Ezért aztán a film nagy részét este és éjszaka vették fel, a napfényes jeleneteket hétvégéken — Michael J. Fox pedig teljesen kimerült a végére. 5. Ugyan Michael J. Fox tudott gördeszkázni már a film előtt is, de a híres gördeszkás jelenetben nem ő látható, hanem egy kaszkadőr végzi az igazi mutatványt. Aki szintén beugró volt, hisz az eredetileg szerződtetett kaszkadőr még Eric Stoltzhoz passzolt, aki jóval magasabb volt Foxnál. Forrás: Youtube 6. A film alkotói szerint a siker egyik titka az lehetett, hogy a Vissza a jövőbe szórakoztató és vicces módon tudott beszélni egy olyan alapvető pszichológiai jelenségről, mint az Ödipusz-komplexus — hisz a történetében egy anya vonzódni kezd a múltba visszautazó fiához, aki így az apja vetélytársává lesz. 7. A Vissza a jövőbe 19 millió dollárból készült, és közel 400 millió dolláros bevételt hozott a bemutatása után a mozikban, amivel abban az évben a legsikeresebb filmmé tudott válni. 8. A magyar bemutatóra bő két évvel az amerikai után került sor, 1987. október 15-én.
DeLorean DMC–12 modellautók, az első az eredeti, a negyedik a filmben is használt autó mása Az időgéppé alakított gőzmozdony A Vissza a jövőbe III. (eredeti cím: Back to the Future Part III) 1990 -ben bemutatott amerikai film, amely a Vissza a jövőbe trilógia harmadik és egyben befejező része. A filmet Robert Zemeckis rendezte, a forgatókönyvet Bob Gale írta, a zenéjét Alan Silvestri szerezte. A főbb szerepekben Michael J. Fox, Christopher Lloyd és Lea Thompson láthatók. Az Amblin Entertainment készítette, a Universal Pictures forgalmazta. Amerikában 1990. május 25-én, Magyarországon 1990. december 20-án mutatták be a mozikban. Új magyar szinkronnal 2002-ben adták ki DVD -n. A produkció szép teljesítményt ért el a mozipénztáraknál, és két Szaturnusz-díjat is kapott (legjobb eredeti filmzene: Alan Silvestri; legjobb férfi mellékszereplő: Thomas F. Wilson). Cselekmény [ szerkesztés] Marty McFly és Doki kalandjai a száz évvel azelőtti Vadnyugaton folytatódnak, ahova Marty azért megy vissza, hogy megmentse Dokit, akit – a jelenben megtalált sírkövén levő felirat szerint – egy hét múlva lelőnek.
(1. szinkron, 1990-ben) az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul) Vissza a jövőbe III. (2. szinkron, 2002-ben) az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul) További információk [ szerkesztés] m v sz Vissza a jövőbe trilógia Filmek Vissza a jövőbe (1985) Vissza a jövőbe II. (1989) Vissza a jövőbe III. (1990) Kapcsolódó személyek Michael J. Fox ( Marty McFly) Crispin Glover Robert Zemeckis Egyéb DeLorean időgép Légdeszka Vissza a jövőbe nap m v sz Robert Zemeckis filmrendezései I Wanna Hold Your Hand (1978) Tragacsparádé (1980) A smaragd románca (1984) Roger nyúl a pácban (1988) Variációk két ökölre (1992) Jól áll neki a halál (1992) Forrest Gump (1994) Kapcsolat (1997) Temetetlen múlt (2000) Számkivetett (2000) Polar Expressz (2004) Beowulf – Legendák lovagja (2007) Karácsonyi ének (2009) Kényszerleszállás (2012) Kötéltánc (2015) Szövetségesek (2016) Isten hozott Marwenben (2018) Roald Dahl: Boszorkányok (2020)
Ez mondjuk nem meglepő, hisz a film nagyrészt a szülei fiatalkorában, 1955-ben játszódik. 19. A zenész Huey Lewis két számot is írt a filmhez (The Power of Love és Back in Time), valamint feltűnt egy cameoszerepben is, az együttesek viadalának zsűrijeként. 20. A film egyik legkockázatosabb poénjának azt tartotta a stúdió, hogy a múltba visszatérő Martynak nem hiszik el 1955-ben, hogy a színész Reaganből később elnök lehet. Ronald Reagan viszont kimondottan bírta ezt a poént. Forrás: Facebook/Back To The Future 21. A film címe majdnem "Spaceman from Pluto" (azaz "Űrlény a Plútóról") lett, legalábbis a stúdió egyik fejese ezt kérte, számos egyéb "ötlettel" egyetemben. Spielberg a válaszlevelében értesítette, hogy mindannyian nagyon jót nevettek a poénján, köszönik. A stúdióvezér pedig ezután nem merte bevallani, hogy komolyan gondolta. 22. Noha Eric Stoltzot lecserélték Michael J. Foxra, még így is látható a filmben. Egyetlen snittben ugyanis (amikor Marty megüti Biffet), az ő ökle és karja látszik, és ezt nem vették fel újra.
