MÓRICZ ZSIGMOND (1879–1942) A XX. század magyar szépprózájának mindmáig Móricz Zsigmond a legnagyobb képviselője. Móricz Zsigmond: A török és a tehenek. Jelentősége a regény- és novellairodalomban csaknem olyan méretű és olyan hatású, mint Adyé a költészetben. Elbeszélő művészete mellett a hazai drámairodalom megújítója, legjelentékenyebb publicistáink egyike, és egész mellékesen, költőként a legjobb magyar gyermekversek szerzői közé tartozik. Lassan érlelődő művész volt, harmincéves koráig kereste magát, mondanivalóit, kifejezőkészletét. De attól kezdve, hogy a Hét krajcár novelláskötetével (1909), majd Sárarany című regényével (1911) belerobbant az irodalomba, nemcsak elismert nagy jelentőségű író, de központi alakja a magyar szépprózának, aki hamarosan túlemelkedik a körülötte keletkező indulatos vitákon, és rendkívüli tehetségét, ábrázolókészségét és hatását kezdeti ellenfelei is kénytelenek elismerni. A tiszántúli Alföldről érkezett, a vidéki társadalom keresztútjairól indult: apja feltörekvő, gazdagodó parasztember volt, anyja elszegényedett famíliából származó úri kisasszony.
MÓRICZ ZSIGMOND: Hét krajcár Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhelyben. Ő sem dicsekedik ezzel az idővel, más sem. Pedig igaz. És az is igaz, hogy soha már én jövendő életemben nem kacagok annyit, mint gyermekségem e pár esztendejében. Hogy is kacagnék, mikor nincsen már piros arcú, vidám anyám, aki olyan édesdeden tudott nevetni, hogy a könny csorgott a végén a szeméből, s köhögés fogta el, hogy majdnem megfojtotta... És még ő sem kacagott úgy soha, mint mikor egy délutánt azzal töltöttünk, hogy hét krajcárt kerestünk ketten. Kerestünk és találtunk is. Móricz Zsigmond - Többet ésszel, mint erővel | Extreme Digital. Hármat a gépfiókban, egyet az almáriumban... a többi nehezebben került elő.
E két korszak közé esik a forradalmak kora. Ady meghal, de Móricz vállalja az örökséget: ott áll a forradalmak mellett. Volt is elég gondja-baja utána, de nem tartott a Nyugat többségének egyezkedő, kibúvókat kereső visszavonulóival. Kezdetben ő is a Nyugathoz tartozik, mint Ady. Babitscsal mindvégig megmarad személyes jó barátsága. De 1933-ban a Nyugattól kiválik. Sikeres író, meg tud élni; a liberalizmust sokáig tartani tudó Est-lapok örülnek, hogy Móricz a munkatársuk. Van tehát módja, hogy tanulságai alapján kibontakoztassa művészete javát: a magyar világ nagy realista körképét. Ekkor írja legkitűnőbb regényeit, amilyen a Rokonok, az Úri muri, vagy amikor a múlt felé fordul, akkor felépíti az Erdély regényhármasát, a magyar történelmi regényirodalom egyik legfőbb művét. Gyermekversek, dalok - Gyermek- és ifjúsági - Könyv | bookline. Csak úgy ontja a regényeit. Rendkívül érdekesen ír mindig, tudja, hogy az epika lényege a cselekményesség; nyelve gazdag és sokízű; stílusa erőteljes, de ha kell, finoman költői. És a regények mellett áradnak a novellák.
