A hús így nem csak finom lesz, de nagyon puha is! Mindenkinek érdemes megkóstolni ezt a csodás ételt! Hozzávalók 1 kg borjúvesés vagy 80 dkg lapocka, vagy csülök, vagy 1 kg szegy, vagy 1 kg karaj, 8 dkg zsír, 1, 5 dkg só (esetleg egy kiskanálnyi paradicsompüré és egy késhegynyi liszt). Természetesen combrészeket is süthetünk egészben. Elkészítés A megmosott húst közvetlenül sütés előtt megsózzuk, és pecsenyesütőbe vagy serpenyőbe helyezzük. Felhevített zsírral leöntjük, és az előmelegített sütő alsó bordájára helyezzük. Az egészben sült borjúhúst forróbb sütőben sütjük, mint a sertéshúst, gyakran öntözgetjük saját zsírjával, ezáltal a pecsenye szép fényes lesz. Vizet csak akkor öntünk alá, ha saját leve elpárolgott, zsírjára sült, de a hús még nem puhult fel. Szüzérme egyben stove. Kisebb darab húst a tűzhelyen, lefedve, lábasban is süthetünk, és a megpuhult húst forró sütőben, öntözgetéssel megpirítjuk. Nem fűszerezzük nagyon, hogy a borjúhús zamatát megőrizzük. A megsült húst leborítjuk, 10 percig meleg helyen tartjuk, és csak azután szeleteljük.
Néhány órára tetszés szerint pácoljuk, én ezúttal worchestershire szószt használtam, de lehet mustárban, ízlés szerint fűszernövényekben, vegyes durvára tört borsban. A pác után átdörszöljük só val, esetleg fűszerezzük még, én most egy kis mozsárban porrá tört vad pácot használtam. Egy akkora serpenyőben, amibe a hús éppen, de kényelmesen belefér, olaj és vaj keverékét hevítjük, majd ebben a húsdarabokat átforgatjuk, hogy a rostok körben mindenütt bezáródjanak. Ezután kétféleképpen járhatunk el. Vagy 200 fokos sütőbe tesszük a húst kb 10-15 percre, vagy a serpenyő alatt mérsékeljük a lángot és fedő alatt pároljuk készre. Szerintem kb 65 fokos maghőmérsékletnél lesz a hús tökéletes, ehhez azonban figyelembe kell venni, hogy sütés után 10-15 percig állni kell hagyni és ezalatt is nő a hőmérséklet odabent. A serpenyőben visszamaradt szaftból (ill. a pácléből és a húsból állás közben kicsorgó lével) érdemes mártást készíteni. Egy kevés tetszés szerinti alkohollal (lehet sör, bor, de akár whiskey, vagy konyak is) felforraljuk, tejszínnel gazdagítjuk, a végén pedig vajjal selymesítjük.
Egy másik elmélet szerint a Föld magja nem vasból épül fel, hanem sokkal sűrűbb elemekből. Az itteni nukleáris reakciók okozzák a mágneses mező változásait. Mivel a Föld mágneses tere védi a földi élővilágot a világűrből érkező sugárzásokkal szemben, ezért a pólusváltások időtartama alatt az élőlények a mágneses tér megszűnése miatt védtelenné válnak. A múltban történt pólusváltások ideje alatt a régészeti leletek alapján nem történt tömeges fajpusztulás. A mágneses mező érzékelése [ szerkesztés] Az állatok (köztük legismertebbek a madarak és a teknősök) vonulásuk során a Föld mágneses pólusaihoz igazodnak. [6] Német és cseh kutatók szarvasmarha, európai őz és gímszarvas megfigyelésével kimutatták, hogy az állatok legelés és pihenés közben is a mágneses észak-dél irányhoz igazodnak. Az érzékelés mechanizmusa egyelőre nem ismert. [7] Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Mágneses deklináció Mágneses inklináció Kurszki mágneses anomália Külső hivatkozások [ szerkesztés] Nemzetközi katalógusok WorldCat LCCN: sh85079763 GND: 4015173-6 BNF: cb11932393m BNE: XX524537 KKT: 00573127
Mint az orosz tudós rámutatott, nincs semmi törvényszerűség a pólusváltásokban: van, hogy egymillió év leforgása alatt 5-6-szor is megváltozik a geomágneses tér polaritása, ám előfordul, hogy néhány tízmillió évre egyazon állapotban merevedik meg" – mondta. Bolygónk történetében három ilyen hosszú nyugalmi időszak volt, s mindegyiket tömeges kihalási események követték, amikor a fajok 75-90 százaléka eltűnt a Föld színéről. Ennek okait taglalva Vlagyimir Pavlov kifejtette, hogy nem a mágneses tér gyilkolt önmagában. A pólusváltások oka a földmagban lévő öngerjesztő "dinamó" instabilitásában keresendő. A nyugalmi időszakhoz közeledvén a váltások gyakorisága csökken, majd a pólusok "megmerevednek". Évmilliók elteltével e stabilitás egyik pillanatról megszűnik, "felrobban": a geomágneses polaritás olyan szaporán változik, mintha valaki ide-oda kapcsolgatná azt. Eközben a Földet kataklizmák rázzák meg, megszaporodnak a vulkánkitörések. A kutató magyarázata szerint egy-egy ilyen nyugalmi periódus alatt a folyékony külső mag és a földköpeny között valami "kéregféle" képződik, s amikor annak vastagsága meghalad egy kritikus értéket, széttöredezik.
A geológiai bizonyítékok szerint a Földön utoljára 780 ezer évvel ezelőtt következett be. E rejtélyes tendenciák miatt döntött az Európai Űrhivatal is egy, a bolygónk mágneses mezejét vizsgáló program elindítása mellett. A Swarm névre keresztelt küldetés 2009-ben indult útjára. A program során három műholdat lőttek fel, melyek pályája a pólusok felett halad. A Swarm A és a Swarm B műholdak párhuzamosan, egymástól 150 kilométer távolságban, kezdetben 450 kilométerrel a felszín felett vizsgálják a mágneses mező változásait. A műholdak folyamatosan lefelé ereszkedve a küldetés végén már csak 300 kilométer magasságban végeznek méréseket. A harmadik műhold, a Swarm C végig magasabban, körülbelül 500 kilométerre a felszín felett kering. A műholdakat végül 2013 novemberében lőtték fel, 3 hónapon keresztül a pályájukat állítják be, utána indultak a mérések. [3] [4] A műholdak mérései alapján a földi mágneses mező a korábbi változási sebességnél tízszer gyorsabban gyengül, tízévente körülbelül 5 százalékot.