Fontos hatóanyagok a krémben Hidratálók: Hydrolyzed Keratin, Glycerin, Propylene Glycol Kémiai hámlasztók: Citric Acid Vitaminok: Panthenol Összetevők megmagyarázva A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző. Kókuszból előállítható, tisztítókban, szappanokban és samponokban gyakran használt felületaktív anyag és emulgeálószer.
Az összetevővel kapcsolatban felmerült, hogy az arra hajlamosaknál allergiás, ekcémás tüneteket (kontakt dermatitist) válthat ki. Lauryl alkoholból előállított tisztítószer, emulgeálószer, felületaktív anyag. A benzil-alkohol egy szerves vegyület, a legegyszerűbb aromás alkohol, mely bizonyos gyümölcsökben és teákban természetesen is megtalálható. Színtelen, kellemes, virágos illatú folyadék. Remek antibakteriális és gombaölő tulajdonságának köszönhetően a kozmetikumokban elsősorban tartósítószerként használt összetevő. Jobb elkerülni, mivel kontakt allergiás reakciókat válthat ki. Természetes illatosító anyagok keveréke (citrusolaj (d-limonene) és fenyőfa vagy mentol (l-limonene). A kutatások ellentmondóak azzal kapcsolatban, hogy rákellenes vagy éppen hogy rákot okozó anyag szájon át bevéve. Jobb elkerülni, mivel kontakt allergiás reakciókat válthat ki. Szintetikus lila festékanyag. Az EWG adatai szerint a bőrre káros, mérgező hatással lehet. Az összetevőleg elsősorban hajápolási termékekben találkozhatunk.
Japánkeserűfű Fallopia dumetorum – Thomé, Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz, 1885 Rendszertani besorolás Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales) Család: Keserűfűfélék (Polygonaceae) Nemzetség: Fallopia Adans. Fajok Lásd a szövegben Hivatkozások A Wikifajok tartalmaz Japánkeserűfű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Japánkeserűfű témájú kategóriát. A japánkeserűfű (Fallopia) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjának egyik növénynemzetsége. 12-15 faját gyakran a sensu lato értelmezett Polygonum nemzetségbe sorolták, mások csak a Fallopia sectio Reynoutriát tekintik japánkeserűfűnek. Lágy szárú évelő növények, lágy és fás szárú kúszónövények tartoznak ide. Az északi félgömb mérsékelt és szubtrópusi területein honos. Több fajuk özönnövény, különösen az ártéri japánkeserűfű Európa és Észak-Amerika területén. A nemzetség nevét a padovai botanikus kert felügyelőjéről, Gabriello Fallopióról, avagy Fallopiusról kapta.
Morfológiai jellemzés [ szerkesztés] Egy régi mozdony Beekbergen (Hollandia), túlnőtt "fallopiá"-val. Néhány évvel ezelőtt ez a hely még fallopia-mentes volt, lásd Google Maps Az ártéri japánkeserűfű a keserűfűfélék családjába tartozó özönfaj. A 2 méter körüli nagyságot is elérő lágyszárú évelő, melyek 1-2 méter hosszú gyökeret és oldalirányban rügyeket tartalmazó rizómákat növesztenek. Az ezekből fakadó hajtásrendszerek összefüggő sarjtelepeket alkotnak. Száruk felálló, vastag, alul üreges, legalul levél nélküli. Leveleik nagyok, bőrneműen kemény szövetűek, széles vagy megnyúlt tojásdadok, többé-kevésbé kihegyezettek, ép szélűek. A száron levők szórt állásúak és nagyobbak, mint az oldalágakon levők, amik kétsorosan állnak. Apró, 4 mm széles, tejfehér leplű virágaik 40–100 cm hosszú bugavirágzatot alkotnak, de oldalágaikon mellékvirágzatokat is viselnek. Funkcionálisan kétlakiak. Csak a termős virágokat viselő példányokon képződnek a három szárnyat viselő makkocskatermések. A fajoknak nektáriumaik is vannak.
Származás, elterjedés [ szerkesztés] Az ártéri japánkeserűfű Kelet-Ázsiában őshonos. Innen hozták be 1823-ban Európába egy holland botanikus kertbe. Később dísz- és takarmánynövényként is terjesztették. Mára Európa- és Észak-Amerika-szerte meghonosodott. Főleg a domb és alacsonyabb hegyvidékeken gyakori. Nálunk a Dunántúlon, és a középhegységekben terjedt el leginkább. Életciklus [ szerkesztés] A magyar flóra legmagasabb, többször virágzó (polikarpikus), évelő, lágyszárú növényei. Geofiton életformájuknak köszönhetően kiterjedt, fásodó gyöktörzsrendszerükkel telelnek át. Áttelelő rügyekből fejlődnek ki tavasszal az új hajtások, amik április elejére gyors növekedést eredményeznek. A fásodó tövű szárak az alsó részükön idővel parásodnak, és később kifejlődnek az oldalhajtások is. Közben a főszár alsó levelei lehullnak. Júniusban kezdődik el a rovarmegporzású virágzat fejlődése. A termések szeptember-októberben érnek be, majd novemberre hullnak el. Széllel terjedő, szárnyas makkocskatermésük van.
ártéri japánkeserűfű translations ártéri japánkeserűfű Add Japanese knotweed noun en plant A projekt keretében megtörtént a vallóniai inváziós fajok listáján szereplő növényfajok kiirtása vagy ellenőrzés alá vonása, különösen a kései meggy (Prunus serotina), a nyáriorgona (Buddleja davidii), a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum), a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), az ártéri japánkeserűfű (Fallopia japonica), a vesszős aggófű (Senecio inaequidens) és bizonyos mértékben a fehér akác (Robinia pseudoacacia) vonatkozásában. Under the project the growth of plant species on the Walloon list of invasive species was eradicated or brought under control, in particular, the black cherry (Prunus serotina), the summer lilac (Buddleja davidii), the giant hogweed (Heracleum mantegazzianum), the Himalayan balsam (Impatiens glandulifera), the Japanese knotweed (Fallopia japonica), the narrow-leaved ragwort (Senecio inaequidens) and, to a certain extent, the black locust (Robinia pseudoacacia).
A kézi kihúzás nehézkes, a kiásás több eredménnyel járhat. A szár levágása viszont a rizómák növekedését okozza. Főleg tavasszal, a kihajtási időszakban érdemes birkákkal, kecskékkel, szarvasmarhákkal legeltetni. Brit szakirodalmi források kéthetes gyakorisággal javasolják a kaszálást. Az ártéri mézevő "(Ptilotula penicillata)" a madarak osztályának a verébalakúak "(Passeriformes)" rendjébe, ezen belül a mézevőfélék "(Meliphagidae)" családjába tartozó faj. Besorolása vitatott, a "Lichenostomus" nembe tartozott "Lichenostomus penicillatus" néven, áthelyezése az új nembe még nem terjedt el igazán. A "Meliphaga" nemben is szerepelt "Meliphaga penicillata" néven. Leveleik nagyok, bőrneműen kemény szövetűek, széles vagy megnyúlt tojásdadok, többé-kevésbé kihegyezettek, ép szélűek. A száron levők szórt állásúak és nagyobbak, mint az oldalágakon levők, amik kétsorosan állnak. Apró, 4 mm széles, tejfehér leplű virágaik 40-100 cm hosszú bugavirágzatot alkotnak, de oldalágaikon mellékvirágzatokat is viselnek.
Vissza a kategória többi kérdéséhez » Még több kérdés és válasz »