2010. augusztus 26., 12:33 Alkalmi nagykoalíció alakult a fővárosi közgyűlés utolsó ülésén, a kényes témákat elnapolták. 2010. augusztus 14., 17:18 A tibeti vezető a természeti katasztrófák miatt nemzetközi összefogást sürgetett. 2010. május 21., 07:11 Elismeri a kapitalizmus kínai útját, de hiányolja a szabadságjogokat, és elítéli a megfélemlítést. 2010. május 2., 18:55 Tőkés László hívta meg a tibeti vezetőt, aki állítólag nem akar "kellemetlenséget" okozni. 2010. április 15., 19:01 Tibet száműzetésben élő vallási vezetője szeptemberben érkezik Budapestre. 2010. február 24., 13:45 Már több mint százezren követik az oldalát. 2010. február 19., 21:26 Egy fotós elkapta, ahogy öltönyösök kísérik ki. Utána a szemetes zsákok mellett osont el. 2010. február 19., 06:02 Hivatalosan is tiltakoznak Barack Obama és a dalai láma találkozója ellen. 2010. február 18., 20:37 Peking tiltakozására tekintettel zárt ajtók mögött, sajtótájékoztató nélkül tárgyaltak a Fehér Házban. 2010. február 11., 21:17 Az USA pont akkor hergeli Kínát, amikor szüksége lenne a segítségére Irán ellen.
Újdelhi egyik koszos sikátorában egy éhező és sajnálatra méltó kiscicában már alig pislákol az élet, amikor szinte csodával határos módon megmenekül a pusztulástól. Olyan életben lesz része, amilyenről nem is álmodhatott. A hófödte Himalájára néző szentélyben, a dalai láma macskájaként kezd új életet. Minden Idők Legszebb Teremtménye, DLM, ez a sokszor naiv, ugyanakkor bölcs, nyitott, tanulni és befogadni mindig kész, az élet örömeire rácsodálkozó himalájai macska új szemléletet közvetít, amelynek elsajátítása megkönnyíti mindennapjainkat. Receptet kínál az élet fontos kérdéseinek befogadására, és kellően érzékenyít mások problémáinak megértésére. A történetet különösen elbűvölővé teszi a varázslatos környezet, a dalai láma jelenléte, inspiráló tanításai, vagy csak néhány elejett megjegyzése, amelyek titkozatos módon mindig célba találnak. DLM bájos egyszerűséggel megírt, sziporkázó humorral fűszerezett története felhőtlen szórakozást ígér. "Igazán különleges módon ismerhetjük meg a dalai láma hivatalos és magánéletének titkait: kalandor macskájának az elbeszéléséből.
A dalai láma leírása A dalai láma egyetlen igazán hiteles életrajzát tartja kezében az olvasó - egy olyan elismert Tibet-szakértő tollából, aki jó ismerőseként és közeli munkatársaként talán minden más életrajzírójánál közelebbről ismerheti Tendzin Gyacót, a tisztséget 1950 óta betöltő spirituális vezetőt és magát az embert. A dalai láma békéről és együttérzésről szóló üzenete minden hívő és nem hívő ember lelkében visszhangra talál. A könyvből azonban azt is megtudhatjuk, miféle hányattatásokon át vezetett az elszigetelt kis tibeti faluból származó Tendzin Gyaco útja odáig, hogy a világ egyik legősibb és legösszetettebb kultúrájának politikai és szellemi vezetőjévé váljon. A vallási vezetőt és annak életútját is bensőségesen ismerő Alexander Norman rámutat arra, hogy bár a dalai láma számára mindig is kényelmetlen volt politikai szerepvállalása, valójában nagyon is tapasztalt és ravasz játékos, aki egész életében sikeresen manőverezett az átható erőszak, a buddhizmust megosztó ellentétek és a nagyhatalmi játszmák között.
