A Magyar Mozgókép Közalapítvány nyilván úgy működik, mint a többi ilyen közpénzből működő és közpénzt osztó testület: a különböző érdekcsoportok közti kínos egyensúlyozás nagy hajlékonyságot és jó szimatot igényel, különben egy másik kuratórium alkalmas időben minden harag és részrehajlás nélkül méltó büntetést szab ki arra, aki nem a kialakult erősorrend szerint szavaz. Ede megevé ebédem - Filmek. A jutalmazottak (bocsánat: nyertesek) névsora sem lep meg különösebben, képzeletemet egyedül az agg mester, Jancsó Miklós filmtervének címe foglalkoztatja: Ede megevé ebédem avagy a Kísértetcsapda. A filmterv vagy ötlet minden bizonnyal virtigli blődli lesz, százhúszmillió forintból talán még ki is jön, ha a szokott módon és eljárással készül, és bizonyára néhány százan vagy ezren legott a mozi(k)ba tódulnak, hogy a vonzó és felettébb szellemes cím rébuszát megoldják. Jancsó Miklós, a balliberális média kedvence éppoly kultikus figura, mint mondjuk Faludy György, vagy apróbb kivitelben Farkasházy Tivadar, Gálvölgyi János – voltaképp már az is szép (bár botrányos), hogy "Miklós bácsinak" egyáltalán pályáznia kellett, ahelyett, hogy Ede megevé ebédem I., II., III., IV., stb.
Ékesen bizonyítják ezt a tételt a hétvégi mozijegyeladási eredmények: mind a hat premierfilm megbukott - és ez idén már nem először fordult elő. Jancsó Miklós: Nekem ez az egyetlen szórakozásom Jancsó '99-es Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjével a közönségre szabadította Kapát és Pepét, a vicces párost, akik megtestesítik, és egyben rezonőrként kommentálják a magyar társadalom aktuális állapotát. Miki bácsi idén töltötte be 85. életévét, de szakadatlan lendülettel dolgozik, ma került a mozikba hatodik Kapa-Pepe filmje, az Ede megevé ebédem. ORIGO CÍMKÉK - Ede megevé ebédem. A film díszbemutatója előtt beszélgettünk a Mesterrel, próbáltuk kideríteni, hogyan születnek a pörgős, sokszor improvizatívnak tűnő párbeszédek, kérdeztük a jövőről, és nagy nehezen kisajtoltuk belőle néhány kedvenc filmjét is. Kapa, Pepe és a kígyók Ismét hat filmet zúdítanak a nyakunkba a forgalmazók, hogy véletlenül se unatkozzunk. Miki bácsi hatodik kiruccanása Kapával és Pepével, rengeteg kígyó és egy repülő, berlini gettóélet, konzumidióták Csehországban, világméretű járvány és etióp zsidók Izraelben.
színes, magyar vígjáték, 90 perc Kapa és Pepe a magyar kapitalizmuson elmélkedik. Pepének, még az ő eszével is rá kell jönnie arra, hogy ma itt az szabad, akinek hatalma van, s annak van hatalma, akinek pénze van. Tehát "ráhajt" a pénzre. Benősül egy maffiamilliárdos családba, részt veszt az első magyar magánbörtön project kivitelezésében, főzőiskolát nyit, lottózik, szóval vállalkozik és várja, hogy a szerencse egyszer rámosolyogjon. Ede megevé ebédem - Teljes Magyar film (2006). Egy rossz tréfa következtében azonban meghal, de Kapa, a tréfa kiötlője felkiált, miért nem ő fekszik barátja helyett kiterítve. Ebben a filmben azonban nincs lehetetlen. rendező: Jancsó Miklós forgatókönyvíró: Jancsó Miklós, Hernádi Gyula operatőr: Jancsó Nyika producer: Garami Gábor, Kovacs Ildikó vágó: Csákány Zsuzsa szereplő(k): Mucsi Zoltán (Kapa) Scherer Péter (Pepe) Balázsovits Lajos Rába Roland Halász Péter (Péter) Fazekas Csaba Galkó Balázs (Lelkész) László Boldizsár Jaskó Bálint (Biciklis fiú) Mundruczó Kornél
Na de legalább önironikus az a ló is, a fene egye meg Jancsó, szerintem, ahogy öregszik, annál keményebb munkát fektet abba, hogy minket szívasson, kísérletezget velünk és egyre csak röhög rajtunk. Szegény Halász Pétert is még sikerült itt rávennie arra, hogy elhagyja a fejét. László Boldizsárnak (Cotton Club Singers) meg a film bohósapkás kolibrije szerep jutott. Németh "ex-Anima" Juci idegesítő tévé-riporter, amihez nyilván nem is kellett sokat játszania. Van itt vicces maffiacsaládba nősülés, luxusbörtön, álom a filmkészítésről, és mulatságosan tanulságos jelenetek. Jancsó például római császárként haldoklik, Mundruczó Kornél monologizál, a "bárcsak én feküdnék itt helyette" mondat pedig új értelmet nyer. Álom és valóság keveredik, holtak és élők helyet cserélnek, levágott fejek beszélnek. Kapunk entellektüel vicceket, moralizálást, nagy adag fejmosást és azóta aktuálpolitikai tartalommal is feltöltődött mondatokat. Szóval ugyanazt, amit az eddigi Jancsó filmekben is.
