Ráadásul tökéletes mobil kerti dekorációhoz jutottál általa, hiszen oda tolhatod, ahová csak szeretnéd. Úgy is működőképes az ötlet, ha kibéleled szalmával és cserepes növényeket teszel bele, de úgy is, ha megtöltöd termőfölddel, és virágokat ültetsz bele, mint például a tulipán, a jácint, vagy később az árvácska, frézia, fukszia, bíborka, kerti verbéna, futómuskátli vagy az őszirózsa. 3. Öreg bringa nem vén bringa Ugyanez a helyzet a régi bicikliddel. Ha van elöl egy kosár, hátul pedig egy csomagtartó, máris van két helyed, ahová el tudsz rejteni cserepeket, vagy virágládákat, és az éppen virágzó növényeidet ültetheted bele. Sőt, még a kerekeit is befuttathatod virágokkal, vagy akár művirágokkal is díszítheted. Hasonlóan a talicskához, ez is egy tökéletes, mobil dísze lehet a kertednek, hiszen mindig oda lehet tolni, ahol szükség van rá. Régi bicikli virágtartó állvány. Egy régi bicikliből csodálatos virágtartó válhat. Fotó: 4. Csak egy kis törődés kell Ha a fabútoraid már nem egy nyarat dolgoztak végig nálatok a kertben, valószínűleg nem a legszebb állapotban vannak.
Ha érdekel a folytatás olvass tovább! Ha naponta… Tovább » Imádom ezeket az ötleteket! annyira szuper dolgokat lehet kihozni egy egyszerű elhasznált gumiabroncsból! Kár, hogy nem fogynak olyan gyorsan a gumiabroncsok az autóról, mint amennyi kellene! 🙂 Ha neked is tetszik olvass tovább! Még több ötletre szomjazol naponta? Mire vársz még? Lájkold a blog facebook oldalát! Alapanyagok:Gumi abroncsDekopírfűrészFestékek A képen látható módon levágjuk a gumi belső… Tovább » Ez milyen szuper! Egy kerítés oldalát végig beültetni így!? Régi bicikli virágtartó polc. Annyira gyönyörű lehet szerintem! Ha érdekel a folytatás olvass tovább! Lájkold a blog facebook oldalát, ha tetszett az ötlet! Alapanyagok:1 db vastagabb és egy vékony PVC csőFűrészFúróKörmaróGeotextíliaDrótOlló A vékony PVC csövön több helyen kicsi lyukakat fúrunk! Ezt geotextíliával és dróttal körbe tekerjük! A nagy PVC csövön szépen elrendezett… Tovább » Már hónapok óta kerülgetek az udvaron egy régi műanyag szennyestartót, amit nem engedtem kidobni a páromnak, mert szerettem volna megcsinálni virágtartónak!
A tiszttartó kezében a májusi rózsatermésből bokréta. Az ég tiszta volt. A széles hársfasor a tavaszi gyönge-zöld lomboktól pompázó. Az út mellett mindenfelől gazdag sötétzöld vetés. Aztán egy keresztben elvonuló fehér akácfasor, amelynek illata az egész környéket elárasztja. Megint tovább nyirfaliget, amelynek fái mintha penészfoltos ezüstből volnának. - Milyen szép itthoni! - szólt a gróf a karjait keresztbe fonva, - és milyen bolond vagyok én, hogy mindig ott lakom Budapesten! Zöld erős pistarini. Az arcán gyönge pirosság terjengett. A szeme megélénkült. Kedvét találta egy szarkában, amely csörögve, billegve röpködött előttük. Egyszer az arcához emelte a botját, mintha meg akarná lőni, amin szarka annyira elcsodálkozott, hogy hátramaradt. Mikor a dombra értek, amelyről már meg lehetett látni a négytornyu vén kastélyt, a gróf fölszólta kocsisnak, hogy álljon meg. - Innen már gyalog megyek, - mondotta - átvágok a legelőn, megnézem, van-e pacsirta-fészek? - Vigyázzon, - felelte mosolyogva s a mutatóujjával fenyegetőzve a mama, ha a bokrokban elszakgatja a ruháját, térdepelni fog!