Tanárral együtt megismerhetjük a türelem, az önuralom és a tolerancia fontosságát, de ennek gyakorlására nincs igazi esélyünk. Az igazi gyakorlat akkor merül fel, amikor találkozunk az ellenséggel. " -Dalai láma- Fogadja el a jelen pillanatot Olyan korszakban élünk, amikor a jövő és a holnap érvényesül a pillanat felett, az itt és most. Eltekintünk a jelen erejétől, hogy élvezzük az átélt pillanatot, és elveszítjük magunkat a jövőbeli tervekben amelyek nem engedik, hogy értékeljük azt, ami már megvan. Ez az állapot arra késztet minket, hogy elutasítsuk azokat a negatív helyzeteket, amelyekkel nap mint nap találkozunk, mivel nincs erőnk elismerni, hogy nem tudunk mindent megváltoztatni. Ezért elfogadni ezt a feladatot el kell kezdenünk mantraként gyakorolni. Amikor elfogadjuk, hogy valamit nem tudunk módosítani, a terv megváltoztatásának lehetőségével találjuk szembe magunkat, és sokkal nyitottabbak vagyunk az új lehetőségekre. "Elfogad. Ez nem lemondás, de semmi sem kényszerít több energiát pazarolni, mint ellenállni és harcolni egy olyan helyzet ellen, amelyet nem tud megváltoztatni. "
Az ember tragédiája, mint az egyetemes magyarság első világfilmje. - Varga István ilyen cimű tanulmánya megható lelkesedéssel veti fel azt a gondolatot, hogy Az ember tragédiája, szerinte a világirodalom legnagyobb vonalú, vetélytárs nélkül való alkotása, filmre kerüljön, még pedig mint a magyar nemzet kollektív műve. A Paulay Ede és Hevesi Sándor emlékének szentelt kis mű minden túlzásával is gondolatkeltő és lebilincselő; ezért méltán megérdemli, hogy ne tünjék el nyomtalanul a brosürák áradatában. A Tragédia megfilmesítése régi magyar óhaj. Évtizedek óta kísért a magyar lapok filmrovatában. Valamikor Reinhardt figyelmét akarták ráirányítani e magyar remekmű szépségeire; de Reinhardt nem szereti a Tragédiát; színrehozatalának gondolatával sem foglalkozott, akármennyire is nógatták ez irányban magyar barátai; filmesítésére sem gondol. Korda Sándor fénykorában komolyan szó volt a Tragédia angol filmváltozatának elkészítéséről. A megvalósulás annál inkább tetszett lehetségesnek, mert Bíró Lajos, Korda munkatársa, nagy híve a Tragédiának.
Szerinte soha, semmiféle művészi alkotás nem egyesítette még magában annyira a tiszta irodalom és a tiszta filmszerűség egymástól legtöbbször egészen távolálló követelményeit, mint a mi Tragédiánk. Ha igaz ez, ha Madách mint Varga István állítja, szinte megérezte azt a jövőbeli olyasféle technikai lehetőséget, amely alkalmassá teszi a Tragédiát a tökéletes megelevenítésre, akkor a Tragédiát meg lehet és meg is kell filmesíteni. De igaz-e ez? Milyen stílust követel meg a Tragédia megfilmesítése? - Már a némafilm korszakának nagy rendezői ráeszméltek arra, hogy a film nem lehet csupán színpadi művek áttranszponálása. Az ábrázolásnak sajátos műfaja a film. Egészen új eszközökkel dolgozik a film, egészen új hatásokat ér el. A némafilm új vizuális kultúrát hozott; a hangosfilmben ez csupán némi engedményt tett a fogalmak világának azzal, hogy valami teret engedett az emberi beszédnek. Az ember tragédiája megfilmesítésének legfontosabb problémája abban rejlik, hogy áttehető-e ez a legmagasabb fogalmi kultúraalkotás a vizuális kultúra terébe, és ha igen, milyen mértékben sikerülhet ez?
Bob Roberts (r. Tim Robbins, 1992) A szépen becsomagolt amerikai politika kulisszái mögé vezeti el a nézőt Tim Robbins áldokumentarista filmje, melyben a fiktív, konzervatív szenátor, Bob Roberts kampányának és hatalomra jutásának lehetünk szemtanúi. Elkeserítő (talán már nem kiábrándító, hiszen ebben a témában már régen nem vagyunk idealisták), hogy a populizmus mind a mai napig működik. Az emberek nem programpontokra, elképzelésekre és észérvekre várnak, hanem egy archetípusra. Egy vezéralakra, aki az ő zászlóaljukat vezeti, és emellett szépen mosolyog a kamerába. Robbins odapirít az elfajult, törzsekbe különült választóknak, de az álszent, önző politikai erő is megkapja a magáét. Az egész történet egyik legnagyobb tragédiája mégis az, hogy azt a kisembert, aki egyedül, a saját lábán megállva próbál teret hódítani az igazságnak, eltiporják. És ami még szomorúbb, hogy 2022-re a helyzet mit sem változott. Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!