A koldus, jámbor arcú öregember, rábámult. - Egy krajcár? - kérdezte. - Hát. - Adok én. - No még a kéne, kódustól alamizsnát. - Hadd el, lyányom, nekem nem hibádzik. Nekem mán csak egy hibádzik, a kapa főd. Avval minden jó lesz. Kezembe adta a krajcárt, s nagy hálálkodással eldöcögött. - Na, hála légyen - szólt az anyám -, szaladj hát... Ekkor egy pillanatra megállt, aztán nagyot, nagyot kacagott. - Jókor van együtt a pénz, hiszen ma már nem moshatok. Setét van, oszt lámpaolajam sincs. Fuldoklás jött rá a kacajtól. Keserves, öldöklő fuldoklás, és ahogy odaállottam alá, hogy támogassam, amint két tenyerébe hajtott arccal hajlongott, valami meleg ömlött a kezemre. Vér volt, az ő drága vére. Az anyámé, aki úgy tudott kacagni, ahogy a szegény emberek között is csak kevés tud. 1908
190 Utassy József: Mézgarázdák 200 Páskándi Géza: Tréfás-pipás-kupakos 208 Páskándi Géza: A bolhakirály 211 Szepesi Attila: A bohóc seregélyek Harangvölgy 216 Kiss Benedek: Zene-bona Füttyúrfi 225 Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a mult és övék a jelen. Verset irunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem. 3 Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd, ha majd nem leszünk!... József Attila: A Dunánál. " - megszólítanak. Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válok boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok!...
A zavaros elmeállapotú költő a balatonszárszói vasútállomáson egy vonat alá került és szörnyethalt. Mindössze harminckét évet élt az Ady Endre utáni magyar költészet legjelentősebb alakja. A második világháború után a szocialista világköltészet ünnepelt vezéregyéniségévé vált. Műfordítóként a szomszéd népek kortárs lírájával foglalkozott és értékesek Villon-fordításai is.
Győzelem és vereség, háború és béke, ölés és ölelés az esendő emberi lét alapelemei. Ez a múlt és ez a jelen. A versírás legközvetlenebb jelen idejében (1936 májusa, június eleje), diktatorikus és világháborús fenyegetettségben nemcsak általánosan, hanem közvetlenül is időszerű a belátás (a múltat be kell vallani), a megbékélés, a rendezés, a munka programja, amely a vers természet- és történetfilozófiai gondolatmenetét úgy formálja politikaivá, hogy azt minden kor minden értelmes lénye vállalhatja. S akkor ölés és ölelés paradox kettősségéből csak az utóbbi marad meg. Irodalom - 12. osztály | Sulinet Tudásbázis. Az esendő ember ("öltek, öleltek, tették, ami kell") fenségesebbé válhat a békévé oldás munkájában, s a múltból is ("Mikor mozdulok, ők ölelik egymást"), a természetből is ("A Dunának [... ] egymást ölelik lágy hullámai") az ölelés magatartását örökítik át. Talán ez is magyarázza, hogy eltérően a Levegőt!, majd a Hazám befejezésétől, itt nem kiáltva kéri-könyörgi a szebb jövőt a költő, hanem már szinte békévé oldva jelöli ki a feladatot.
Az ember számára előbb csak a héj, a felszín mutatkozik meg, de feltárulhat a mély is. A jelenség mögött ott a lényeg, a jelen mögött ott a múlt, s miként a lényeg, úgy a múlt nélkül is kevesek vagyunk, ugyanis a múlt lényegünkhöz tartozik. Ezt a felismerést a II. rész okfejtése teszi egyértelművé, méghozzá úgy, hogy nem a személyes, hanem az általános emberiség-múlt következményének és örökösének tartja magát a szemlélődő, sőt verset író ember. A kapcsolat kétirányú. Végső soron az egyén dialektikus módon felfogott halhatatlansága fogalmazódik meg, s talán ezért is jellemző e részben a paradoxonos kifejezésmód. A közvetlen szemlélet számára elfogadhatatlan dolgok válnak maguktól értetődővé. Miként egyetlen vízcsepp értelmes része a hatalmas folyamnak, amely nem más, mint vízcseppek összessége, az ember is csak az emberiség részeként lehet valóban ember. S ha egyéni léte az idő árján parányi is, cselekedete kevés is, ez a százezer parány adja a nagy egészet. Dunánál józsef attila. Az ősök minden értéke tovább él az utódban, aki hozzá teszi ehhez a maga személyiségét: gazdagodik az ősök által és gazdagítja a későbbi nemzedékeket.