A gróf fölteszi a monokliját és körülnéz, hogy miféle zsidót csúfol a gyerek? Hát őt csúfolja! - No megállj, - mondja nevetve, - majd adok én neked búzát. Azzal feléje megy. A gyerek elhallgat. Néz. Egyszercsak futásnak ered. A gróf utána. A szűrben meg a nagy csizmákban nehéz a futás. A szűrt ledobja a gyerek, és a szíjnál fogva a kezén vonszolja. Jaj, de a gilicetüskékben megakadt a szűr, és a gyereket ott nyomja a gróf. - Jaj-jaj-jaj! - kiáltja a kis bojtár, - ne bántson, bácsi! És az arcát eltakarva, behuzza a fejét a vállai közé. - Jó, jó, hát ne félj. Ki vagyok én? Mi? A gyerek fölnéz. Piros, egészséges, gömbölyü képü kis kölyök. Nem lehet több nyolc évesnél. A szeme pilláján harmat gyanánt csillog a könnycsepp. De micsoda különös barna arc ez, micsoda erős orr és apró fekete hollószem! - Hogy hínak, fiam? - Pistának hínak, - feleli a gyerek, a nyájas hangra fölbátorodva. - Micsoda Pistának? Vállat vont. - Nem tudom. A láncvirág – Wikiforrás. - Hát az apádat hogy hívják? - Azt? Azt Imrének hívják. - Micsoda Imrének?
Ott ácsorgott sokáig, nézte magát a vízben, leült a lépcsőre, első két kerekét belelógatta a vízbe, és magában csilingelt búsan egy régi nótát, amit Hűvös Ivántól, a tanító bácsitól tanult... Aztán átment a hídon, felballagott a Gellérthegyre, és most már nagyon megijedt... Este lett, eső kezdett csepegni, és a kis villamos fáradtan leült egy kőre, és csendesen sírdogált magában... Egyszerre nagyon megéhezett... Búsan, sírdogálva ment vissza a városba... Nagyon éhes volt már, a kis lámpája elhomályosodott. Egy mellékutcában megállt, és kinézett a Körútra... Éjszaka volt, a Körúton egy ember bandukolt végig. A kis villamosnak eszébe jutott, amit az iskolában tanult, hogyan kell az ügyes villamosnak megtámadni az embert, ólálkodni a mellékutcákban, és hirtelen ráugrani... A kis villamos megfeszült, kiszámította a távolságot, és hirtelen kipattant a mellékutcából. Abban a percben megfordult az ember. Zöld erős pistas. Jó kövér úr volt, testes ember. Összeütköztek. A következő pillanatban a kis villamos fájdalmasan felkiáltott.
- Hol van az apád? A gyerek a kastély felé intett: - Elment lűni. - És magyarázó hangon tette hozzá: - Ott lűnek ma mozsárral. - Hát az anyád kicsoda? - Az én anyám? - kérdezte szórakozottan, a grófnak gyöngyházgombos kamásliját nézegetve. - Az. - Az öreg Dózsának a leánya. - Dózsa Judit? A gyerek igent intett a fejével. A gróf nem kérdezett többet. A csöndben kettőjük között elszállott egy katikabogár. A gróf a kezét a gyerek fejére téve, gondolkozva nézett rá. Azutan a zsebébe nyult. - Nesze, kedves, - mondotta, - ihol egy ezüst tallér. Hátat fordított és kivörösödött arccal sebesen ment tovább a legelőn. Mikor már valami száz lépésnyire haladt, hallotta, hogy a mozsarak puffognak. Megállt. Vállat vont, a tenyerét is meglebbentve mosolygott és a monoklit föltéve, visszanézett. Mese az eltévedt villamosról – Wikiforrás. A gyerek a szűrön ült. A kalapja meg a botja mellette. Az ezüst tallért nézte a tenyerében.
Egyszerűen meguntuk már ezt a kérdést feltenni nap mint nap, ezért összeírtam a saját kedvenc gluténmentes receptjeimet. Mindent úgy írtam le, ahogy az én konyhámban elkészül. Magyarosan, angol alapanyagból mindig gluténmentesen. A hagyományos családi receptek mellett, megtalálhatóak leszenek itt az utazásaink során megkedvelt nemzetközi ételek is.
A kapubálvány tetején megjelenik tavasszal egy kövér, sárga virág, aminőből a gyerekek láncot szoktak fűzni. Hogy került az oda? A manó tudja. A szél vitte oda még az ősszel. Ennek a virágnak voltaképpen semmi dolga nincsen az itt vázolt rajzban, csak éppen eszembe jutott, mint ahogy mindenféle eszébe ötlik az embernek annélkül, hogy tudná hogyan. Meglehet, hogy a Korláth grófok cimere juttatta az eszembe, mert ennek az alapszíne ilyen sárga; akárhányszor láttam a templomban, meg a hintójukon. Ezek a grófok is így forognak a világban. Zöld erős pistache. Valami szél fújja őket széjjel. Idehaza a kastély mindig üres, csak akkor járnak benne, mikor házasodnak, meg mikor temetkeznek. Az öreg grófasszonyhoz egy májusi napon levél ment Pórisba, hogy a fia, az István gróf olyan, mint az árnyék. Nem kell megijedni: nem beteg, csak éppen erőtlen. Ha valaki el tudná mozdítani Budapestről, meg lehetne egy-két év alatt elpusztul. A levelet a család orvosa írta, s az öreg grófasszony még aznap elhagyta a leányát, meg az unokáit.