Tartalmának átvetítése a színpadra, rádióba sok engedménnyel jár. Igaz, hogy a Tragédia nemcsak egészében, hanem részeiben is nagy. Ezért elbírja a színpadi megcsonkítást is. Ennek példáját legutóbb a berlini Volksbühne előadása mutatta, amelyből kimaradt a Kepler-jelenet, a falanszter, a világűr és az utolsó ember jelenete. Még így is nagy sikere volt az optimizmusba hajlított töredéknek. Kihagyásokkal játszották a Tragédiát a bécsi és müncheni rádióban is; így is erősen hatott. A Tragédia színpadi és rádióelőadása azonban nem öncél. Inkább csak arra való, külföldön tudniillik, hogy ráfordítsa az emberek figyelmét a magyar remekműre. Captatio benevolentiae az irányban, hogy olvassák el az eredeti szöveget. A Tragédia-filmnek, még a legnagyobbszerűnek és legnagyszerűbbnek is, ez lenne az igazi rendeltetése. Varga István a Tragédiának csak színpadi és rádióelőadásait tartja kiábrándítónak; másként ítélkezik a Tragédia megfilmesítésének művészi értékéről. Azt mondja: ha hangosfilm nem volna, fel kellene találnunk a Tragédia megelevenítésére.
A produkciós tervezés Oscar-szobrát hét további kategória Oscarjával együtt még a gála előtt osztották ki a Dolby Színházban, hogy az élőben közvetített díjátadó gördülékenyebb legyen. A Frank Herbert klasszikusából Denis Villeneuve rendezésében született Dűne részben Magyarországon készült. A produkció a velencei filmfesztiválon debütált. Sipos Zsuzsanna március közepén már a brit filmakadémia BAFTA-díját is elnyerte munkájáért. (Ja, a kapaszkodót elfelejtettem, mert ugye, aki nem ért hozzá, az azt hiszi, hogy a pofon hatása az, hogy az ember bekapcsolja a tévét (oké, ezen még mindig röhögök). Aki viszont egy kicsit is gondolkodik, az pontosan tudja, hogy ilyesmi nem közvetlenül nézőket hoz, hanem úgy befolyásolja a nézettséget, hogy megtartja a nézőket, vagyis a műsor vége felé sokkal kisebb mértékű lesz az elvándorlás, a tévé kikapcsolása. Ennyi. Van hatása? Van. Ebbe kapaszkodhatsz. Szívesen. ) Igen. Tök logikus, hogy ha valaki (vélhetően a net előtt ülve értesül valami balhéról, akkor (wait for it) BEKAPCSOLJA A TÉVÉT!
A kivételesen hosszan elhúzódó gyártástörténet nem pusztán keletkezéstörténeti kuriózum: a film kivitelezésén is nyomot hagyott, hogy a hagyományos technikával megkezdett alkotás munkafolyamataiból nem maradhatott ki az időközben megjelent új technikai eljárások – mindenekelőtt a digitális képalkotás – felhasználása. Ez eredményezi, hogy a korábban készült részletek vizuális világán régimódi technika nyomait észlelhetjük (az Eszkimó-szín például optikai trükk – a kamera elé helyezett zsírral bekent felület – érzékelteti a ködösséget), míg a később keletkezett képsorok már számítógépes animálást is használnak (kivált a londoni színben látható forgómozgások esetében). Az animációs filmben bízvást rekordgyanús terjedelműnek mondható, a két és fél órás játékidőt is meghaladó mű más aspektusai a rajzanimációban rejlő kifejezőerőt és Jankovics Marcell kiapadhatatlan képzeletét állítják előtérbe. Az első emberpár, Ádám és Éva, valamint az Úrral szembeszálló, a teremtés értelmét kérdőre vonó "bukott angyal", Lucifer történelmi korokon átívelő álomutazásának mozgalmas és filozofikus történetét Jankovics olyan vizuális kidolgozásban képzelte el, amely sokat megőriz ugyan a János vitéz t (1973) és a Fehérlófiá t (1981) jellemző átváltozásalapú képépítkezésből, de ezt bizonyos értelemben lehatároltabb keretek közé illeszti.