A Jancsó-filmeknél (ahogyan pl. fe Lugossy László filmjeinél is) arról van szó, az történik, hogy a rendező felemeli mutatóujját, és elkezd egy jelet rajzolni az égre (mondjuk), a nézők meg elkezdik követni tekintetükkel az ujját, a rendező pedig úgy folytatja ezt a vonalat, amit az ujjával húz, hogy a nézők továbbra is kövessék, hogy a vonalhúzás és ennek követése egy fokozódóan izgalmas közös cselekvéssé fejlődhessen. A szürreális (vagy ahogyan mi nevezzük: szürracionális) filmeknél a lényeg az, hogy a "B" pont ismeretlen. Adva van a kiindulási pont, és onnantól semmi sem számít, semmilyen apollóni jellegű kényszerítő erő (ahogyan a Tragédia Születésében használja a szerző az apollóni és dionüsszoszi fogalompárokat), egyedül a vad dionüsszoszi ösztön határozza meg, mi lesz a következő mozdulat, a következő kép a vásznon - pont mint egy zenében. A szürracionális filmeknél, mint Jancsó Miklós, vagy feLugossy László filmjeinél a történetet sokkal inkább érezzük, mint értjük. Sokkal inkább zenei hatást gyakorol ránk a történet, mint epikait, leginkább úgy követjük a filmet, mintha idegen nyelven menne feliratok nélkül, és nem úgy, mintha a tévében menne egy film, magyar szinkronnal, és csak hallgatnánk, és nem is néznénk.
2006-10-12 Újabb szürracionális opusz a Jancsó workshop-ból Jancsó Miklós létrehozta a legújabb Jancsó-filmet, sajnos, immár barátja és társa, Hernádi Gyula nélkül. A leginkább színpadi improvizációkra emlékeztető jelenetfoszlányok tulajdonképpen hasonló jellegű pályát írnak le, mint mindig, ám a kulturális showműsor ezúttal leginkább vákuummal van tele. Amikor az ember egy-egy Jancsó-filmet próbál meg elhelyezni a palettán, mármint a többi Jancsó film mellett, másodpercek alatt kialakul a kettős látása. Egyrészt látja, hogy az emberek, legalábbis az emberek egy része, egy tulajdonképpen szűk kör, amely azonban elit értelmiségnek számít, határozottan kedveli a Jancsó-filmeket, és mindaz, ami bennük egy átlagos magyar halandót, vagy egy külföldi személyt kiborítana, vagy éppenséggel unalom-álomba ringatna, az ő számukra csemege. Másrészt látja az ember saját magát, hogy a film alatt a film hatása alá kerül, és olyan nüanszokat hajlamos észrevenni, amiket csak azok vesznek észre, akik direkt akarják, hogy ez a film működjön náluk.
összefoglaló cím alatt kézhez kapna évi egymilliárdot minden különösebb megkötés nélkül. Boldogult könyvkiadói szerkesztő koromban jutott eszembe az ötlet, mennyivel egyszerűbb lett volna az (állami) könyvkiadók élete, ha a szerzők a megírandó művek szinopszisára úgy kapnának előleget, hogy a szerződés egyben kiköti, az összeg fejében rögvest lemondanak a kérdéses opus megírásáról. Hasonló módon a magyar filmtervek tetemes részét is csírájában el lehetne fojtani hasonló rendszerrel, egyszerre kímélve ezzel a közpénzt, a kuratóriumot és persze a nézők idegeit. Nem tisztem a jelenlegi bírálati rendszert elemezni, az 1, 7 milliárdos keretből amúgy egyetlen piacilag versenyképes magyar film talán kijönne. Az más kérdés, hogy az egész magyar folyóirat-kiadás körülbelül annyi támogatást kap, mint a Mester egymaga, de ez nem az ő hibája, a magyar folyóiratok légióját pedig lassan maguk a szerkesztők sem olvassák, különösen nem a többiekét. Ede már régen megevé ebédem, pontosabban valamennyiünk ebédjét, Szabó István Rokonok című filmjéből (ugyancsak 120 millió) pedig az eljövendő magyar kultúrpolitikusok is jól megértik, miként volt ez az elosztás Móricz idején, és hogy azóta sem változott semmi.
