Az Ede Megevé egy újabb darabja a Scherer- Mucsi fémjelezte Jancsó workshop opuszainak, amely workshop érdekes színházi improvizációs gyakorlatok, pozitív értelemben kísérleti jellegű vázlatok izgalmas, fantáziadús sorozatait dobja fel a vászonra. VISSZASZÁMLÁLÁS – Ede megevé ebédem | Demokrata. Az Ede Megevé elvileg talán ugyanúgy működhetett volna, mint az utóbbi darabjai e workshop-nak (melyek azért inkább szórakoztatóak voltak, mint jól sikerült filmek), az azonban, hogy nem így lett, talán épp e filmkísérlet szépségéhez járul hozzá, hiszen így indirekt módon sikerült megörökíteni Hernádi Gyula hiányát. Egy ilyen szürracionális film végső fokon pont úgy tesz hatást a nézőre, mint egy festmény, végül az egész élmény egyetlen hangulatban oldódik fel, ezt a hangulatot pedig ezúttal a vákuum hatja át. A végén az üres nézőtéren a Margitszigeti szabadtéri színpadon egy magyar rapper ereszkedik lefelé az üres sorok között, ami elvileg egy lendületes, energiadús szám a kulturális showműsor végén, ám az embert mégis az üresség érzése járja át, amint a playbackkelő rappert nézi a műanyag székek között.
Nagy kár! " Szerintem van ez 25-30 év is. blöff. előzmény: zéel (#4) Egyetértek. 2009-02-20 16:25:40 #4 Jancsó az elmúlt 20 évben inkább csak életművészként, és nem film-művészként jeleskedett! Nagy kár!
2006-10-12 Újabb szürracionális opusz a Jancsó workshop-ból Jancsó Miklós létrehozta a legújabb Jancsó-filmet, sajnos, immár barátja és társa, Hernádi Gyula nélkül. A leginkább színpadi improvizációkra emlékeztető jelenetfoszlányok tulajdonképpen hasonló jellegű pályát írnak le, mint mindig, ám a kulturális showműsor ezúttal leginkább vákuummal van tele. Amikor az ember egy-egy Jancsó-filmet próbál meg elhelyezni a palettán, mármint a többi Jancsó film mellett, másodpercek alatt kialakul a kettős látása. Egyrészt látja, hogy az emberek, legalábbis az emberek egy része, egy tulajdonképpen szűk kör, amely azonban elit értelmiségnek számít, határozottan kedveli a Jancsó-filmeket, és mindaz, ami bennük egy átlagos magyar halandót, vagy egy külföldi személyt kiborítana, vagy éppenséggel unalom-álomba ringatna, az ő számukra csemege. Másrészt látja az ember saját magát, hogy a film alatt a film hatása alá kerül, és olyan nüanszokat hajlamos észrevenni, amiket csak azok vesznek észre, akik direkt akarják, hogy ez a film működjön náluk.
Ha bejársz valahova dolgozni, akkor ezeket a gyors ebédeket előző este össze tudod dobni, húsz percnél többet egyikkel sem kell foglalkozni. Az első képen egyszerű só-bors fűszerezésű, kacsazsíron serpenyőben sülts csirkemellet párolt zöldspárgával párosítottam. Egy adag cottage cheese-t friss kaporral kevertem el, majd a husi mellé tálaltam (ha ezt a látványt lehet egyáltalán tálalásnak hívni:D). A cottage cheese egy túró szerű tejtermék, aminek pontosan olyan az állaga, mint a fenti képen, de kicsivel krémesebb és sósabb, mint a sima tehéntúró. Sima és fűszerezett verzióban kapható az Aldiban, Lidlben, de láttam már Tescoban is. Csirke salátával Egy másik alkalommal a csirkét sóval, borssal és szárított kakukkfűvel szórtam meg, szintén serpenyőben kisütöttem kevés zsiradékkal, nagy hőfokon. A második képen fokhagymával, sóval, borssal és pirospaprikával szórtam meg. A serpenyős husokat mindig viszonylag nagy hőfokon sütöm, ha odakapott picit töltök alá egy fél deci vizet, majd ha elpárolgott megfordítom a husikat.