Becs' szóra mondom, hogy először hallottam, hogy Olaszországban a melós operaáriát énekelt munka közben. De amíg szétszedték a kötözést, valami hasonló volt az ária szövege: - La donna é mobile, puttana Madonna... (Az asszony ingatag, a kurva anyját... (kb. )) Fél kettő is elmúlt, mire befejezték a munkát. De amit mondtam, azt becsülettel megcsinálták. Iza a konyhában: március 2010. Akkor kértek fejenként egy-egy kólát, Lojzi (inkább így, vagy igazgató úrnak hívjuk egymás között a barbát, a Zámbó Jimmy nem terjedt el a köztudatban) azt mondta, hogy nem vagyunk bár, ott lehet kérni. Végül kaptak fejenként egy egész dobozzal. Valahogy nem tudták megszeretni a parancsnokot. Ebbe egy kicsit be is segítettem, mert volt egy acéltekercs, amit rondán megbarmoltak rakodás közben, leszakították a védőburkot, a tekercs meg is sérült. Megtettem a megfelelő megjegyzést, és aztán amikor arra akartak rávenni, hogy szépítsük a dolgot, akkor megmondtam, hogy a barba nem járul hozzá, ami igaz is volt. Egyébként jól kijöttem velük. Azt külön értékelték, hogy beszélek olaszul.
Térjünk vissza az evolúcióhoz, hogy Ernoe ne unatkozzon. Már fel szerettem volna hozni a denevérek témáját: "Mivel sok denevér rovarevő, azért az evolucionisták azt tanították, hogy a denevérek a primitív rovarevőkből fejlődtek ki, mint ahogyan a hárpiák, vagy a vakondok. Szerintük a gyümölcsevők csak átalakították étrendjüket az ökológiai befolyásokra. Azután a 80-as évek elején, J. D. Smith azt hirdette, hogy a nagy és kis denevérek külön fejlődtek ki, mert a méretükön kívül más fiziológiai különbségek is vannak közöttük. A kis-denevérek ultrahangra, míg a nagy denevérek éles látásukra hagyatkoznak a tájékozódásban. A kicsik fogai ragadozó jellegűek, míg a nagyokéi gyümölcsőrlésre vannak beállítva. A nagydenevérek csak a trópusokon tudnak megélni, mert szükségük van az állandó élelemutánpótlásra, míg a kisdenevérek hibernálnak a hideg telek idején. 1986-ban, Dr. John Pettigrew azt állította, hogy a nagydenevérek hasonlítanak a főemlősökre és a repülő makikkal együtt egy közös ősük van a főemlősökkel.
Hogyan fogyasztjuk a humuszt? Előételként leginkább - krémként kenyérrel, pitával. A meze nevű keleti étkezésnek is fontos része, ilyenkor falafellel, sült csirkével, hallal, padlizsánnal fogyasztják. Nyáron, amikor nincs kedvünk a meleg ételhez, különféle salátákkal kiegészítve tartalmas, de könnyű étel. Jól kiegészíti a paradicsom, az uborka, a koriander, a petrezselyem, a gomba, egész csicseriborsóval és olívával is szokták tálalni. Az arabok sokszor fult is fogyasztanak a humusz mellé, ez egy fava babból készült, elsősorban reggeli étel. A nyugati világban kekszekkel és tortilla csips-szel is tálalják. Lehet variálni sült paprikával, spenóttal, céklával. Ha önálló ételként fogyasztanánk vagy vendégeknek szánjuk, süthetünk mellé szeletelt padlizsánt, készíthetünk korianderes répasalátát (reszelt répa, citromlé, olívaolaj, sok friss korianderzöld) vagy római köményes párolt répát, de jól illik hozzá a joghurtos padlizsánsaláta, sőt a szintén csicseriborsóból készülő falafel is. Hogyan készül?
2011 október 28. 18:54 | Posztolta: A BÁNAT? EGY NAGY ÓCEÁN "A bánat? Egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán, Miöra fölhozom, össze is töröm. " (1846) FELETETTERV: 1. BEVEZETŐ - Szerző elhelyezése korban, században. - Vers rövid bemutatása, milyen elemzési szempontok szerint vizsgálandó a mű. 2. TÁRGYALÁS: - Cím - Költői eszközök a versben - Vers műfaja - Szerkezet, azok kifejtése - Rímképlet 3. BEFEJEZÉS/LEZÁRÁS: - Versről alkotott saját vélemény. FELELETTERV KIFEJTÉSE: Petőfi Sándor 1823-1849 között élt és alkototott. Kiskőrös ön született. Vándorszínész, házitanító, katona, színész volt. Felesége Szendrey Júlia volt, aki Petői eltűnése után nem várta ki a gyászévet, s hozzá ment egy másik férfihoz. A verset négy szempont szerint fogom bemutatni: először is elemzem röviden a cím et. A költői eszközök et keresem ki következőnek, majd a vers műfajá ról ejtek néhány szót. Védül pedig a vers szerkezeté t, tagolásá t és a rímképlet ét mutatom be. A címben jól látható, hogy egy kérdéssel indít: "A bánat?
