Felső palást 10 és 660 kilométer közötti vastagságú. A Mohorovicic (penész) diszkontinuitásnál kezdődik. Magas a hőmérséklete, így az anyagok hajlamosak bővülni. A felső palást külső rétegében. A litoszféra része, neve pedig a görögből származik lithos, ami kőt jelent. Ez magában foglalja a földkéreget, valamint a köpeny felső és hideg részét, amelyet litoszférikus palástként különböztetnek meg. Az elvégzett vizsgálatok szerint a litoszféra nem folyamatos burkolat, hanem lemezekre van osztva, amelyek lassan, évente néhány centiméterrel mozognak a Föld felszínén. A litoszféra után következik az astenoszféra nevű réteg, amely részben megolvadt kőzetekből áll, amelyeket magmának hívnak. Az astenoszféra is mozgásban van. A litoszféra és az astenoszféra közötti határ abban a pontban helyezkedik el, ahol a hőmérséklet eléri az 1280 ° C-ot. Alsó palást Mezoszférának is nevezik. 660-2900 kilométer között helyezkedik el a Föld felszíne alatt. Állapota szilárd és eléri a 3000 ° C hőmérsékletet. A felső réteg viszkozitása egyértelműen eltér az alsó réteg viszkozitásától.
Ezen a feltételezésen alapuló kvantitatív modellt fejlesztett ki Emil Wiechert 1886-ban. Williamson és Adams 1923-ban kimutatta, hogy a mag nagy sűrűsége nem írható csak a nyomás növekedésének számlájára, így valószínűleg kémiai változás is van ezen a határon. A legvalószínűbbnek a vas szerepe látszott. Ezt a hagyományosnak mondható vélekedést kezdte ki Lodochnikov (1939), Kuhn és Rittmann (1941), majd Ramsey (1948, 1949), akik amellett érveltek, hogy a maghatáron történő változásokat inkább a nyomás, mint a kémiai változás okozza. Érveik között az szerepelt, hogy a Föld - és más bolygók is - a Nap anyagából keletkeztek, így sokkal több hidrogént és kevesebb vasat kell tartalmazniuk, mint ami a vasmagos földmodellből következik. Továbbá, hogy a Föld élettartama nem lehetett elegendő idő a jelenleg ismert differenciációs folyamatokkal arra, hogy a vas a bolygó középpontjában szeparálódjon. Modelljük ellentétben volt a szeizmikus adatokkal, de Kuhn (1939) szerint az S hullámok (transzverzális földrengés hullámok) terjedési sebessége függ frekvenciájuktól, és nagy nyomáson a folyadékok is szilárdként viselkedhetnek e tekintetben.
Szerintük ez a feltételezés igen jól alátámasztja a Kuhn-Rittmann elméletet. Furcsa módon kalkulációjuk lett a hidrogénmagos elmélet ellen szóló legerősebb érv. Az utóbbi vizsgálatok ( Bondi, 1950) kimutatták, hogy a Napban sokkal magasabb a hidrogén aránya, mint azt Kuhn és Rittmann feltételezte. Így a fémes szerkezetű hidrogén sűrűsége is csak 1 körülinek adódik, vagyis a Föld magja nem állhat hidrogénből, még ha a fémes szerkezetű hidrogén elméletileg létezhet is. Ramsey 1948. december 10-én a Royal Astronomical Society ülésén egy másik elméletet adott elő, amiben azzal érvelt, hogy a többi föld-típusú bolygó sűrűsége kisebb a Földénél: Merkúr 3, 41 Vénusz 4, 70 Mars 3, 56 Hold 3, 34 A Naprendszer keletkezésének minden elmélete szerint a Naprendszer bolygói eredetileg mind azonos összetételűek voltak. A kisebb bolygók kialakulásuk közben elveszítették a hidrogén nagy részét, így az egyetlen magyarázat a Föld nagyobb sűrűségére csak nagyobb tömege lehet, ami miatt magjában összpontosultak a nehezebb elemek, melyek atomstruktúrája a magban széttöredezett.
