A grunge egykori nagy hősei közül hozzám mindig az Alice In Chains állt a legközelebb, annak ellenére, hogy egy időben megrögzött soundgardenista voltam, az akkori társaság egyensúlyának megőrzése miatt. Aztán a 'garden elkúszott mellőlem, az AIC-től meg minden lemez favorit – bár tény, hogy ugye nincs belőlük túl sok. És ebből a kevésből is három már "új korszakos". Előre leszögezem, hogy nagyon, sőt, NAGYON szeretem a William DuVall-lal készült albumokat. Jó ideig morzsolgattam magamban, hogy mi az, ami ennyire megfogott 2009-ben a Black Gives Way To Blue -ban, aztán jött a hirtelen megvilágosodás: azon kívül, hogy ízig-vérig Alice In Chains a zene, a hangulata (mondhatnám azt is, hogy kisugárzása, mert pontosan illik ez a jelző is rá) pozitív és életigenlő, a korábbi korszak(nak megfelelő) depresszív atmoszféra helyett. Mondhatnám azt is, hogy ez az AIC v2. 0, egy továbbfejlesztett verzió, ami jobban is esik mostanában, mert én sem szeretek már depresszíven merengeni az élet nagy dolgain úgy, mint a '90-es években.
De át kellett állítani pár érzékelőt belül a fejemben, hogy megértsem ez ma az Alice In Chains. Ide vehetjük még a dalszövegek által vetített, számolatlan személyes élményt, akkor lassan kitisztul a kép, és rájövök, ez egy önvallomás, egy kitárulkozás arról a helyzetről, ahol most Cantrell tart. Szinte teljesen magányosan az általa is kialakított zenei színtéren. Ezernyi fájdalommal, olyan végtelenül és sebezhetően őszintén, hogy az embernek az első pillanatokban megdöbbeni sincs ideje. Lassan vált számomra világossá, mit is akartak átadni nekem, és sok százezer rajongónak ezzel a lemezzel. Olyan helyen van most az Alice In Chains, ahol csak nagyon kevesen vannak. Abból a szemszögből a világ valahogy így néz ki. Sokszor érzem én is hasonlóan magam, de picit megleptek ezzel a dalcsokorral. Ezt nem is tagadom. Nem tudom mire számítottam, viszont ez a lemez mellbeverős, nyílt és a maga módján lehengerlő. Ettől zseniális társaság az AIC, köszönet érte. Értékelés: 5/5 infók: tracklist: 01. The One You Know 02.
Aztán a Fly fel is oldja ezt a brutális hangulatot, az első akusztikus nóta ez a sorban, és igazából önmagában nem is rossz. Csak azért érzem kicsit gyengécskének, mert ilyen téren annyira zseniálisakat alkottak már, hogy bizony nehéz minden egyes alkalommal felnőni hozzá, még ha nem is más a mérce, mint ők maguk. Ettől függetlenül jól esett hallgatni, és jó helyen is sütötték el. S ha már úgyis annyi szó esett a múltidézésről, a refrén végén, egészen konkrétan a "They paved the road with fool's gold" sornál egyből úgy rázott ki a hideg, mint amikor a Breaks My Backet hallgattam a Boggy Depotról. Még azt is el tudom képzelni, hogy nem is véletlen ez teljesen. Video of Alice in Chains - Drone (OFFICIAL 2018) A Drone bluesos hangulatú nyitótémája egyszerre hozta magával a Hate To Feel hangulatát a réges-régi, Facelift előtti demók atmoszférájával, amikor még ők is bőven a saját útjukat keresték. Aztán mégis átfordul valami teljesen másba. Mintha csak be szeretnének minket palizni. "Azt hitted, hogy most hallasz egy olyan számot, ami mintha csak a Dirtről maradt volna le.
