A ködben minden szamár szürke, de az eredetileg is szürke szamár még inkább eltűnik. Most viszont nem egy szürke, hanem egy albán szamár nyomába eredünk – semmivel sem lesz könnyebb dolgunk. | 2015. szeptember 17. A szólások eredete kétségtelenül izgalmas, hiszen gyakran régen eltűnt szokások, tárgyak rejlenek mögöttük, és kellő történeti ismeretek híján meg sem tudnánk fejteni őket. Ki gondolná például, hogy a messze van, mint Makó Jeruzsálemtől mondásunk nem Makó városára utal, hanem egy Makó nevű vitézre? A szólás ugyanis egy róla szóló anekdotából származik. Ha ennek nem maradtak volna fenn nyomai, ma hiába találgatnánk. Úgy tűnik, vannak olyan esetek is, amikor táényleg csak találgathatunk. Névtelenségét megőrző olvasónk kérdezi: Miért éppen _albán_ a szamár az "olyan részeg volt, mint egy albán szamár" szólásban? Nem csak azért, mert szeretjük lenézni a nálunk is kisebb népeket? Mint az ilyen viccekben: "Miért jön föl a felszínre kétpercenként az albán tengeralattjáró? Hogy az evezősök lélegzetet vegyenek. Mint a szamár szóláshasonlat full. "
Különösen, hogy a szólásnak semmiféle technikai vonatkozása nincs, márpedig az említett vicctípus elsősorban az albánok műszaki elmaradottságán viccelődik. A megoldást tehát nem tudjuk, de reméljük, hogy az adott magyarázatokkal kapcsolatos fenntartásaink tanulságosak lehetnek. Kapcsolódó tartalmak: Hasonló tartalmak: Hozzászólások (1): Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
A harmadik magyarázat azért valószínűtlen, mert az albán–magyar érintkezések szórványossága aligha teszi lehetővé, hogy albán nyelvszokás alapján magyar mondás keletkezzen. Közelítsük meg józanul a kérdést! (Forrás: Wikimedia Commons / Dave Proffer / CC BY 2. 0) A második magyarázat érdekesebb, de egyik gyengéje, hogy a magyarok aligha hivatkoztak magukra szamár ként; a másik az, hogy az albán–magyar nyelvi érintkezés meglehetősen gyenge ahhoz, hogy a fent vázolt indokkal a mondás elterjedhessen. Az már csak a hab a tortán, hogy bár az albán toszk nyelvjárásában a szamár valóban gomar, a gégben magjesh – ennek ejtése [magyes]. Kutatásaink szerint a nyereg albán megfelelője shalë (kb. [salö]), samar [szamar] alakú albán szóra egyáltalán nem bukkantunk. Nyelv és Tudomány- Főoldal - Mint albán szamár a ködben - Mi a szamár látványa. Mindezek alapján legfeljebb az képzelhető el, hogy egy geg-toszk keverék, elől magjesh, hátul gomar példány lesz magj-ar formában albán 'szamár'. Ez meglehetősen erőltetett. Ha mégis erre kellene keresgélnünk, akkor a legvalószínűbb az lenne, hogy a szólás szerb eredetű, hiszen a szerbek érintkeznek az albánokkal és a magyarokkal is egyaránt.
Bálám ütni kezdte a szamarat, hogy visszaterelje az útra. Azután odaállt az ÚR angyala a szőlők között egy mély útra, ahol innen is, onnan is fal volt. Amikor meglátta a szamár az ÚR angyalát, odalapult a kőfalhoz, és Bálám lábát is a falhoz lapította. Ekkor újból megverte. Az ÚR angyala továbbment, és ismét megállt egy szoros helyen, ahol nem lehetett kitérni sem jobbra, sem balra. Amikor meglátta a szamár az ÚR angyalát, lefeküdt Bálám alatt. Ekkor haragra gerjedt Bálám, és ütni kezdte botjával a szamarat. De az ÚR beszédre nyitotta a szamár száját, és az így szólt Bálámhoz: – Mit vétettem ellened, hogy már harmadszor versz meg engem? Bálám így felelt a szamárnak: – Mert csúfot űztél belőlem. Lenne csak kard a kezemben, meg is ölnélek! Mint a szamár - Tananyagok. A szamár ezt mondta Bálámnak: – A te szamarad vagyok. Rajtam jársz régtől fogva mindmáig. Szoktam-e ilyet tenni veled? Bálám azt felelte: – Nem. Ekkor az ÚR megnyitotta Bálám szemét, aki meglátta az ÚR angyalát, amint ott áll az úton kivont karddal a kezében.
