Az összetett múlt idők képzéséhez viszont nem a tener, hanem az haber ige használatos. Ennek ragozása jelen időben: he, has, ha, hemos, habéis, han. Portugál: ter eu tenho tu tens ele / ela tem nós temos vós tendes eles / elas têm folyamatos múlt idő (imperfeito) E/1 és E/3: tinha; jövő idő, E/1: terei; egyszerű múlt idő: tive kötőmód jelen idő, E/1: tenha befejezett melléknévi igenév: tido; határozói igenév (gerundio): tendo Megjegyzés: Akárcsak a spanyolban, a portugálban is létezik az olaszhoz és franciához hasonló ige, az haver. Ez azonban nem használatos a birtoklás kifejezésére, hanem az összetett igeidők képzésére és néhány kifejezésben használatos. Ennek ragozása: hei, hás, há, hemos, heis, hão. Hogy van németül hogy "létige"?. Katalán: tenir jo tinc ell / ella (vostè) té nosaltres tenim vosaltres teniu ells / elles (vostès) tenen folyamatos múlt, E/1 és E/3: tenia; egyszerű múlt, E/1: tinguí; jövő idő, E/1: tindré befejezett melléknévi igenév: tingut Megjegyzés: A tenir igét csak a birtoklás kifejezésére használják.
Például a román nyelvben csupán egyetlen múlt idő képzéséhez használják, az angolban az egész igerendszert áthatja a használata. A szláv nyelvek és az eszperantó nem használják ezt az igét az összetett igealakok képzéséhez, a létigét viszont igen.
A görög birtokolni ige alakjait Latinoloquusnak köszönhetjük! Kapcsolódó bejegyzés: A létige sok nyelven –
Angolul és franciául a Wiktionary szerint: [link] Valóban lehet Kopulaverb, de ez nem csak a sein lehet, hanem a bleiben és a werden is, tehát minden ige, ami az alanyt és az állítmány névszói részét "összeköti". Nyelvészeti szempontból a "kopula" szó ennél tágabb fogalom: [link] Egy netes szótár szerint valóban Kopulaverb: [link] Germanisztikásként nem találkoztam még németül a "létige" szóval. De valóban a Kopulaverb áll hozzá a legközelebb, a létigére is vonatkozik. Ige ragozása németül boldog. De a legpontosabb, ha azt mondod: das Verb "sein". Attól is függ, milyen szövegkörnyezetben akarod használni. Ha egyértelmű, hogy csak a "sein" jöhet szóba, mint kopula, akkor írhatod, hogy "Kopulaverb".
Képzése: (a werden időbeli segédige jelen idejű személyraggal ellátott alakja) + (az alapige befejezett főnévi igeneve werde gekommen sein majd megjöttem volna werden gekommen sein majd megjöttünk volna wirst gekommen sein majd megjöttél volna werdet gekommen sein majd megjöttetek volna wird gekommen sein majd megjött volna majd megjöttek volna Használata: jövőbeni befejeződés kifejezésére; múltra vonatkozó feltevéseknél Például: Ich werde in zwei Stunden sicher nach Hause gekommen sein: Én majd két óra mulva megjöttem volna haza. A fenti tananyag segít megérteni a német igék ragozását igemódjuk szerint, valamint helyes használatát a német nyelvben. Tartalmazza a legfontosabb nyelvtani és használati szabályokat, ezzel segítve a felkészülést mind az érettségi vizsgára, mind pedig a középfokú és egyéb szintű német nyelvvizsgára. Ige ragozása németül belépés. [Forrásként felhasznált tartalom: A magyar wikipedia - met_nyelvtan]
2020. 09. 17. (J'accuse) A francia hadsereg tisztjét, Alfred Dreyfust 1894-ben igaztalanul megvádolják, majd a történelem egyik leghíresebb koncepciós pere során hazaárulásért életfogytiglani száműzetésre ítélik. Roman Polanski alkotása – amely Robert Harris történelmi bestsellere nyomán készült – ezt a jól ismert történetet dolgozza fel monumentális játékfilm formájában. KRITIKA Roman Polanski elegáns és precíz drámát rendezett a Dreyfus-ügyről, aminek tanulságai több tekintetben aktuálisak, mint gondolnánk. Tiszt és kém videa. Soós Tamás Polanski új filmjét megelőzte a botrány, miszerint az egy kiskorú megerőszakolásáért magát bűnösnek valló, de az ítélethozatal elől elmenekült rendező magát mentegeti, amikor az árulással ártatlanul vádolt, és hosszú évekre bebörtönzött zsidó katonatisztről, Alfred Dreyfusról forgatott filmet. A film etikai oldalát ebben a kritikában nem tárgyalnánk, és nem azért, mert a Polanski- és a Dreyfus-ügy áthallásai szétfeszítenék a cikk kereteit (lévén ilyenek csak a rendező képzeletében léteznek), hanem azért, mert a szeptemberi lapszámunk Polanski-portréjában foglalkozunk vele részletesebben.
