(1490 Ft). Akár egy zsúfolt munkanap közepén jártok, akár gyertyafénynél vacsiznátok, a Véndiák száma legyen elmentve a telefonotokban! Cím: 1053 Budapest, Egyetem tér 5. Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Ki ne szeretné a hagymás babot… na meg ettől egy kicsit a Bud Spencer-filmekben is érezhetjük magunkat. :D Kacsamellel párosítva meg egyszerűen tökéletesen működik. A kacsamellek bőrét beirdaljuk, vigyázva, hogy a húsba ne vágjunk bele, és finoman megsózzuk mindkét oldalát. Egy hideg serpenyőben, alacsony hőfokon elkezdjük bőrével lefelé pirítani úgy, hogy a kiolvadt zsírt folyamatosan leöntjük róla. Amikor a bőr már ropogós, akkor megfordítjuk a melleket, és nagyobb hőfokon kérgesítjük. Ezután ismét a bőrével lefelé fordítjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben, mérettől függően, 5-10 perc alatt rózsaszínre sütjük. Kacsamell kókuszkrémes burgonyapürével. (Ha teljesen átsütve szeretjük, akkor hagyjuk még 5 percet a sütőben. ) Kivesszük, és hagyjuk pihenni 5 percet. A kacsazsírból, ami kisült, 3 evőkanálnyit teszünk egy serpenyőbe, és elkezdjük benne pirítani a félfőre vágott hagymát és a szeletelt fokhagymát. 3-4 perc pirítás után hozzátesszük a leszűrt, átmosott vajbabot, az aprított rozmaringot és a chipotlét, és magasabb hőfokon még 3-4 percig pirítjuk.
Arra viszont mindenkit figyelmeztetek, hogy nem spórolnak az adaggal, így előtte vagy utána nem érdemes valami szuper tartalmas fogást kérni, mert kizártnak tartom, hogy mindkettő elfogyjon. (2490 Ft) Rozé kacsamell édesburgonya-pürével, rizskrokettel, szarvasgombás teriyaki szósszal A kacsarajongóknak érdemes térképre tűznie a Véndiákot, nemcsak azért, mert zseniálisan készítik, hanem mert mindjárt kétféle is kapható. Az egyik a hagyományos, combos-lila káposztás verzió, illetve ez a kicsit formabontóbb fogás. A kacsamell itt valóban rozé, ebből adódóan egy percig sem száraz, viszont aki jobban átsütve szereti, annak ajánlott ezt előre jelezni. A tálalása kifejezetten tetszett, ahogy a kétféle köret is. A burgonya édeskés ízét jól ellensúlyozza a kevés savanyított zöldség, a rizskrokett is jópofa, egy pillanatig egyébként a nemrég tesztelt Arancinit juttatta eszembe. Az egyetlen dolog, ami sehogy nem illett semmihez, az a teriyaki szósz. A szarvasgombát egyáltalán nem lehetett érezni, bár nekem amúgy sem jön össze a kettő.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Névváltozatok: gallina: tik, tyúk (Pápai/Bod 289. ), curator gallinarius: tyúkász (uo. 178. ), ornithon: tyúkáſz (uo. 437. ), effeta gallina: tojástúl meg-ſzǘnt tyúk (uo. Heraldikai lexikon/Tyúk – Wikikönyvek. 227. ), gallina emittit ova: a' tyúk tojik tojományokat (uo. 233. ), pullaſter: tsirke, tík-fi, tyúk-fi, pullaſtra: jértze-tíkotskapulletra: ülö́ kotló tyúk, pullicenus (Lamprid[ius]): tyúk-fiatska, pullities: tík fajzat, akármi fajzat (uo. 508. ) Rövidítések:
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Előző oldal: A férj meg a feleség vetélkedése « » Következő oldal: A testvérek viszálykodása A lusta ember meg a nyúl Udmurt népmese: Volt egyszer egy lusta ember. Olyan lusta volt, hogy meg sem házasodott. Ritkán evett, ritkán ivott. Csak kóborolt erdőn-mezőn, éhesen, rongyosan. Egyszer, amint éppen az erdőszélen ténfergett, egy nyulat pillantott meg a csalitban. Halkan, lopva közeledett hozzá. A nyúl csak üldögélt, az ember csak álldogált. És így gondolkodott magában: "Elfogom a nyulat, lenyúzom. Bőrét eladom, és egy tyúkot veszek érte. A tyúk tojást tojik, a tojásokat összegyűjtöm. Mikor tojik a tyúk youtube. Kotlóst ültetek, az kikölti a tojásokat. A kiscsibéket felnevelem, lesz majd sok tyúkom. A tyúkok sok tojást tojnak. A tojást összegyűjtöm, eladom, és a pénzen egy malacot veszek. A malacot fölnevelem, jó emse lesz belőle. Az emse megfiadzik, lesz tizenkét malacom. A tizenkét malac megnő, mindegyiknek lesz tizenkét kis malaca. Akkor valamennyit eladom és megházasodom. "
