Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben. De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar. - Repüljünk haza - mondta a sárga pillangó, s ijedten pergette szárnyát. - Minél gyorsabban - mondta a piros is, a fehér is, s elindultak gyors szárnyalással. Tavaszi mese: A három pillangó - Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek. Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt, s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban s jobban szakadt. - Menjünk a sárga tulipánhoz - mondta a sárga pillangó -, az majd bebocsát. S a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki: - Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. De a tulipán így felelt: - A sárgának meg a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem. Erre a sárga meg a piros pillangó összenézett, majd így felelt a szívtelen tulipánnak: - Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, mi is kint maradunk! A tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki.
Az eső pedig mind sűrűbben szakadt. - Menjünk a liliomhoz - mondta a fehér pillangó. Ázva-fázva elvergődtek a liliomhoz, s szépen kérlelni kezdték: - Kis Lili, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. De a liliom így felelt: - A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem. Erre a fehér pillangó így felelt: - Ha a testvérkéimet nem fogadod be, én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem elhagyjuk egymást. A szívtelen liliom csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Továbbvergődtek hárman csuromvizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze-összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek-botlottak fűszálról fűszálra, s egy-egy lapu alatt húzták meg magukat, de a szél oda is besüvöltött, s be-becsapott az eső. Süss fel, nap, süss fel, nap, szárogasd meg szárnyamat, nyisd ki a virágokat! A 3 pillangó. - könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő kérését, s annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egykettőre megszárította.
Az eső pedig mind sűrűbben szakadt. – Menjünk a fehér tulipánhoz! - mondta a fehér pillangó. Ázva – fázva elvergődtek a tulipánhoz, s szépen kérlelni kezdték: – Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől! – A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem. Erre a fehér pillangó így felelt: – Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mint semhogy elhagyjuk egymást. A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott. – Menjünk a piros tulipánhoz! - mondta a piros pillangó. A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki: – Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől! De a szívtelen tulipán így felelt. – A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem. – Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok! A 3 pillangó mese tervezet. - mondta a piros pillangó is. Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben.
Az erősek kézíja meggyőzettetett, és az erőtlenek felövedzének erősséggel. Ki volt a kereszténységnek ez a hatalmas istápja és Isten után szabadító Esztere? Nem más, megismérte a keresztény néppel az akkori I. Innocentius nevő szentséges pápa, hanem az Úr Jézusnak szent Anyja, a mindenkor szeplőtelen Szűz Mária. [Szentséges Szűz Mária…] Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál. Ki mindenkor szépen, úgy virágoztál, Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél. Imádd Jézust értünk, akit te szültél. Szép liliomszál, szüzek virágja. Katolikus Egyházi Ünnepek - Január. Könyörögj érettünk, istennek anyja. Ó mely ékes vagy Mária, bűnösöknek szószólója. Énekelte: Simon Ferenc Józsefné Fazakas Ilona Oh szép Jesus ez drága nevedért, kely-fel népedért: Oh Mária, Jesus erejével, tégy jót népeddel: Hogy ez új esztendöben minden ügyeinkben, Lehessünk Jesus drága kedvében. Oh szép Jesus, kik áldgyák nevedet, tarts hiveidet: Oh Mária, Jesusnak szent Annya, országunk tornya: Uj esztendö részében, kezdetin s' végében, kérj, hogy vegyünk jót testben, lélekben.
A nagykán váratlan halála miatt az ellenség sietve távozott hazánkból, a királyi pár pedig fogadalmához híven az akkor 3 éves Margitot a domonkos nővérek gondjaira bízta Veszprémben. IV. Béla kolostort építtetett leánya részére a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete), és itt tett fogadalmat 1254-ben. Margit kitartott szülei fogadalma mellett és sorban visszautasította a kérők házassági ajánlatait. Ezáltal bizonyította, hogy teljesen szabadon és szívének teljes odaadásával szentelte magát az Úrnak. Margitot környezete az önfegyelmezés és a keresztény szeretet példaképének tekintette. Napjait munkában és imádságban töltötte. Egy szolgáló így mesélt róla:,, Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok. '' Az alábbi elvek szerint élt: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. Alázat, és a betegek semmitől sem vissza nem riadó szeretetteljes szolgálata jellemezte. Imájában az Úrral beszélgetett, és tanította: "Ajánld tested és lelked az Úrnak, és szíved mindig legyen nála, hogy sem halál, sem bármely teremtmény el ne válasszon téged az Isten szeretetétől. "
A háborúval darabokra szaggattuk a Föld kertjét, a bűnnel megsebeztük Atyánk szívét, aki azt akarja, hogy egymás fivérei és nővérei legyünk. Közönyössé váltunk mindenkivel és mindennel szemben, kivéve saját magunkat. És szégyenkezve mondjuk: bocsáss meg nekünk, Urunk! A bűn nyomorúságában, erőfeszítéseinkben és törékenységünkben, a rossz és a háború gonoszságának misztériumában te, Szent Anya, emlékeztetsz minket arra, hogy Isten nem hagy el minket, hanem továbbra is szeretettel tekint ránk, arra vágyva, hogy megbocsásson nekünk és felemeljen minket. Ő az, aki téged nekünk adott, és Szeplőtelen Szívedbe menedéket helyezett az egyház és az emberiség számára. Az isteni jóság révén te velünk vagy és a történelem legszűkebb kanyarulataiban is gyöngéden vezetsz bennünket. Hozzád fordulunk tehát, kopogtatunk Szíved ajtaján, mi, kedves gyermekeid, akiket soha nem fáradsz el meglátogatni és megtérésre szólítani. Ebben a sötét órában jöjj segítségünkre és vigasztalásunkra! Ismételd el mindannyiunknak: "Talán nem vagyok itt én, aki a te Anyád vagyok? "