Ha a felnyitott tályog a mellbimbó környékén van, a másik mellből kell szoptatni, és az érintett mellet kézzel ki kell fejni, mivel a túltelítődés nem segíti a gyógyulást. Néhány nap múlva már valószínűleg a tályogos mellből is lehet már szoptatni. Szoptatási nehézségek A mellgyulladásból, túltelítődésből, tejcsatorna elzáródásból eredő kellemetlenségek általában elkerülhetők, ha ügyelünk a megelőzésre, azaz: igény szerint szoptatunk éjjel-nappal, szükség szerint váltogatott testhelyzetekben, helyesen tesszük mellre a babát, hogy elkerüljük a sérüléseket, és minél kevesebb avatkozunk bele a szoptatás a természetes folyamatába. Ha kialakult, akkor érdemes szoptatási tanácsadóval is konzultálni, aki célzott kérdésekkel igyekszik kideríteni az okokat – ez a későbbi megelőzés szempontjából is fontos – és tud egyéni javaslatot adni a kezelésre. Erről a témáról még a Szoptatás rovatunkban olvashatsz többet! A kézi fejés módja - Anyatejgyűjtő Állomás. hirdetés
Sőt! egy érdekes hasonlattal már az állatvilágban is felfedezhetjük kezdetleges formáját....
2012. febr. 23. 20:08 Hasznos számodra ez a válasz? 2/14 A kérdező kommentje: Köszi a választ! 3 hete vérzek. Egy hete voltam egy dokinál, aki műtétet javasolt. Feleslegesen nem szeretném magamat megműteni, ezért ma felkerestem egy újabb dokit(még mindig vérzek) és ő gyógszert írt. Itthon összevetettem a leleteket és egy hete 9mm volt, most 13mm a méhnyálkahártya. A gyógyszeren amit kaptam rajta van, hogy terhesen nem lehet szedni, na itt paráztam be totál. Persze lehet, hogy az uh gép minőségén is múlik egy-egy mm. Egyik orvos, sem célzott ár, hogy lehet baba. 3/14 anonim válasza: A barátnőm is emiatt volt orvosnál, nem jött a baba és kiderült, hogy amiatt mert a méhnyálkahártya túl vastag. Ő megcsináltatta az eü. küretet és következő hónapban terhes lett. Szóval nem tudom, hogy nálad a cél-e, hogy baba legyen. Ha igen, akkor érdemes lehet megfontolni, mert az eü. küret jóval gyorsabban hozza meg a kívánt eredményt mint a gyógyszer. 21:03 Hasznos számodra ez a válasz? 4/14 A kérdező kommentje: Szia!
Egy angol esszét olvastam, amely a mai regényt népszerűsége tekintetében az elmúlt századok vallási irodalmával hasonlítja össze. Doctor Johnsont egyszer megkérdezte valaki a korabeli prédikátorokról. Tíz-tizenöt vagy még több nevet vetett föl, a leghíresebb szónokok neveit, kik évenkint vastag kötetekben adták ki beszédeiket. A doktor finom elmeéllel mondta el mindenkiről véleményét, s a jelenlevő úri társaság tagjai hozzászóltak a nagy kritikus megállapításaihoz. Mindenki ismerte a szóban forgó szerzőket és munkáikat. Vita fejlődött; ki-ki emelni törekedett kedvelt hitszónokát; ötleteket idéztek, fordulatokat. Látszott, hogy oly auktorokról van szó, kiket hallgatni vagy olvasni a divathoz és műveltséghez egyformán hozzátartozik; akik a közvéleményt izgatják, a korra hatnak; kikről mindent tud a sznob, s mindent tudni akar a kotnyeles vidéki, aki oly szerencsétlen, hogy csak hideg nyomtatásból szürcsölheti elegáns körmondataikat. E híres írókból - egy kor legbüszkébb csillagaiból -, akiknek munkáit évről évre várta, s izgalommal beszélte meg a legnagyobb kritikus és a legintelligensebb közönség: ma még a nevét sem ismeri az olvasó egyetlenegynek sem.
Még az az olvasó sem, aki különben az irodalomtörténet lapjain otthonos s régi könyvekben jártas. A tizenöt névből egy sem maradt. S a tizenöt csak példa itt: még és még tizenötöt lehetne mondani minden évtizedből. Ez az egész büszke irodalom nagy könyvtárakra menő termésével elsüllyedt mindenestül és mindörökre. S amit még másfél század múltán is olvasunk és ismerünk ama kor irodalmi terméséből, az éppen nem az akkori irodalomnak e fősodrából való. Az szinte csupa outsider termék más műfajból, amire abban az időben tán senki se figyelt... Az angol esszéíró hasonló jövőt jósol a mai regényirodalomnak is. Ma a közönség úgyszólván kizárólag regényt olvas. A bevezetett regényírók minden évben megalkotják a maguk az évi remekét, melyet illő és szokás is olvasni, hogy a következő évben már ismét más regényeket legyen illő és szokás elolvasni. A regény egy évig él, mint ahogy az újság egy napig. Egy évig vagy tíz évig, vagy ha tovább is - mi különbség? A remekmű máris gyanúsan sok, s egymást borítják el.