Csokonai az elhagyatottságnak, reménytelenségnek ad hangot, bár ezt csak burkoltan írja le az olvasóknak. Fájdalmai elől bujdosva találta meg a magányosság erdejét. Itt találja meg az igazi megnyugvás örömét, ezért várja a fájdalmas földi élet lezárását, az elmúlást, hogy örök magányosságában elfeledhesse bánatát, gyötrelmeit. Ez a vers Csokonai Lilla-korszakának egyik legmegrázóbb, legszebb alkotása.
Versek, amelyeket általában olvasunk éselemezni, a legtöbb esetben a líra - egy különleges irodalomhoz tartozik. Ami a műfajokat illeti, rengeteg van. Nézzük meg, hogyan határozzuk meg a vers műfaját. Ha a munkának emelkedett stílusa van, dicsőíti a katonaság vagy hősök kihasználását, megnöveli az állam első személyeinek erejét, ennek a versnek a műfaját odénak nevezik. Nagyon hasonlít egy himnuszhoz, de a himnusz olyan dal, amelyet egy szigorúan meghatározott személynek címeznek. Nagyon gyakran ruhákban van egy olyan lexikon, amelyet száz évvel ezelőtt használtak, és ez nem csoda, mert az odé volt a klasszicizmus korszakában a legfontosabb költői műfaj. Ha nincs szigorú vers a versbenösszetétel, nincs szétosztás a stúdiókban, és miután elolvasta ezt a művet szomorú gondolatokkal, akkor valószínűleg műfajja kever. Nagyon fontos a költő hangulatát érezni. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan lehet meghatározni a vers műfaját, Szükséges az európai műfaj ismerete, mint egy szonett. Felismerhető, legtöbbször csak formában.
A tájleírást elmélkedés váltja fel. A 4-5. versszak a magány igazi, nagy értékét nem ismerő zajos, nagy városi életet idézi fel. A 6-7. versszakban a magány érzékeny lelkű emberekre gyakorolt hatásán elmélkedik. A lírai én már a magányosság negatív részét éli át, erre utal az is, hogy a magány pozitív oldalát tekintő istenasszony ereje már nem nyújt akkora feloldódást, inkább csak bíztatást. A 7. versszakban már a magány pozitívumaira koncentrál a költő. Itt a várakozás átalakul, a találkozás örömével szemben megjelenik a magányosság távolléte. A harmadik szerkezeti egység a 8-11. A 4 versszaknyi elmélkedést 4 versszaknyi vallomás követi. A 8. versszak a lírai én magányosság utáni vágy lelkiállapotát írja le, mely azt jelzi az olvasó számára, hogy a költőnek is ritkán válik átélhetővé a magánynak az az oldala, amely a lélek kiteljesedését hozza el. A vers végéhez közeledve a magányosság által teremtett belső világ állandósulásának igénye a halálvágyhoz vezet. A halál a magánytól való menekülés, mégis kettősség van jelen a halál értelmezésében, a bizonytalanság és a vágy.
[1] A zenei műfajok hagyományosult normák, amelyek közvetítenek a zeneszerző szándékai és stílustörekvései, valamint a zene bizonyos meghatározott fajtájával élő társadalmi rétegek követelményei és várakozási között: normák, amelyeket a zeneszerző magáévá tehet, megkerülhet vagy átléphet, de amelyek mindenesetre történeti realitást képviselnek, s nem történészek puszta konstrukciói. [1] A 18. századig a ( liturgikus, reprezentatív, társasági, szórakoztató) funkció, a szöveg felépítése ( vers vagy próza) és a kompozíciós technika volt a műfaji besorolás alapja. Az újabb zenében az előadó apparátus, a forma és az esztétikai karakter a műfaji meghatározó tényezők. [1] A műfaj jelentősége a funkcionális zenében nagyobb, mint az autonóm zenében. [1] Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ a b c d e Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon: műfaj Források [ szerkesztés] Bokor József (szerk. ). Műfaj, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998. ISBN 963 85923 2 X Filmelmélet tankönyv A filmekről általában Révai Lexikon Középiskolai irodalmi lexikon
A műfaj ( görög: genosz, ) a különböző típusú műalkotások csoportosítására szolgáló fogalom. Műfajokat egyrészt tartalmi, másrészt alaki sajátságok, különbségek és egyezések alapján állapítunk meg. Irodalom [ szerkesztés] Az irodalmi művek egy-egy csoportjára érvényes, koronként és területenként változó (idővel módosuló) kategória. Remekművekből elvont normarendszer, amely az egyes további alkotásoknak is például szolgál, illetve a megítélésükhöz, értelmezésükhöz támpontot nyújthat. Elkülönítésében (változó súllyal és érvénnyel) formai és tartalmi ismérvek játszanak szerepet: a műnembe tartozás, jellegzetes terjedelem, a szövegforma, a nézőpont és a magatartás, a beszédhelyzet, a hangnem, a művészi cél, a jellemző téma vagy tárgykör, a sajátos ábrázolási mód, a szereplők, a világkép, a kommunikációs funkciók, a stilisztikai eszköztár, a szerkezet, a közlésmód (írás, szó, látás) stb. Jellegzetes ismérve még: eredete, virágkora, jelentős alkotói, kiemelkedő példái. A megszülető mű módosíthatja, megújíthatja a mércét.