellenőrizd a megadott kifejezést, mert a kereső csak olyan termékekre keres, amiben pontosan megtalálható(ak) az általad beírt kifejezés(ek); • a termék megnevezésében nem szerepel a keresőszó - próbáld meg kategória-szűkítéssel megkeresni a kívánt terméktípust; • túl sok keresési paramétert adtál meg - csökkentsd a szűrési feltételek számát; • a keresett termékből egy sincs jelenleg feltöltve a piactérre; • esetleg keress rá hasonló termékre.
25. Georges Simenon: Maigret és az idős hölgy Az előző kötet kapcsán már említettem, hogy Maigret nem magányos típus, hanem csapatjátékos, aki nem habozik feladatokkal ellátni beosztottjait, ha az éppen aktuális ügy megkívánja. Ám... Galgóczi Móni | 2004. 24. Jorge Luis Borges: A homály dicsérete (Költemények) Rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut az olvasásra. Főleg a versek szorulnak háttérbe, pedig ha belegondolunk, elolvasásuk maximum 15 percet vesz igénybe. És sokszor nem is feltétlenül... a2t | 2004. 24. Iain M. Banks: Sötét háttér előtt Hmm. Nem csak a háttér sötét. A jövő is sötét, a múlt is sötét, és a borító is sötét. Banks mostani regényében egy olyan világba kerülünk, ahol megengedett a bíróság által szentesített... Galgóczi Tamás | 2004. 23. H. N. Beard és D. C. Kenney: Gyűrűkúra Amikor jó tíz évvel ezelőtt megjelent a Gyűrűkúra, valahol az első fejezet közepénél elakadtam. Azóta sikerült (remélem) fejlődnöm valamicskét, így a második kiadást nem csupán sikeresen... Galgóczi Tamás | 2004.