Mire a rendező közölte, hogy "Ez már a score, Steven. " Meglepettségének oka abban is rejlett, hogy nem volt beavatva abba, hogy mire erre a vetítésre sor kerül, addigra szerzőjük már a zene felével elkészült. A mozi és az aláfestés népszerűségéből adódóan az elmúlt közel negyed évszázad alatt ez lett az egyik leginkább várt megjelenés. E sóvárgás végül 2009-ben, az Intrada munkatársainak közreműködésével került lezárásra, akik egy limitált kiadvány keretén belül adták ki a teljes score-t. A "teljes" szó pedig ezúttal nemcsak a film alatt elhangzó zenerészekre szorítkozik, hanem az első változat anyagára is, amely egy második lemezen található. A két verzió közötti különbségek nüansznyinak mondhatók: a módosítások okai részben a jelenetek újravágásai voltak, illetve az, hogy Spielberg az eredeti elképzeléshez képest többször szerette volna hallani a főtémát, ezért azt egy-két helyre még be kellett illesztenie szerzőnknek, ami helyenként némi áthangszerelést is igényelt, hogy e változtatás ne tűnjön suta beerőszakolásnak.
Az üzenetet szerencsére Steven Spielberg is megkapta, aki válaszában megköszönte a "viccet", és ezzel pontot is tett az ügy végére. Ezúton is köszönjük neki! (Universal Pictures) 8/31 A trilógia bővelkedik Csillagok háborúja és Star Trek utalásokban, de az eredeti tervek szerint ennél is többel készültek az alkotók. Egy korai forgatókönyvben Marty még a harmadik típusű találkozásokat és a Szürkületi zónát is megemlíti. Az ominózus Darth Vader jelenet kivágott részében pedig Marty azzal vádolja az George-ot, hogy törést idézett elő a tér-idő kontínuumban. (Universal Pictures) 9/31 A film egyik korai változatában Marty és Doki másolt videokazetták eladásából finanszírozza az időgépet. A studió azonban nem akart promótálni a kalózkodást, így elvetették az ötletet. (Universal Pictures) 10/31 Reagen elnököt többször is megemlítik az első részben, amit az elnök természetesen előzetesen jóvá is hagyott. Reagen imádta a filmet, egy 1986-os beszédében még idézett is belőle: "ahova mi megyünk, oda nem kellenek utak"!
Első közös utunk Rómába! Végre repülőnk is a magasba emelkedett, és magunk mögött hagytuk Budapestet. Másfél óra múlva pedig már leszálláshoz készülődtünk, megérkeztünk Rómába. Késő éjszaka volt már, de izgatottságunk legyőzte fáradtságunkat. Róma Fiumicino repülőtere a városon kívül épült, ám bennünket, és mint kiderült rajtunk kívül másokat is, már várt szálláshelyünk, a Szent István Ház külön kisbusza, nagyon barátságos, és magyarul is beszélő személyzettel. Elindultunk és első találkozásunk a várossal örök emlék marad: Az idő kellemesen meleg, a város fényei lenyűgözőek, ugyanakkor izgatóak is, az élményt pedig csak fokozza az olasz autósok sajátos, türelmetlen vezetési stílusa. Aztán megérkeztünk a Via Casaletton található szálláshelyünkre: A kisbusszal átgurultunk egy hatalmas, a sötétség ellenére is észrevehetően nagyon ápolt, szép kerten keresztül, és elértük a szálloda barátságosan hívogató nagy épületét. Az előcsarnokban már mosolyogva várt bennünket az angolul, németül és olaszul folyékonyan beszélő recepciós hölgy.
Aki Rómát nemcsak látni, de megélni is szeretné, annak őszintén ajánlom szálláshelyül a Szent István Házat. Különleges érzés éppen a Vatikán városában egy olyan szállodában lakni, amely szorosan kötődik az egyházhoz. Nem utolsó sorban érdemes megemlíteni, hogy a szálloda kedvező áron kínálja szolgáltatásait. Elérhetőség: SZENT ISTVÁN HÁZ – CASA DI SANTO STEFANO Homepage:
Szállodánkban a recepción elláttak bennünket sok-sok hasznos információval, még a menet- és belépőjegyekkel kapcsolatban is. Megtudtuk azt is, hogy lehetőség van a szállodán keresztül belépőjegyet foglalni és ezzel elkerülni a hosszú sorbaállást a híres nevezetességeknél. A városközpont a Szent István Háztól egy buszjárattal húsz perc alatt kényelmesen elérhető! Ott pedig már a legfőbb nevezetességeket érdemes gyalogosan felkeresni. Napjaink a következő ritmus szerint teltek: Reggeltől estig jártuk a soha el nem csendesedő várost és láttuk többek között a Vatikánt, a Szent Péter Bazilikát, a Colosseumot, a Forum Romanumot, a spanyol lépcsőt, a Piazza Navonát, a Trevi kutat, sok-sok múzeumot és közben élveztük az olasz konyha ízeit. Naplemente után azonban a város egészen más hangulatot árasztott. A fények, az utca művészei, az andalgó olaszok, a megtelt éttermek, egyszerűen lenyűgöző! A sok nyüzsgés után minden este megfáradva, de örömmel tértünk vissza szép hotelszobánkba, ahol élveztük a nyugalmat, a csendet, hiszen nem zavart bennünket az utca zaja, hangos nevetés, vagy éppen muzsika.