De még a szivarvég se vigasztalta meg. Szomorú volt és sápadt. Hogy egy percre megállottam mellettök, hallottam is a bánata okát. - Hát bezony sógor, - beszélte dünnyögő orrhangon, - igy állok én mán egyhete mint a karó, amelyik mellül a szőlő kiveszett. A kéményem azóta nem füstölt, sepedig söprű nem járta a házat. Idegent fogadjak? Kilopja a szemem világát is. Új asszonyt vegyek? Eltékozolja mindenemet. De meg nem is tanálok én olyan dógos kezű asszonyt többet. A vas-tyúk – Wikiforrás. - Dehonnem, - brummogta vigasztalóan a kovács. A kalapos terebélyes kék zsebkendőt vett elő és megtörülte vele orrát, szemét. - Aztán ha kerül is, ki tudja micsoda veszedelem? Én nem szeretem, hogy az asszony tartogassa a zsebébe a pénzemet. Az én Annám ebbe az erányba nem volt erőszakos. De azér mindent kiteremtett, ami a házho kellett. Ha végigment az utcán, megszólitotta a parasztasszonyokat: - Csúnya fakó mán az uradnak a kalapja! Hozd el: megföstjük ingyen. Az asszony elhozta a kalapot, de hozott bele egypár tojást, vagy egy kötény babot, vagy egy tál lisztet, vagy egy zacskó kását.
És a tyúk csakhamar kotkodácsol és tojik. Az utazók gyermekei is odacsoportosulnak. Egy hatéveske kis szeplős-képű parasztgyerek álldogál az anyja kezén lógva a tyúk közelében. Elálmélkodva nézi az iskolásokat és a csodatyúkot. Aztán az anyjához fordul: - Anyó! Hadd tojassak én is! - Hallgass! - feleli kedvetlenül az aszszony, - drága az! És fölemeli a köténye sarkát, törül vele egyet a gyermek orrán. - Csak egyszer, - rimánkodik ujból a gyermek. - Hallgass! - Oh Istenem... A kalapos ott állt. Gondolkodva bámult rájuk. Egyszercsak leereszti a lábához a táskáját. A nadrágja zsebébe nyúl. Finnugor népek meséi/Udmurt mesék/A lusta ember meg a nyúl – Wikikönyvek. Nagy piszkos bugyellárist von onnan elő. Kiválaszt egy huszfillérest. - Nesze, - mondja komolyan, - tojasd meg a tyúkot. És könnyes szemmel nézett a gyermekre.
Nagyon kívánom szerző: Francis Jammes, fordító: Radnóti Miklós Információ erről a kiadásról Nagyon kivánom őt most itt e tarka fényben, dél van, nap reszket az alvó szőllőlugasban s egy tyúk tojást tojik a forró porban éppen. Amott jön majd a lány, hol hintáló kötélen mosott fehérnemű szárad s zizeg a napban. Mikor tojik a tyk . Jön s így szól majd nekem: szememben álom úszik. S szobája várja már, s bódultán megy felé, s úgy surran bé, ahogy a rétről érkező méh a hőségtől fehér, mezítlen sejtbe búvik.
Na csirkét is. Sohse vettünk mink pénzen élelmet. A kovács hümmentett. - Ügyes asszony lehetett. Minálunk drága a föstés. Egy koronán alul nem föstenek. A kalapos legyintett: - Az asszony beledobta a kalapot holmi maradék föstékbe. Nem köll a parasztnak se bélés, se szalag. A kovács csodálkozva nézett és hümmögött. A városi főorvost pillantom meg a perronon. Hozzá sétálok. Üdvözlöm. Beszélgetünk. Egyszer oldalt pillant a két iparosra, és azt mondja: - Látod azt a kalapost? - Látom. Mikor tojik a tyúk eladó. Mi van rajta nézni való? - Annak a szennyes embernek több a pénze, mint valamennyiünknek, akik itt utazunk az első osztályon. - Lehetetlen! - Tudom. - Dehiszen fölszedi a szivarvéget. - Azért gazdag. Uzsorás, fösvény kutya. Csak a mi bankunkban magzik vagy százezer koronája. Cigarettát vont elő a zsebéből. A parasztgyerekek mögött, akik a bársonyruhás úri fiut bámulták, egy sápadt fiucska ácsorgott. Csizma volt rajta és ködmenke, de a fején úri kis vadászkalap. - Nézd, - mondottam, - de kedves arcu gyermek! Olasztemplomban láttam egyszer egy fali festményt, egy színehagyott angyalt rajta, akinek a szeme mégis élt... - Ismerem, - felelte az orvos a cigarettáját meggyujtva.