A kommunizmus sajnos még ma is kísért, csak magára öltötte a progresszió fátylát. A napokban tartottuk a kommunista áldozatok emléknapját, és mindeközben a mozikban egy olyan filmet vetítenek, amely ezt a hozzávetőleg százmillió emberáldozatot követelő és annál még több sorsot megnyomorító totalitárius ideológiát szinte ártalmatlanként állítja be. Nem ez az egyetlen probléma vele, és sajnos egyre több olyan filmművészeti alkotással találkozhatunk, amelyek a Hollywoodban egyébként is tomboló progressziót újabb és újabb szintre emelik. Megnéztem az Agatha Christie Halál a Níluson című krimiregényéből készült, azzal azonos címet viselő filmadaptációt. Nem vagyok filmesztéta, ezért ez az írás sem kritika a filmről, csupán elgondolkodtattak a látottak. A mű igazodik a kortárs progresszív elvárásokhoz. Holokauszt áldozatainak száma. Természetesen nem ördögtől való, hogy mikor egy könyvet filmvászonra visznek, egy s mást megváltoztassanak. Különösen egy olyan bonyolult kriminél, mint a szóban forgó mű, a befogadhatóság szempontjából szükség is van a cselekmény lerövidítésére, esetleg egy-két szereplő kihagyására, mint az ebben az esetben is megtörtént.
A járvány hivatalosan elismert áldozatainak száma ma meghaladta a 25 ezret. Ez olyan, mintha eltűnt volna Kazincbarcika vagy a budapesti I. kerület teljes lakossága. Nem olyan régen még a miniszterelnök azt mondta, hogy a halottak számában lehet mérni a védekezés sikerességét – igaz, akkor még viszonylag kevés volt az elhunyt. A kormányzati propaganda ma már igyekszik tudomást sem venni a halottakról, hiszen ők nem illeszkednek a sikerpropagandába, de 25 ezer család gyászol, szerte az országban. Mi viszont nem feledkezhetünk meg ezekről az elhunytakról és a családjaikról. Néhány napja kezdeményeztem egy emlékhely felállítását Budapesten, ami az áldozatok mellett az egészségügyben dolgozók hősiessége előtt is tisztelegne. A megvalósítás természetesen a járvány utáni időkre marad, de hamarosan kiírunk egy ötletpályázatot. A megvalósítást közadakozásból szeretném megoldani, nem közpénzből – hiszem, hogy néhány nap alatt össze lehet gyűjteni az ehhez szükséges összeget. Vigyázzanak magukra és segítsék a gyászolókat!
A szomszéd nője mindig zöldebb (Grumpy Old Men) 1993-as amerikai film Rendező Donald Petrie Producer Richard C. Berman John Davis Műfaj romantikus vígjáték haverfilm karácsonyi film Forgatókönyvíró Mark Steven Johnson Főszerepben Jack Lemmon Walter Matthau Ann-Margret Kevin Pollack Ossie Davis Daryl Hannah Zene Alan Silvestri Operatőr Johnny E. Jensen Vágó Bonnie Koehler Jelmeztervező Lisa Jensen Díszlettervező David Chapman Gyártás Gyártó Warner Bros. Ország USA Nyelv angol Játékidő 103 perc Költségvetés 35, 1 millió amerikai dollár [ forrás? ] Képarány 1, 85:1 Forgalmazás Forgalmazó Warner Bros. A szomszéd nője mindig zöldebb? | Vasárnap | Családi magazin és portál. InterCom Bemutató 1993. december 25. 1994. július 7. Eredeti magyar adó HBO RTL Klub Cool Bevétel 70 millió amerikai dollár [1] Kronológia Következő Még zöldebb a szomszéd nője (1995) További információk IMDb A szomszéd nője mindig zöldebb (eredeti cím: Grumpy Old Men) 1993 -ban bemutatott amerikai filmvígjáték, melyet Mark Steven Johnson forgatókönyvéből Donald Petrie rendezett. A főbb szerepekben Jack Lemmon, Walter Matthau, Ann-Margret és Burgess Meredith látható.
Főleg ma, az idősek világnapján. Aktív Aktuális Olvasnivaló Hetilap Podcast Videó Retró Lapozgató Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Kapcsolat Médiaajánlat GYIK
Értékelés: 450 szavazatból Az amerikai közép-nyugat egyik álmos kisvárosában, ahol az éghajlatból adódóan sokáig van tél, idejük nagy részét jéghalászattal töltik a település nyugdíjasai. Amikor pedig nem pecáznak, akkor általában az ősidők óta gyűlölt szomszéddal packáznak. A szomszéd nője mindig zöldebb – Wikipédia. Főszereplőink, Gustafson (Jack Lemmon) és Goldman (Walter Matthau) is ilyen szomszédok, akik legszívesebben egymás látványos bosszantásával múlatják az időt. Egy szép napon a versengés azonban komolyra fordul, amikor a szemközti házba beköltözik egy csinos és korához képest igen kacér özvegyasszony, Ariel (Ann-Margret). Stáblista: