Az ügyben 2020. december 31-én kiadott, fotókat is tartalmazó rendőrségi közlemény az alábbi linken érhetők el: # Kép:
Én rögtön levágtam rajta de ezeken a lányokon nem láttam hogy megviselte volna őket sőt mindegyik elég kapható volt rá. Amikor otthon elmondtam anyám kitört magából és le akart menni vidékre hogy elássa a baját de megkértem hogy ne csináljon botrányt attól nekem nem lesz jobb. így csak telefonon hívta fel a fiút persze mindent tagadott de azért a hangján lehetett hallani a bűntudatot meg hogy be van ijedve nagyon hogy feljelentsük. 25 éves no 2002. De az én kérésemre nem lett botrány csak a nénikémnek mondtuk el persze ő rögtön azzal jött ha ez igaz, miért nem rögtön szóltam elmondtam hogy féltem elmondani mert azt dumálta belém a fiú hogy engem fognak hibáztatni ha kiderül persze 5-éves fejjel elég szépen el hitette velem.
Ha saját szemével szeretné látni, hogy sikerült a kőkorszaki hölgy rekonsrtukciója, akkor a svédországi Västernorrland Múzeumban keresse. A nő ruhája csak feltételezés /Fotó: Oscar Nilsson Ez is érdekelheti: Lecsapott a fekete halál: pestisjárvány sújtotta az európai civilizációkat kőkorszak őskor nő rekonstruálják koponya régész
Nemes Nagy Ágnes: Madár Egy madár ül a vállamon, Ki együtt született velem. Már oly nagy, már olyan nehéz, Hogy minden léptem gyötrelem. Súly, súly, súly rajtam, bénaság, Ellökném, rámakaszkodik, Mint egy tölgyfa a gyökerét, Vállamba vájja karmait. Hallom, fülemnél ott dobog irtózatos madár-szive. Ha elröpülne egy napon, Most már eldőlnék nélküle.
Ám az elkészített "szobrok" vagy "képek" sosem pusztán az istenek ábrázolásainak szerepét töltik be, hanem ők az istenek maguk, az isteneket teszik jelenvalóvá (Horváth). A Szobrokat vittem című vers e megközelítésből is válik értelmezhetővé, s alighanem innen érthetjük meg a Napforduló Ekhnáton ciklusának jelentéslehetőségeit is. Ezzel összefüggésben e lírában nemcsak arról van szó, hogy a dolog/tárgy cselekvő és létező, hanem arról is, hogy a dolog vagy tárgy maga lesz az ember megváltója. Nemes Nagy Ágnes fák vers 10. osztályos vers?. Nem "ő" van az embernek alárendelve, hanem ellenkezőleg: az ember szorul rá a tárgyra, a dologra. Erre talán a legszebb példa a Széndioxid című verse: "Csak a növény a tiszta egyedül, / nem ismer kategóriát. / S a bűnös széndioxidot / éjszaka mégis ő cseréli át. / Tisztán ragyog reggel az égi sátor / a tölgyek néma megváltástanától. " Mint látható, a dolog/tárgy Nemes Nagynál sokszor a növény, vagyis az élő anyag formájában jelenik meg. Legismertebb mintája ennek a fa motívuma, amely életművének számos verscímét alkotja ( Diófa; Ecetfa; Tölgy; Éjszakai tölgyfa; Fenyő; Fügefák stb.
Fent lakik ő a padláson, van szobája harminchárom, kanyarog erre, kanyarog arra, végignézi, végigjárja, körbe, körbe, a világra. Ennél többet ki látott? Harminchárom ablakon át azon is túl? Igen, igen, Bors néninek kertje van. Bors nénié három mályva, rózsaszínű, lila, sárga, piros babot, fehér babot, mit Bors néni felfuttatott? karján van egy kar-óra, azon méri hány perc alatt Minden kedden, minden kedden ül Bors néni kint a kertben. Üldögél ő csöndbe, szépen háromlábú suszterszéken. Fényes holdat vár az égen, és ha a hold végre feljön, felszáll ő a suszterszéken, mint egy háromlábú felhőn. Hogyha foltos a hold képe, gyorsan pattan fel a székre, minden kedden, kedden éjjel, végigtörli kendőjével. Nemes Nagy Ágnes: Kamszságok, Október - diakszogalanta.qwqw.hu. Aztán kézenfogva, lassan, és az égen sétálgatnak mindaketten. A padláson, ahol a nyikorgó szekrény lakik, a padláson, ahol a kitömött kecskefej lakik, ahol a drót, a pók, a fűrész, a Drótpókfűrész lakik, ahol a nagy, fekete Hogyishívják lakik, csak egy kicsikét tovább, a padláson a tetőkertben egy citromfa lakik, egy Titilla nevű, aranyfülű macska lakik, a fehér szobában Bors néni lakik, a nagy, kék, Kékvilágos Világ lakik.
Ágai Ágnes Kamaszságok Addig nyújtózzál, amíg a takaród ér - intelmez Apa. No igen. Ki mint veti ágyát, addig ér a takarója. De hát miért? - kérdezte Anya. Csak - feleltem, és vállat vontam. Nem értelek - rázta a fejét, és sírni kezdett. Az anyák csak addig értik a gyerekeiket, amíg azok nem tudnak beszélni. Megkérdeztem egy legyet, miért röpköd és zümmög szüntelen, lám, a pók csendben, nyugodtan szövöget, megalapozza a jövőjét. Mire ő azt mondta, hogy ne ezópuszkodjak, mindenkinek más a bioritmusa. A legyet átirányítottam Apához. Nem szeretem azokat a felnőtteket, akik úgy kezelik a kamaszkort, mint egy lábon kihordott gyermekbetegséget. Nem értem a szüleimet, ha mindent olyan jól tudnak, miért olyan tanácstalanok? Akármit csinálok, rossz: ha tűnődve heverészek, tétlen naplopó vagyok, ha teszek-veszek, sosincs maradásom, ha véleményt mondok, nekem semmi se jó, hogyha hallgatok, nincs ítéletem. Megdörzsöltem a hőmérőt, hogy Anya lázasnak higgyen, és babusgasson. De ő azt kérdezte: matekdolgozat?