- A fürdő? - kérdez vissza, miközben borjunézéssel mered reám. - A fürdő, - felelem nyomatékosan. - Jó posta az még ide, - mondja meglóbálva a lámpást. - Hát nem itt van? - Nem. - Ejnye kutya teremtette. Hát mennyire van ide? Felvonja a vállát: - Jó másfélóra. - Kocsi vagy omnibusz csak van itten? - Nincs itten. - Hát hogy a macskába járnak oda az emberek? - A fürdős kocsiján. - Hát hol a fürdős kocsija, hiszen ezt kérdezem? - A fürdős kocsija? - Az az no. Arra akarok fölülni. - Az nincs itt. - Hát mi van itten, milyen kocsi? - Milyen kocsi? - Milyen no? - Semmilyen sincsen. No ezzel reggelig beszélgethetek, mig megértjük egymást. Házi sonka arabe. - Nem te vagy a bakter, úgye? - A bakter? Nem. - Hát hol a bakter? - A bakter? A kocsmába. - És hol a kocsma? - A kocsma? A faluba. - És hol a falu? - A falu? Itt a vápába e. S a vállán át belemutatott a sötétségbe. - E szerint nincs messze? - Messze? Nincs nagyon messze. Az állomás-ház előtt álltunk. Közönséges kis bakterház. Az ablakon át csecsemő-sírás hallatszik.
Nem a pénzszerzés a legnehezebb. Az igazi nehézséget az okozza, hogy olyan tevékenységgel akarsz pénzt keresni, amelynek szívesen szenteled az életed. Amikor a világ szörnyetegnek fest le valakit, az vagy valóságos szent, vagy elhallgatják a mese másik felét. A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. Megesküdtem magamban, hogy soha többé nem találkozom vele, örökre kitörlöm az emlékezetemből a mellette elvesztegetett időt, s még a nevét sem említem soha. Valamilyen különös oknál fogva megszállt a béke és a nyugalom. Házi sonka art.com. Semmi nem maradt abból a haragból, ami hazulról elüldözött. S attól féltem, hogy másnap újult erővel visszatér majd belém a keserűség, a szégyen és a féltékenység; hogy mindaz, amit aznap este megéltem, a saját súlyánál fogva darabjaira esik szét. Az igazmondást kevés dolog indokolja, a hazugságnak viszont végtelen sok oka lehet. Őrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk Boldog vagyok, hogy eljutottam idáig, és boldog vagyok, hogy útjaink keresztezték egymást.
- Hát van-e sok vendég? - Elférünk, - feleli jóizüen pöfékelve. - Budapestről vannak-e sokan? - Ide jobban csak Kolozsvárról jönnek. - Az is szép publikum. Becsülöm őket, hogy nem járnak német fürdőbe. Szinészek vannak-e? - Nincsenek. - Hát hangverseny volt-e már az idén? - Nem volt még. - Hát a zenekar milyen? Honnan hozatta? - Nem igen tartunk zenekart. - No ez jó csendes fürdő lehet. - Bez itten uram, a ki beteg, itt van jó helyen. - Hát Budapestről mégis kik vannak? - Budapestről? Nem jöttek az idén. - Hát az erdélyi színészek közül? - Színész? Nem jár színész-féle fürdőbe. - Hát az erdélyi mágnások közül ki van itt? - Mágnás? Nem jött az idén. - Hát asszonyféle? Van-e valami érdekessége a fürdőnek? - Asszonyféle? Dehogy van. Gondoltam az ilyen potrohos cseréppipás igazgató nem is beszélhet másképpen az asszonyokról. - Dehát azért népes a fürdő, ugye? - Bizony nem nagyon. Csonka András: „A magánéletem azért mégiscsak egy csőd” – Te+én Gyárfás Dorkával - Hírnavigátor. - Mégis, hány vendége van? Az ember letette vissza a pipáját az ágy mellé, és a fejét vakarva, felelte: - Bezony nincs itten uram egy lélek se.
Este tíz órakor elővettem a Vasuti Útmutatót, s megnéztem, hogy mikor érkezem Kolozsvárra? Bizony éjfélkor. Van-e ott olyan vendégfogadó, ahol lefekvéskor bizalommal várhatjuk hogy alhatunk is? Akkor jártam először arrafelé. Végigpillantom a még várható állomások névsorát. A tekintetem egy kereszten akad meg. Nini, ez valami fürdő itten; föltételes megálló hely. Most julius van és az erdélyi fürdőkről akármit is beszélnek, olyan tiszták, hogy az édesanyánk házában se térhetünk jobban nyugalomra aggodalmak nélkül. De mingyárt ott vagyunk! Uccu, mozdulok ám: szólok a konduktornak, hogy állíttassa meg a vonatot. Már csak alig három perc volt még hátra a megkeresztezett állomástól. Szedem a cókmókomat. Leugrom. A vonat fütyül. A kalauz int a lámpással. A vonat megint tovább gurul. És én ott maradok a sötétségben. Szemlélődök, hol az állomás háza? Szakácskönyv/Tanácsok/B/Befőzés – Wikikönyvek. Nem világoskodik se ajtó, se ablak. Csak egy kis parasztlegény az egyetlen ember akit láthatok. Vasuti lámpást lógat a kezében. - Atyámfia, - mondom neki, - hol itt a fürdő?