megjelenés: 2018 kiadó: BMG pontszám: 10 /10 Szerinted hány pont? Lehet, merészség azt kijelenteni, hogy a DuVall-féle lemezek közül ez az új a legtartalmasabb, legjobb, legmélyebb, leginkább magával ragadó – ki-ki ízlése szerint alkalmazza a jelzőket, és biztos, hogy egy év múlva újra meg fogom vizsgálni ezt a kérdést, de jelenleg annyira közel érzem magamhoz ezeket a dalokat, mint mondjuk egy minden idők best of AIC válogatását. Mindenesetre a valóban túlzó jelzőket mellőzve főhajtás illeti Jerry Cantrellt, hogy ilyen mélyre engedett bennünket a saját legbenső intim szférájába – a lelkébe –, amihez elég csak beleolvasni pár dalszövegbe. Noha ízig-vérig Alice In Chains a zene, néhány "apróságot" tekintve, amelyek a lemez fő csapásvonalát is megadják, azt mondanám, hogy ez összességében több. De minél több? A soknál több? Úgy érzékeltetném, hogy más, rájuk korábban nem jellemző ízeket is megvillantanak, ez pedig magasabbra helyezi ezeket a dalokat. (És megint, minél magasabbra? Mi a magasság mércéje egyáltalán?... )
Az egy dolog, mindenki tudja, hogy a legjobb lírai dalokat a rockzenészek tudják írni, ám megkockáztatom, hogy az All I Am olyan szintű mű, amilyet a rockzene, illetve minden egyéb zene történetében csak nagyon keveseknek sikerült alkotni. Ha ilyen dalokat tudnak írni 2018-ban, akkor nincs miért aggódni. Mélységesen szép és magával ragadó, de van benne egy adagnyi fájdalom is, mindez tökéletesen ötvözve. Megjegyzem, ez benne volt a zenekarban. Amikor 2016-ban kijött tőlük a Rush-feldolgozás, a Tears, már akkor az járt a fejemben, hogy milyen nagyszerűen elkapták a dal hangulatát. Érdemes azt a szerzeményt is meghallgatni, annak is nagyobb nyilvánosságot kellett volna kapnia. De vissza az All I Am-re! Ha létezne, illetve ha olyan hatása lenne az MTV-nek (a félreértések elkerülése végett, a Music Television-re gondolok), mint volt a '90-es évek elején, akkor ez a dal minden kaput megnyitna a zenekar előtt. Az album hangzásáról különösebben nem akarnék írni: kiváló, ahogy azt sejteni lehet.
És ez ebben a formában mélyebbre mar, mint bármi más. Élőben az életigenlést hozzák, legalábbis amikor koncerten találkoztunk ( 2009 és 2018), ezt mutatták nekem, és ugyan ez a két alkalom elképesztően kevés, de igyekszem bővíteni a közös randevúkat, addig is innen üzenem egy esetleges legközelebbi találkozás bevezetéséhez: Hello, Jerry!...