Higgyétek el, nincs nagyobb öröm a világon, mint látni Barátnőitek szemében a Boldogságot! ~ Meggyőződésünk szerint a valódi Barátság egy olyan építmény, mely egy erős alapon, és négy szilárd pilléren nyugszik. Az erős alap a bizalom, mert e nélkül nincs Barátság. A négy pillér pedig a következő: - a közös pontok - a "bajban terem" próbája. - az idő tényezője - a kölcsönösség tartó-oszlopa Mind a négy nagyon fontos pillér. - Az első adja a Barátság lényegét, hiszen ezért Barátok a Barátok! Ismerős a mondás: madarat tolláról, embert Barátjáról lehet felismerni. Ezt fejezi ki az első pillér... - A második mutatja meg, hogy tényleg Barátság-e az amit annak hívunk. Az Igaz Barát a bajban terem, és a hamis ott hullik ki. Idézetek a szeretetről és a barátságról. Ám a baj nem csak külső probléma lehet, hanem belső is, amikor a felek egymás ellen feszülnek. Az Igazi Barátság ebben is érlelődik és erősödik. A hamis, összeroppan! (Amely viszont összeroppan, ott nem biztos, hogy a felek silány emberek, lehet, hogy csak Barátnak nem illenek össze az első vagy a negyedik pillér miatt! )
Hihetetlenül hiányzik a pokolban. VC Andrews, Szirmok a szélen Angyal, szent, ördög puszta, jó vagy gonosz, megragadtam a falra és a halálod napjáig címkével jelölted meg. És ha először meghalsz, akkor nem sokáig fogok követni. Karen Casey Valóban szeretem a másik eszközt, ami minden elvárást hagy. Ez teljes elfogadását jelenti, még egy személyiség ünneplését is. A Gestalt imádság Én az én dolgom, és te a tiéd. Barátság!! - G-Portál. Nem vagyok ebben a világban, hogy megfeleljen az elvárásaidnak, és te nem vagy ezen a világon, hogy feléled az enyém. Te vagy és én vagyok, és ha véletlenül megtaláljuk egymást, akkor gyönyörű. Ha nem, akkor nem lehet segíteni. Charles Dickens, nagy várakozások Elmondom... milyen igaz szerelem. A vak elkötelezettség, kétségtelenül az önmegtartóztatás, a teljes elbocsátás, a bizalom és a hit önmagad és az egész világ ellen, az egész szíved és lelke feladását a smithre - ahogy én is tettem! Goethe Ez a szerelem igaz szezonja, amikor tudjuk, hogy egyedül lehetünk szeretve, hogy senki sem szeretett volna előttünk, és senki sem szeretne ugyanúgy velünk.
Elég csak a saját életünket számításba venni és a baráti kapcsolatainkra gondolni és rádöbbenünk, hogy egyes barátok jöttek-mentek az életünkben, felerősödtek kapcsolatok, vagy épp annyira elgyengült, hogy el is veszítettük egymást. A barátok között is ráadásul lehet olyan különbség, hogy amelyek más fokozatot érnek el nálunk. Van, akivel jóban vagyunk, de egyáltalán nem járunk össze, mégis barátnak mondanánk, mert amikor összefutunk, találkozunk, nagyon jót beszélgetünk. Mégis megáll minden ezen a szinten. Vannak barátok, akikkel akár a gyermekkorig nyúlik vissza a kapcsolat és habár mindenki éli a saját életét, de bármikor számíthatunk egymásra, rendszeresítettek a találkozások is. Aztán ott vannak azok a barátok, akikről azt hittük, hogy mindig az életünk része lesznek, de a valóság egészen más utat szánt mindenkinek és azóta nemcsak szétszéledtünk, de talán a kapcsolatot sem tartjuk már. És azokról az egykori barátokról se feledkezzünk meg, akik nemcsak kikoptak az életünkből, de akár az ellenségünkké váltak, vagy legalábbis orrolunk egymásra.
Victor Hugo, Les Miserables Annyira szeretett, annál szenvedélyesebb, mint a tudatlanság. Nem tudta, hogy jó vagy gonosz, hasznossá vagy veszélyes-e, szükségszerű vagy véletlen, örök vagy átmeneti, megengedett vagy tiltott-e: szerette. Ovidius A szeretet és a méltóság nem oszthatja meg ugyanazt a lakóhelyet. Albert Schweitzer Néha a fényünk kialszik, de újra lángba csapódik egy másik emberrel való találkozás. Mindannyiunknak köszönhetjük a legmélyebbeket azoknak, akik újbbrendítették ezt a belső fényt. Andre Pevost A platóni szerelem olyan, mint egy inaktív vulkán. Francois De La Rochefoucauld Semmilyen álruhában nem lehet elrejteni a szeretetet, ahol van, és nem fejezik ki, ahol nem. David Tyson Gentry Igazi barátság jön, amikor a két ember közötti csend kényelmes. Boldogság Gondolom, amikor a szíve elszakad, valami elkezd látni minden repedést. Meg vagyok győződve arról, hogy a tragédia meg akarja keményíteni minket, és a küldetésünk soha nem hagyja.