Profi választás volt rábízni a főszerepet, tiszta szívünkből imádjuk – bár be kell vallani, nem áll jól neki a hetek óta nem mosott, sivatagi szél kócolta haj. A készítők ezt nem egyensúlyozták sajnos semmivel, a mellékszereplő csajok (Claire, K-Mart, Betty) mind-mind gyönyörűek – Constantinék tehát tudják, mivel lehet levenni a lábáról egy gamer mozinézőt! A szereplők közül még Dr. Isaacs karaktere érdekes, ő ugye az őrült professzor, aki képes bármit megtenni, hogy megvalósítsa terveit. Az elmeháborodott dokikat Frankenstein óta szeretjük, és akármennyire is mindennapos meglétük, mégsem tudjuk őket megunni – valahogy így van ez most is. Dr. Isaacs kegyetlenül kísérletezget a zombikkal, és olykor saját tudóstársaival is, igazi negatív karakter a filmben. Ami viszont már nem csak, hogy elcsépelt elem, hanem unalmas is, az a megharapott sunyi csapattag karaktere. A Kaptár 3-ban is van egy fickó, akit elkapnak a zombik, és eltitkolja barátai elől – aztán mi meg csak izgulhatunk, hogy mikor alakul át, és támad rá a főszereplőkre.
Tartalom: Milla Jovovich immár harmadszor aprítja az élőholtakat a rendkívül népszerű Kaptár -sorozat legújabb darabjában. Ámulatba ejtő speciális effektusok és észbontó akciójelenetek jellemzik a nevadai sivatagban játszódó látványos horrorfilmet. Las Vegas mindig is nagy tömegeket vonzott. Ez az apokalipszis után sincs másként, ám ezúttal a látogatók hadát bűzlő, rothadó és csillapíthatatlanul éhes zombik alkotják. Egyvalakivel azonban nem számoltak: a természetfeletti képességekkel és csinos fegyverarzenállal felvértezett Alice -szel, aki elszánt csapatával mindent megtesz azért, hogy az élőholtakat oda küldje, ahová valók: a túlvilágra. EXTRÁK: Kimaradt jelenetek Kisfilm - Bepillantás a Resident Evil: Degeneration című egész estés komputeranimációs filmbe és a Resident Evil: The Umbrella Chronicles című videojátékba Audiókommentár - Russell Mulcahy rendező, Paul W. S. Anderson író/producer és Jeremy Bolt producer közreműködésével Dokumentumfilm - Racoon City határain túl: Feltárulnak a Kaptár kapui A magyar változat (A termék újrafóliázott! )
Azt azért nem mondanám, hogy a témagazdának, Paul W. S. Andersonnak agyában történt volna ez a címben jelzett visszafordíthatatlan folyamat. Egyrészt, mert nem tudhatom, másrészt, mert a film sem ezt tükrözi. Persze, aki képes összehozni egy működő "húzzunk le még egy bőrt a kutyáról" projectet, annak az agya semmiképpen nem mondható lepusztultnak. Legfeljebb cinikusnak, de a cinizmus része a modern túlélési stratégiáknak, mint tudjuk. Erre hajaz a Kaptár című folytatásos akció-horror 3-ik részének egyik nyitójelenete is, amikor vérszomjas lenyúzott bőrű kutyákkal kell megküzdenie a főhősnek, amely tevékenységet eredményesen abszolvál is, tehát a cinizmus mellett működik önkritika, valamint a pozitív gondolkodás is. A túlélésben lehet hát reménykedni. A film lényegében nem sokban különbözik az első és második résztől. A fő-, és néhány mellékhős változatlan, az alapkoncepció, a megoldás is hasonló. Az újdonság talán az, hogy a harmadik etap ismert sci-fi-horror-post war dream motívumokkal telezsúfolt emlékalbumot idéző "köntösbe" lett öltöztetve, amiben Andersonnak nyilván nagyban segítségére volt az epizódot dirigáló Russell Mulcahy.
Egyértelműen látszik a fejlődés a kinézetüket illetően. # A soundtrack. Egyszerűen képtelenek mellélőni. # Carlos. Komolyan ő a kedvencem, és spoiler … Maga a színész és a karakter tetszett, de ez a kis "bökkenő" nagyon nem. # SHIPPING THEM SO HARD! THIS SHIT IS REAL:333 spoiler # A következő rész elég epicnek ígérkezik:D DittaV 2020. október 24., 20:17 Igazából ez a kedvenc részem a hatból. Imádom a jelenetet, amikor a varjak támadnak és Alice elégeti őket. Valamint a sivatagi téma is elég jó választás volt. Az pedig a harmadik rész táján már senkit sem lep meg, hogy Alice körül hullanak az emberek, mint a legyek:) De valahogy ez a film védjegye is:) LoneWolf 2017. február 23., 19:27 Nem tetszett ez a nagy ugrás. Az előzőben még lazán lenúkolták a várost, itt meg már Mad Max szintű apokaliptikus világ van, miközben a játékokban mindig sikerült megfékezni a globális katasztrófát? Na, ne… Ennek bemutatására ott a Walking Dead meg megannyi más zombis film, de végül ezt is el kellett vonszolni ebbe az irányba.
Az elején ki kellet választani hogy a srácok valamelyikével vagy egy békával akarsz neki indulni a kalandnak. Nagyon nem volt mindegy, mert meglepő módon két merőben más stílust hoztak a karakterek. Ez különösen a peremek megragadásánál vagy a speciális mozdulatoknál volt érezhető. Végig soha nem tudtam játszani, mivel egy ponton kifagyott a kazetta. Egészen elképesztő, de az emulátor is pontosan ugyanaddig bírja vinni a játékot mint gyerekkoromban. 3. Ninja Gaiden Igen... Erről már írtam bővebben ITT. A játék nehéz, de olyan legendásan rohadék. Minden összeesküdik ellened. Aki ezt gyerekkorában végig tudta vinni, az egy valódi ninja volt. Mi közösen még a végig sem jutottunk el, nemhogy lenyomjuk a főellenséget. Ha létezett olyan program ami pillanatok alatt fel tudta tornázni a hatszorosára a vérnyomásom akkor ez az. Zseniális maga az ötlet, a történet egészen kreatív egy játékhoz képest, nem utolsó sorban ebben a játékban voltak először filmekre hajazó átvezetők. De a nehézség... Az valami kegyetlen.
Így aztán pislogtam mint hal a szatyorban, hogy na, most mégis mit kéne csinálni. A véletlen kóborlások közepette egyre előrébb és előrébb jutottam, és hetek vagy talán hónapok alatt cimborákkal kiokoskodtuk, hogy mégis mi lehet a játék végéhez vezető stratégia. Mindegyikünk más más részekben volt jó, így összeültünk és egy délután alatt végigvittük, adogatva a kontrollert, hogy most a tetős rész jön azt csináld te, oké, de a fagyasztóba te mész. 9. Little Nemo Aki esetleg nem tudná, annak mondom, hogy a 90 évek elején sárga kazettás játékot vásárolni felért a félkarú rablóval. Ha szerencséd volt, valami olyasmi volt a játék, mint amit a borító ígért, de jellemzően semmi köze nem volt a kettőnek egymáshoz. Nekem ez volt ilyen. A szüleim megvették a piacon, mert rambo volt a képen, biztos valami akcióban gazdag lövölde lesz... és gyakorlatilag... nem tévedtek olyan nagyot. Apró barátunk álomországban kalandozott és cukorkával el tudta kábítani az állatokat hogy beléjük... bújjon... hmm.
Az utolsó pár részen mindannyian ültünk és drukkoltunk, hogy hajrá, sikerülni fog, végig tudod vinni. Először vitte végig a családban, és szinten elsőként jött rá, hogy lehetett elérni a legjobb befejezést benne. Egy kalandjátékról van szó, ahol hősünk megállíthatatlanul kutat családja után, és pályáról pályára szabadítja ki gyermekeit, hogy aztán a végén újra együtt lehessen a család. Korának tipikus platformere volt, a jobbik fajtából kis logikai játékokkal és keresgéléssel megtámogatva. Azt a mai napig nem értem ki és miért gondolta hogy jó ötlet a tárgyakat úgy elrejteni, hogy csak ütésre vagy ugrásra jelenjenek meg. Ennek a játékmechanikának köszönhetően a főhősünk úgy vonult végig a pályákon mint egy kokainon nevelt Chuck Norris. 4. Battletoads and Double Dragon Ez volt életem egyik legszórakoztatóbb játéka. A hangulat, a zenék,. az animációk, a támadások, úgy maga az egész. Egy pillanatig nem akarta magát komolyan venni, és minden pillanatában ömlött belőle a mesékre jellemző bugyuta erőszak, óriási bakanccsá alakuló láb a kombó végén, kiugró szemek ordítás közben, minden ami kell.