Petőfi Sándor, a nemzet forradalmára Színarannyal bevont érem születésének 200 éves jubileuma alkalmából Egy nemzet történetében csak egyszer születik olyan rendkívüli személyiség, aki nem csak az irodalom legnagyobbjai közé írta be a nevét, de a történelemkönyvekbe is. Nem is csoda, hogy Petőfi Sándort máig nemzeti hősünkként tartjuk számon. "Talpra magyar, hí a haza! " Az 1848. március 15-ei események szinte egybeforrtak Petőfi nevével. Legnagyobb hatású költeménye, a Nemzeti dal szinte lángra lobbantotta a pesti forradalmat, s a márciusi ifjak vezéreként Petőfi az események egyik főszereplőjévé vált. Szíve mindvégig a magyar szabadságért dobogott, melyért életét is kész volt feláldozni. Születésének közelgő 200. évfordulója alkalmából egy színarannyal bevont jubileumi éremmel ünnepeljük a kivételes hazafi emlékét. A téma jelentőségét figyelembe véve a ragyogó veret a legkiválóbb verdei minőségben készült. Rendelje meg kedvező áron 6 990 Ft-ért (+990 Ft csomagolási és postaköltség) a színarannyal bevont, legkiválóbb verdei minőségben készült Petőfi Sándor emlékérmet!
Petőfi Sándor Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá. Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál, Eszembe jutottál, Kicsiny kis leányka, Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja! Teli van a Duna, Tán még ki is szalad. Szivemben is alig Fér meg az indulat. Szeretsz, rózsaszálam? Én ugyan szeretlek, Apád-anyád nálam Jobban nem szerethet. Mikor együtt voltunk, Tudom, hogy szerettél. Akkor meleg nyár volt, Most tél van, hideg tél. Hogyha már nem szeretsz, Az isten áldjon meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg! Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be! Nagyon szeretem! Kedvenc versem. :) Köszönöm! Üdv: Kati
Petőfi népdalai sokkal összetettebbek, mint első ránézésre gondolnánk. Bevezető gondolatok Petőfi Sándor (1823-1849) közmondásosan rövid élete során közmondásosan tartalmas életművet hozott létre. Műveinek terjedelmes korpuszát olyan műfaji és tematikai kategóriák mentén szokás értelmezni, mint például ars poeticák vagy lírai önarcképek, bordalok és népdalok, helyzetdalok, életképek, forradalmi versek, szerelmi költészet; sőt művei között találhatunk elbeszélő költeményt, vígeposzt is. Bármelyik címkét választjuk is, csupa olyan költeménnyel találkozunk, amelyik egyrészt nagyon hangsúlyosan saját korának terméke, modern és "trendi" a 19. század közepén, másrészt elvéthetetlenül petőfis. Talán az egyik legjellemzőbbnek tartott csoportot képezik a népdalok, vagyis pontosabban: a népies műdalok. A tétel kifejtése A nép nyelvén. Mielőtt közelebbről megnézzük Petőfi népdalait, vessünk egy pillantást ezen művek tágabb kontextusára! Az 1830-1840-es években a magyar költészet a romantika nagy korszakát éli.
Petőfi Sándor: MI KÉK AZ ÉG! Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld föld felett, kék ég alatt a Hangos pacsirta fütyörész: Dalával a napot kicsalta, A nap rá gyönyörködve néz. Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld a föld, kék az ég, tavasz van... És én oly sült bolond vagyok, Hogy idebenn a szűk szobában Kadenciákat faragok! Eperjes, 1845. április Szilágyi Erzsébet nyilatkozza "Kék ég" textilkép sorozatáról: Petőfi Sándor Mi kék az ég! című verséhez készítettem "illusztrációt" ezzel a számomra oly kedves varrva hurkolt technikával. "Kék ég alatt"... Szeretem a vers természeti képeit, és a valódi természetet, ezért is örültem nagyon a lehetőségnek, hogy a Diszeli kúriában, kültéren a gyönyörű régi rakott kőfalon állíthatom ki a munkáimat. Szeretek egységet teremteni a régi és az új között, a természeti, természet feletti és az emberi dolgok, motívumok között. Ezt a verset nagyon szeretem, és szerettem gyermekkoromban is. Az akkori könyvem illusztrációja is nagy kedvencem volt, az óriási napkoronggal... Ennek a Szilágyis változatát még szeretném megvalósítani.
A vers 1846. november 20-a után szakítóversként született: Petőfi ezzel a verssel akart végleg búcsút mondani Júliának, aki tartózkodó, érzelmeit rejtegető, kétértelműen viselkedő lány volt, s a költő nem tudta, hányadán áll vele. Júlia valószínűleg maga sem tudta, hogy mit akar: nem szerette volna lekötni magát, de visszautasítani sem akarta Petőfi szerelmét, amit a költő egyáltalán nem titkolt. Mivel a lány hidegen, szeszélyesen viselkedett, Petőfi számára megfejthetetlen titok maradt, hogy szereti-e vagy sem. Júlia szülei eltiltották őket egymástól, még a levelezést sem engedélyezték, és bizonyára ez is hozzájárult a lány határozatlanságához. Kapcsolatuk már többször majdnem megszakadt, de Júlia sosem engedte el a költőt teljesen, s kétértelmű viselkedése rengeteg bizonytalanságot, kételyt ébresztett Petőfiben. Végül Petőfi úgy érezte, le kell mondania Júliáról, mert az csak ábránd, hogy Júlia szereti. Ez az elhatározás szülte a Reszket a bokor, mert… kezdetű verset, amelyből érezni, hogy a költő már-már beletörődött a szerelem reménytelen, viszonzatlan voltába, de képes felülemelkedni a veszteségen: hangja nem kétségbeesett, hanem nyugodt, rezignált, az érzelmi viharok már lecsöndesedtek.