Egy szűk értelmiségi réteg (Georges Clemenceau, Émile Zola, Anatole France, Marcel Proust, Émile Durkheim, Jean Jaurès stb. ) mégis úgy érezte, hogy az igazság védelmében szembe kell szállnia az előítéletekkel. Clemenceau L'Aurore című lapjában 1898-ban közzétette Zola Vádolom… című nyilvános levelét, amelyben az író a perújrafelvételt követelte. Ezzel elszabadultak az indulatok. A hadsereg védelmezői Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a németektől elszenvedett, 1870–71-es vereség és a nemzeti megalázás miatt milyen rendkívüli tekintélyük volt a katonáknak a 19. század végén Franciaországban. Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy (12) feliratos előzetes - YouTube. A hadsereg volt a politikától visszavonult régi arisztokrácia menedékhelye, a reváns egyetlen reménye, s kizárólag a hadsereg imádata egyesíthette egymással a demokratákat és a királypártiakat. " A hazafiasság volt a modern eszmevilág egyetlen eleme, amelyet az ellenforradalmi jobboldal is elfogadott " – írta Maurice Agulhon francia történész. Ezért a Dreyfus-ügy idején a közvélemény élesen megosztott volt.
Előbbi minden lassúsága ellenére is izgalmas, utóbbi pedig bicskanyitogatóan felháborító, hiszen nagyon is precízen mesél a saját hibáit eltussoló, a kritikát árulásnak tekintő zárt közösségekről (esetünkben a katonai vezetésről), az igazságnál az előítéletei visszaigazolását kereső tömegekről és arról a hősről, aki szembement ezzel a társadalmi beidegződéssel, amikor épp az előítéletei ellenére állt ki az igazság mellett (Picquart maga is antiszemita volt). Polanski nem is annyira az antiszemitizmus, mint a szekértáborokban és szektákban való gondolkodás, a vak fanatizmus veszélyeire hívja fel a figyelmet, miközben a legjobb filmjét rendezi meg a Szellemíró, de az is lehet, hogy A zongorista óta. Jean Dujardin, ha nem is remek, de megbízhatóan jó a főszerepben, a történetvezetésbe csak kisebb hibák csúsznak (kár, hogy az egyik fő fordulat, a rendszerhű Henry megtörése képen kívül, s így számunkra érthetetlenül történik meg), Pawel Edelman pedig olyan tágas, de mégis klausztrofób hatású terekbe és olyan hangulatos díszletek közé fényképezi a történetet, hogy tényleg ott érezzük magunkat a zsidógyűlölettől forrongó, XIX.
A bűnösnek talált szikár, egyáltalán nem katonás kinézetű Alfred Dreyfus ruhájáról letépték a gombokat, a díszes varratokat, kardját széttörték: a kis ember állt itt szemben a hatalommal, feljebbvalói rezzenéstelen arccal nézték társuk lefokozását. Az egyik tiszt szájából pedig elhangzik a következő mondat: "A rómaiak keresztényeket dobtak a vadállatok elé, hogy a népet szórakoztassák, mi pedig zsidókkal tesszük ugyanezt. " A Dreyfus-ügyben és a filmben is központi probléma a nyílt antiszemitizmus. Tiszt és kempf. Ez az első pont, ahol a film kapcsolódik Polanski személyes életútjához. A rendező maga is zsidó családból származik, édesanyja koncentrációs táborban halt meg, nem csoda hát, hogy Polanski filmjeiben rengeteget foglalkozik az antiszemitizmus kérdésével és a zsidók elleni erőszakkal (leghíresebb filmje A zongorista is ezen kérdések köré csoportosul). A jelenlegi alkotásról elmondható azonban, hogy itt nem a zsidógyűlölet a központi kérdés. Polanski kész tényként kezeli, hogy a néző tudja, hogy a Dreyfus-ügy a világ első antiszemita pereként ismert, nem feszegeti Dreyfus származásának kérdését, nem vádolja a teljes francia népet antiszemitizmussal, csak bizonyos egyéneket, és a néhány kockán megjelenített könyvégetés és zsidó boltok betörésén túl semmi jel nem mutat zsidóüldözésre.