Ezt az állítást a polimerek akkoriban megismert viszkoelasztikus tulajdonságai támasztották alá. Szerinte 2900 km-es mélységig a hőmérséklet növekedése miatt a viszkozitás csökkenését a növekvő nyomás ellensúlyozza, ezért nem folyékony a köpeny. De ez alatt a mélység alatt - az elmélet szerint - megnövekedik a hidrogén mennyisége, aminek hatása a növekvő hőmérséklet hatásával összeadódva ismét folyékony anyagviselkedést okoz. A Kuhn-Rittmann elmélet jelentős módosulása származik R Kronig, J de Boer és J. Korringa munkájából (1946). Ők úgy gondolták, hogy a 2900 km mélységben lévő törési felületet Kuhn és Rittmann nem értelmezte megfelelően. Kronig - és tőle függetlenül Van der Waals is arra jutott, hogy a fizikai változások annak a következményei, hogy a hidrogén molekuláris formából fémrácsos szerkezetbe megy át ezen a határon. Számításaik - másokét követően - szerint 700 kbar nyomáson együtt létezhet a két fázis, nagyobb nyomáson a fémes fázis a stabilabb. Hogy az ehhez szükséges nyomás 2900 km mélységben meglegyen, ahhoz az szükséges, hogy a hidrogénen kívül nehezebb atomok is jelen legyenek.
Jelenleg 10 vendég és 0 felhasználó van vonalban. Elálló fül és fülplasztika Nyomtatás Email A leggyakoribb fül deformitás az elálló fül vagy aszimmetrikus fül. Az elálló fül miatt gyakori a szorongás, depresszió. A gátlásos viselkedés hátterében is sokszor az elálló fül miatti csúfolódás, és lelki sérülések állnak. Elálló fülről akkor beszélhetünk, ha a külső fülkagyló 10-15 foknál nagyobb szöget zár be a fej oldalsíkjával. A fül alaki eltérése lehet egy oldalú, de gyakran az elálló fül mindkét oldalon is jelentkezhet. A klinikánkon javasolt fülplasztika, fül korrekció, fül rekonstrukció tökéletes megoldást nyújt az elálló fül korrigálására. Sok esetben az elálló fülek mellett a fül nagyságában is eltérés mutatkozik. Panaszt okozhat, ha a fülkagyló a fejhez viszonyítva túl nagy, vagy túl kicsi. Fülplasztika lap - Megbízható válaszok profiktól.. A fül esztétikai képét ronthatja, ha a fülkagyló egyes részei közötti aránytalanság áll fent, pl. lelógó fülcimpa vagy ha túl nagy a fül. Minden életkorban fordulnak hozzánk fül panaszokkal, ugyanis az elálló fül és a túl nagy fül minden korosztályt zavarhat.
A hölgyek a rendellenesség miatt, nem tudják hátrafésülni a hajukat, de az elálló fül az erősebb nem képviselőinél is problémákat vonhat maga utáni, gátlásossá teheti őket, és emiatt úgy érzik, hogy előnytelen a megjelenésük. Ezek az élmények, mint már említettük sikertelenség érzéshez, depresszióhoz vezethetnek. Mi az elálló fül oka és hogyan alakul ki? Az elálló fül az esetek többségében veleszületett rendellenesség. A túl nagy fül és sokszor torz fül kialakulásában a hiedelmekkel ellentétben az elalvásnak, elfekvésnek, semmi köze. A külső fül vázát egy rugalmas porc alkotja, amelynek alakját valamint a tulajdonságait genetikailag örököljük, és a fejlődés során alakul ki a fül végleges formája. A fejlődési rendellenességként kialakult elálló fület ragasztással, lekötéssel nem tudjuk a normális anatómia helyzetbe visszakényszeríteni. Le kell szögezni, hogy leragasztással tehát nem lehet szépségünket visszanyerni. Ezért a gyermeket ne kínozzuk és gyötörjük. A deformált fülporc megfelelő állását csak plasztikai műtéttel, fülplasztikai operációval lehet megvalósítani, amelyek már elérhető áron adottak hazánkban is.
Kálvária tér belső aldalán a templommal szemben. Rendelés: Hétfő, Szerda 17-19 Bejelentkezés: 06 20-397 4144, 06-70-635 5576 email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Találatok: 6445