A nevezetes írás 1865. április 16-án, névtelenül jelent meg a Pesti Naplóban. Deák egy nappal korábban az Angol királynő szállóban mondta tollba gondolatait Salamon Ferenc újságírónak; azért választotta a diktálást, hogy a kézírást ne ismerjék fel. Deák lényegében a bécsi Botschafter című lap egy héttel korábbi cikkére válaszolt, amely felelevenítette a "jogeljátszás" elméletét, és azzal vádolta a magyarokat, hogy lételemük a szakadárság, történelmükön egy teljesen értelmetlen "elkülönző vágy (Sonder-Zug) vonul végig". Deák leszögezte, hogy Magyarország mindig ellenállt, s mindig is szembe fog szállni a beolvasztási törekvésekkel, de ezt nem szabad azonosítani a végső elszakadásra való törekvésekkel. Kijelentette: "Egyik czél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Miért született meg Deák Ferenc húsvéti cikke? | kpe.hu. Másik czél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepélyesen biztosít, s melyekből többet elvenni, mint a mit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem czélszerű. "
Ez pedig szükségszerűen azt jelentette, hogy ha a közös érdek megkívánja, akkor akár a "48-ból" is képesek engedni, amikor újratárgyalják Magyarország birodalombeli helyzetét. A Botschafter április 9-i cikke, amely végül is "kiprovokálta" Deák Ferenc írását, tökéletes időpontban érkezett a kiegyezési tárgyalások előmozdításának szempontjából. A húsvéti cikk közlése előtt Deák már hónapok óta titkos megbeszéléseket folytatott a bécsi udvar küldöttjével, Augusz Antal báróval, és rajta keresztül kinyilvánította "egyezkedési hajlandóságát" az uralkodó felé. Husvéti cikk - Lexikon ::. A Pesti Naplóban megjelent írás így sokkal inkább arra szolgált, hogy a nyilvánossággal is megismertesse a "haza bölcsének" elképzeléseit, és felmérje a közvélemény reakcióit. A húsvéti cikk – kedvező – fogadtatása jelzés volt Ferenc József számára, hogy Deák segítségével esélye nyílhat a magyarok "megbékítésére" és a birodalom hosszúra nyúlt átszervezésének lezárására. Mennyit tud valójában a történelemről? Tegye próbára tudását a Rubicon Próba kvízjátékban!
A sajtóhadjárat részeként jelent meg a centralista kötődésű Botschafter című lap 1865. április 9-i írása is, amely szokás szerint felrótta Magyarországnak a birodalom berendezkedésével szemben tanúsított ellenállását. 1865. április 16. | Megjelenik Deák Ferenc Húsvéti cikke a Pesti Naplóban. Az írás azzal vádolta a magyarokat, hogy történelmükön "egy elkülönző vágy vonul végig", amely teljesíthetetlen és jogtalan követelésekre sarkallja őket Ausztriával szemben. A cikk különös hangsúlyt helyezett arra, hogy Deákék "makacskodása" a birodalom jövőjét veszélyezteti, tehát a Botschafter úgy igyekezett ellenszenvet kelteni a magyar törekvésekkel szemben, hogy azokat a közös érdekekkel állította ellentétbe. A támadó hangvételű cikk ugyanakkor akaratlanul is Schmerling és a kormány ingatag helyzetére mutatott rá, amelynek 1865 tavaszán egyszerre kellett szembenéznie Ferenc József fokozódó türelmetlenségével és az alkotmányos reformokat keveslő osztrák közvélemény elégedetlenségével. A közbizalom megrendülésével magyarázható, hogy Deák válasza, a húsvéti cikk végső soron megpecsételte a centralisták sorsát, és néhány hónap után lemondásra ösztönözte Schmerlinget.
A közbizalom megrendülésével magyarázható, hogy Deák válasza, a húsvéti cikk végső soron megpecsételte a centralisták sorsát, és néhány hónap után lemondásra ösztönözte Schmerlinget. A húsvéti diadal 1865. április 16-án, húsvétvasárnapon a Pesti Napló címlapján egy szerző nélküli cikk jelent meg, amely a Botschafter egy héttel korábban közölt írására válaszolt. Deák Ferenc a publicisztika megjelentetésekor inkognitóban akart maradni, és jelentős óvintézkedéseket tett annak érdekében, hogy szerzőségét a lehető legtovább titokban tarthassa. Azért, hogy kézírásával ne árulja el magát, a cikket tollba mondta bizalmasának, Salamon Ferenc újságírónak, és így juttatta el azt a Pesti Napló szerkesztőségébe. Persze hosszú távon minden elővigyázatosság hiábavalónak bizonyult. Az írás jellegzetes stílusa és a lap közismert politikai irányultsága alapján az olvasók hamar rájöttek, hogy Deák Ferencet olvassák. Így aztán a húsvéti cikk a magyar sajtótörténet egyik legjelentősebb alkotásává, Deák államférfiúi munkásságának egyik legfényesebb ékkövévé vált.
1906 Nagy képes milleniumi arcképcsarnok Rubicon - Aquila-könyvek Bp., 1999