Viszont Irene, aki a fehér ember fenyegető világában, szegregáció közepette neveli fekete gyermekeit, értelemszerűen nem érzi ezt a "hatalmas" szabadságot. Számára a vakmerő Clare képviseli a szabadságot, hiszen ő magáévá teheti a fehér ember kiváltságait. Hall rendezése eleinte finoman egyensúlyoz a két nő látásmódja között, de a játékidő második felében leteszi a voksát és az Irene által fémjelzett értékrendet kezdi propagálni. Ez a dramaturgiai döntés pedig szétzilálja azt a különleges, párhuzamos dialógust, ami A látszat ára első felében remekül működött. A kölcsönös irigységet Irene egyoldalú féltékenysége váltja fel, átrendezve a film belső struktúráját. Thompson és Negga húsbavágó alakításai tűzön-vízen átviszik a közönséget, de Negga hipnotikus játéka újfent azt szuggerálja, hogy még többet illene látnunk karakteréből. Clare személyét így végül ködös misztérium veszi körül és mindez érdekes önellentmondás szül. Ugyanis ebben az időszakban, a Harlemi Reneszánsz korában (ekkor virágzott fel a "fekete jazz") a fehér ember – kolonialista szűklátókörűségén keresztül – nem csak ellenségként láthatta a feketéket, hanem olykor az egzotikum tárgyaként is.
a film adatai Passing [2021] szinkronstáb magyar szöveg: hangmérnök: vágó: gyártásvezető: szinkronrendező: produkciós vezető: hangsáv adatok közlése céges kapcsolatok szinkronstúdió: megrendelő: Online Player: visszajelzés A visszajelzés rendszer ezen része jelenleg nem üzemel. Kérjük, hogy használd a főmenü Visszajelzés menüpontját! hangsáv adatok A látszat ára 1. magyar változat - készült 2021-ben szinkron (teljes magyar változat) Ha hivatkozni szeretnél valahol erre az adatlapra, akkor ezt a linket használd: látogatói értékelés ( 0 db): -. - 0 felhasználói listában szerepel filmszerepek
Noha sztorivezetése, illetve stilisztikai fogásai révén A látszat ára besorolhatna a leszbikus kosztümös drámák ( Carol, A szobalány, Portré a lángoló fiatal lányról, Örök lenyomat, The World to Come) ciklusába, Rebecca Hall arcokra koncentrál, és egy régi barátság sorsfordító következményeinek szenteli idejét. Barry Jenkins óta senki nem bánt ilyen zseniálisan az emberi tekintettel: a Holdfény és a Ha a Beale utca beszélni tudna poézise, illetve a posztkolonializmus, homoszexualitás, feminizmus jenkinsi áttekintése után Hall sem hagyja parlagon heverni a nemi szerepeket. Irene és Clare (Tessa Thompson és Ruth Negga finom szövésű játékával) a saját társadalmi közegből történő kiszakadási próbálkozása a biológiai helyett már az általuk választott társadalmi nemre (genderre) is voksol. A film ezáltal a klasszikus könnyfacsaró drámák betegségre, katasztrófára, osztályellentétre húzott cselekménystruktúráját rendeli alá az afroamerikai tapasztalat revizionista elemzésének. A film zárlata némileg egyértelműbb a regény nyitott befejezésénél.
Az amerikai színésznő, Rebecca Hall rendezői debütálása felülmúlta az elvárásokat. A Sundance fesztiválon bemutatott, majd a Netflixre költözött A látszat ára ( Passing) a rasszizmus és az irigység témáját kapcsolja össze társadalmi-érzelmi szinten, ezáltal pedig fontos korrelációkra világít rá. Talán napjainkban sem fogadják el fenntartások nélkül azt az állítást, mely szerint a film médiuma – túl művészi vagy kereskedelmi aspektusain – remek szociológiai forrásanyagnak bizonyulhat. Egy ország filmtörténete megdöbbentő mélységgel képes ábrázolni azokat a társadalmi folyamatokat, melyeken keresztülmehettek a polgárok egy-egy film elkészültének idején. Ezen axióma alól Amerika sem tud kibújni – bármennyire próbálja elrejteni filmes múltjának kevésbé polkorrekt fejezeteit. Az amerikai filmtörténetben a feketék filmes ábrázolása éppen ugyanannyira árulkodó, mint az ábrázolás hiánya (lásd a némafilmkorszak blackface -divatját) vagy hiányossága (lásd a black sidekick és Magical Negro sztereotípiáit).
indingo 2022. 02. 06. legújabb vélemény A történet érdekes volt, bár helyenként egészen hihetetlen. A színészek kihozták a maximumot a filmből. A történetvezetés kicsit lassú volt. Végig az volt az érzésem, mintha egy színházi darabot néznék. A színészek remekül játszottak, a szinkron is nagyon jó volt. A film remekül bemutatja, mennyire sokat jelenthet a látszat. Nem rossz alkotás, de mégis marad egy kis hiányérzetem. Szép film, érdekes, komoly témát dolgoz fel. Tetszettek a karakterek és főleg a történet. A rendező első filmje, Rebecca Hall színésznőként jelent meg eddig inkább, viszont rendezőként is megállja a helyét véleményem szerint. Tessa Thompson és Ruth Negga alakításai nagyon jók, kiemelkedőek, viszont a rendező, Rebecca Hall, megszívlelhetné azt a mondást, miszerint a kevesebb néha több. A film angol címe - Passing - az adott nyelvkörnyezetben arra is utal, amikor egy kisebbség tagja úgy próbál beilleszkedni, hogy a többségnek adja ki magát. ( Hupka Adrián) Rebecca Hall első filmje rendezőként, eddig színésznőként láthattuk.
Ezért maradtak ki a mezőnyből olyan Oscarra is jelölt filmek, mint a Belfast, a Richard király vagy A kutya karmai közt.
Nyak: izmos, jól ívelt és meglehetősen hosszú, kifejezett, de semmiképpen sem túlzott nyaklebernyeg. Mellső végtag: a lapocka jó dőlten felfekszik, nem túl nehéz vállak; rövid, erős elülső lábak erőteljes csontozattal; a könyökök sem befelé-, sem kifelé nem fordulnak, hanem szorosan a test oldalaihoz fekszenek. Az alkar felső része kissé a test alá állított, de nem oly módon, hogy szabad mozgása korlátozva legyen, vagy hogy a végtag akár állásban, akár mozgásban érintkezzen vele. Az előmlell elölről nézve az alkarok által képzett hajlatba illik. Az előrebukó lábtő nagyon nem kívánatos. Az elülsö lábközépen bőrredők találhatók. Test: hosszú és egészében mély. Kifejezett mellcsont, a mell nem keskeny és nem aránytalanúl mély. Jól kerekíteet és jól ívelt, messze visszanyúló, nem deformált bordák. Meglehetősen széles, egyenes hát, a mar és a csípőcsont körülbelül ugyanolyan magasságban, bár az ágyéktájék kissé ívelt lehet. A hát a mar és a csípő között ne legyen túl hosszú. Hátulsó végtag: nagyon izmos és fejlett, hátulról nézve majdnem gömbölyű; nagyon jó szögellések.