Később fejlődött valódi gyerekkarakterré – mint mondta, egész nap a gyerekei vették körül, hát ebből merített. Na és azok a mindenfelé ott huncutkodó muklák! Ezek a titokzatos lények külön is megérnének egy könyvet – de erre a szerző kategorikus válasza: kösz a tippet, de nem! A Pettson és Findusz mesékben a kép és a szöveg is briliáns. A történetek a gyerekek nyelvezetén íródtak, könnyű és egyszerű szövegezéssel, a kisebbek számára is érthető poénokkal és iróniával tarkítottak. A részletgazdag illusztráció pedig hab a tortán! A rajzok önmagukban is humorosak, telis-tele szórakoztató részletekkel. A meséket Csépányi Zsuzsanna fordításában élvezhetjük. Lássuk hát közelebbről Svédország leghíresebb mesepárosát! Írásunkban kiemeltük a tíz részes sorozat egy kötetét, a legkisebbeknek egy lapozót, ínyenceknek egy autentikus Pettson és Findusz szakácskönyvet, a felfedező kedvűeknek pedig böngészőt. Csetepaté a kiskertben Szerző és illusztrátor: Sven Nordqvist Kiadó: General Press Könyvkiadó (2016) ISBN: 978-963-643-310-9 Korosztály: 3-6 Mind zseniális, ezért nehéz a sorozatból kiválasztani a kedvencet.
Csodálatos mesevilágot teremt már önmagában a látvány is (tervező Lisztopád Krisztina): a hajlított, görbe bútorok azt sugallják, itt valahogy semmi sem a megszokott módon működik. Elvégre egy falusi gazda, egyben feltaláló, ezermester otthonában vagyunk, aki csodabogárként, különcként van elkönyvelve az emberek szemében. A furcsa, legabszurdabb helyeken kinyíló szekrénykék képezik a díszletet, melyeket lehet úgy mozgatni, alakítani, hogy kinti és benti világot is megjelenítsen. Tyúkól, csatorna és háztető képzeletben egyaránt megjelennek a szemünk előtt. A gyerekek egy meleg színekkel és vidám játékokkal teli fantáziavilágba csöppennek, ahol minden fiók remek rejtekhely és gazdag kincsestár egyszerre. Pettson és Findusz - Budapest Bábszínház Ebben a különös és kissé nyakatekert játéktérben az előadást csak félig "uralják" a bábok, többnyire akkor, amikor állatok jelennek meg a színen - így az emberi és az állati szféra szüntelenül keveredik egymással. Átjárást jelent azonban a két csoport között Muklafiú ( Bercsényi Péter) és Muklalány ( Mórocz Adrienn e. h. ).
Pedig Findusz – mint mindig – már nagyon türelmetlen. Az erdőbe indulnak, hogy fenyőgallyakat gyűjtsenek a díszítéshez, amikor Pettson megcsúszik és leszánkázik a domboldalról. Nagyon megüti a lábát, és hiába minden, a fájdalom nem múlik. Bevásárolni nem tudnak, Findusz azonban még nem adta fel a készülődés tervét. Nekilát a felmosásnak – a maga módján persze. Este csak sütnek egy kis mézeskalácsot, bár nem sok tésztájuk maradt. "A múlt héten egyszer már sütöttek mézest, és a nyers tészta fele még ott volt az éléskamrában. Az öreg legalábbis azt hitte. De amikor belenézett a tálba, már csak egy kis darabot látott. – Hát ez bizony alaposan összement – állapította meg. – Ilyenek ezek a tészták – válaszolta Findusz. – Csak úgy fogják magukat, és összemennek. – Nem lehet, hogy járt erre egy kandúr és evett belőle? – sandított rá az öreg. – Hát, lehet. És az nem lehet, hogy egy öregember is járt erre, és az is evett belőle? – Hát, az is lehet – adta meg magát Pettson. " Pettson lába nem lett jobban még másnap sem, így karácsonyfáért sem tudnak elmenni az erdőbe.